A hisztamin részben a szervezetünk immunsejtjeiben termelődő, allergiás reakciók során élettani folyamatokban részt vevő, részben pedig bizonyos élelmiszerekkel a szervezetbe kerülő természetes anyag, amely lebontásáért a DAO (diamino-oxidáz) nevű enzim felelős. Ha ennek működése valamilyen okból gátolt vagy hiányos, akkor lassul a hisztamin lebontása a szervezetben, és az élelmiszerekkel magasabb koncentrációban bekerülő hisztamin esetlegesen allergiaszerű tüneteket okozhat – hívja fel a figyelmet a Semmelweis Egyetem.
A hisztamin bárkinél okozhat panaszokat
Az elmúlt két évben rendkívüli módon elterjedt az a magánlaborokban végzett teszt, amely során a DAO enzim aktivitását határozzák meg a vérben, és annak csökkenésekor hisztaminintoleranciát állapítanak meg. E mögött azonban nagyon kevés tudományos kutatás áll, és azok eredménye sem egyértelmű. A hisztaminintoleranciára jellemző tünetek és a DAO enzim mért aktivitása között nem áll fenn szoros kapcsolat. Ezt részben az is magyarázza, hogy az enzim aktuális aktivitását sok külső tényező, például alkoholfogyasztás vagy bizonyos gyógyszerek is befolyásolják – mondja dr. Gönczi Lóránt, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika tanársegédje. Ha a hisztamint nagy mennyiségben visszük be a szervezetbe, akkor bármely egészséges emberben okozhat panaszokat. Egy ismert és dokumentált, de ritka kórkép a hisztaminmérgezés, amely során súlyos ételallergiához hasonló tünetek alakulnak ki a betegekben, például bizonyos halkonzervek (makrélafélék) fogyasztása után, hiszen ezek kimondottan nagy mennyiségben tartalmazhatnak hisztamint.
Nem egyszerű a diagnózis felállítása
A hisztaminintolerancia fennállását három lépcsőben lehet vizsgálni. Az anamnézis felvétele után szükség van a klasszikus ételallergia, illetve egyéb, ételallergiához hasonló tüneteket okozó ritka betegségek kizárására. Ha ez megtörtént, akkor hisztaminkizárásos diétát kell tartani és diétás naplót vezetni. Magas hisztamintartalmú ételek az olajos halak, a makrélafélék, az érlelt sajtok, a szárazon érlelt húsok, a kolbászok, bizonyos zöldségek, például a spenót, a paradicsom vagy a savanyú káposzta, illetve a sör és a bor. Alapvetően ezeket az élelmiszereket kell elhagyni, mert bár egyéb élelmiszercsoportok is tartalmaznak hisztamint, ám jóval kisebb mértékben. A diétás napló és a hisztaminkizárásos diéta során kiderül, hogy mely élelmiszercsoport okoz panaszt a betegnél. A szakmai közlemények csak utolsó lépcsőként és pusztán kiegészítő vizsgálatként javasolják a DAO-enzim meghatározását.
Nem mindig indokolt a diéta
Összességében elmondható, hogy a hisztamin valódi lebontási zavarából származó kórkép minden valószínűség szerint igen ritka, és nem mutat szoros kapcsolatot a vér DAO-enzim-szintjével – emeli ki a szakember. Azt is megemlíti, hogy a hisztaminintolerancia tünetegyüttesét nehéz lehet elkülöníteni egy új, fel nem tárt ételallergiától, mely felnőttkorban szintén nagyon ritka. Az IBS egy olyan funkcionális bélbetegség, amely hátterében organikus szervi probléma nem mutatható ki, ennek gyakorisága az utóbbi évtizedekben azonban ugrásszerűen megnövekedett. Az IBS tünetei, a puffadás, a görcsös hasi fájdalmak és a hasmenés hasonlóak a hisztaminintolerancia tüneteihez.
Ha a gyomor-bélrendszeri panaszok bőrtünetek nélkül jelentkeznek, – ami nem típusos hisztaminintolerancia esetén – akkor az irritábilis bél szindrómától (IBS) kell elkülöníteni. Pusztán az enzimaktivitás mérési eredményére alapozva sok IBS-ben szenvedő betegnél állíthatják fel tévesen a hisztaminintolerancia diagnózisát, ami miatt feleslegesen vezetnek be diétás szigorításokat, ez pedig a betegek életét nehezebbé teszi, de hosszú távon nem javítja a klinikai tüneteket.
