Kövéren is boldogan?
Nagy port vert fel a múlt évben egy német felmérés, amelyet egy biztosítótársaság megbízásából készítettek arról, hogy a túlsúllyal élők hogyan érzik magukat a bőrükben, zavarja-e őket kövérségük. A tanulmány szerint - legalábbis Németországban - a lelkiállapot nem függ a kilók számától: a megkérdezett érintettek többsége azt válaszolta, hogy köszönik szépen, csodálatosan érzik magukat, elégedettek magukkal és az életükkel egyaránt. Bár a németek több mint fele orvosi értelemben túlsúlyos, de ezek szerint a felesleges kilók nem zavarják meg a lelki egyensúlyukat, és többségüket hidegen hagyja az a "fitten és nem kövéren" kampány is, amelyet hazájukban indítottak a kövérség ellen. Ezt a vélekedést támasztotta alá Németország legnagyobb példányszámú napilapja, a Bild is, amikor nem sokkal a felmérés után a stockholmi Karolinska Intézetre hivatkozva arról számolt be, hogy a kövérek szervezete sokkal több boldogság-, illetve szeretethormont termel, ráadásul a túlsúlyosak jóval kevésbé hajlamosak a depresszióra és az öngyilkosságra, mint sovány társaik.
Itthon árnyaltabb a kép
Mindenki, aki akár csak egyszer is életében átélte azt, hogy túlsúlya miatt hátrányba került, számtalan okot találhat a kövérsége miatti elkeseredésre. Mondjuk, tetszett neki valaki, de az illető nála karcsúbbat választott, vagy a kiszemelt munkahelyen tettek célzást arra, hogy kövér lévén "nem jól mutatna" a cég képviselőjeként, esetleg csak egy butik elárusítónője kezdett el látványosan sóhajtozni, amikor telt alakjára megfelelő ruhát keresett - a példák tetszés szerint bővíthetők. Bizony, Magyarországon a kövérséget sokan restellnivaló körülménynek, a lelki erő hiányának, sőt, egyenesen jellemhibának tekintik, pedig nem az: öröklött hajlamon, belénk nevelt szokásokon alapuló táplálkozási zavar, egyfajta függőség, amelytől nagyon nehéz megszabadulni. Természetesen - egészségünk szempontjából - az lenne a legjobb, ha mindenki le tudná dolgozni a nagy terhet, hatalmas kockázatot jelentő zsírpárnáit, de ez nem is olyan egyszerű, ráadásul nem is rövid idő alatt elérhető dolog. Még a leggondosabb szakorvosi, dietetikusi felügyelet mellett sem éri el a húsz százalékot sem azok száma, akik nemcsak sikeresen lefogytak, hanem utána meg is tartották egészségesebb súlyukat. Tisztában kell tehát lennünk azzal, hogy ha nem is örökre, de legalábbis hosszú ideig együtt kell élnünk pluszkilóinkkal, ha már kialakultak. Az így töltött éveket is kár lenne azonban örömtelenül, valami képzelt szégyenbélyeget hordva megélni. Táplálkozási témakörben is tevékenykedő pszichológusok ehhez hozzáteszik: a sikeres fogyókúra első lépése is az, hogy elfogadjuk, reálisan lássuk pillanatnyi valónkat, testestül-lelkestül becsüljük önmagunkat kövéren is.
Szeressük minden kilónkat!
Furcsán hangzik? Pedig ez nagyon fontos lenne! Ha ugyanis az önértékelésünk a helyén van, ha nagyjából tudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk, tisztában vagyunk jó és rossz tulajdonságainkkal stb., ez azt jelenti, hogy féltjük, védjük azt a valakit, akit a tükörben látunk, javát akarjuk. Ahogyan saját magunkhoz viszonyulunk, úgy fog a külvilág is viszonyulni hozzánk. Ki szeretheti azt, aki saját magát sem szereti, mert nem hiszi el, hogy szerethető? Minden az agyból indul ki: a szorongó, elégedetlen, negatív, vagy éppen az életigenlő, derűs gondolatok testi reakcióinkban is megmutatkoznak. Márpedig könnyen eldönthető, hogy mi a vonzóbb: az, aki a külvilágot és benne saját magát is elutasítja, savanyú rosszkedvet árasztva magából, vagy az, akiből sugárzik az önazonosság, a harmónia, a mások felé nyitott jóindulat, a pozitív életszemlélet?
Készítsen leltárt!
Túlsúlya van, csúnyának, kövérnek, esetlennek látja, nem szereti magát? Tegyen róla, hogy ne csak ezek a tulajdonságok jussanak eszébe, ha tükörbe néz. Töltse fel magát pozitív gondolatokkal, állítsa helyes vágányba az önértékelését! Vegyen elő egy papírt és írja le az összes jó tulajdonságát, ami valaha kiderült. Ne restellje a jelentéktelennek tűnő pozitívumokat sem összegyűjteni! Mindenkinek ezer jó tulajdonsága van, testileg, lelkileg egyaránt, legyen büszke saját magára! Lehet, hogy olyasmit talál, ami külsőleg teszi széppé: hibátlan a bőre, szép a szeme, csinos a frizurája, hosszúak az ujjai, ízlésesen öltözik. Számtalan értékes képességet is felfedezhet magában: türelmesen tud másokat meghallgatni, jó ötletei, meglátásai vannak, senki más nem tudja a főnök kézírását elolvasni, csak Ön, esetleg messze földön a legjobb almás pitét tudja sütni. Ha elég hosszú a lista, olvassa gondosan végig, és látni fogja: Ön egy színes, érdekes egyéniség, tele szerethető, vonzó vonásokkal, amelyek mellett már nem is olyan fontos, hogy teltebb a divatlapok agyonsanyargatott modelljeinél.
Vannak kövér fittek és sovány tunyák is
Egy 2007-es amerikai tanulmány (Hszu Mei-szui professzor, Dél-Karolina Egyetem) a sportolás, a testsúly és a várható élettartam közti összefüggéseket vizsgálva arra megállapításra jutott, hogy egy aktív életet élő, rendszeresen mozgó, fitt túlsúlyos hosszabb életre számíthat, mint az a normál súlyú kortársa, aki nem mozog. Vagyis a fizikai aktivitás akkor is jótékony hatású (felpezsdíti a keringési rendszert, átöblíti a tüdőt oxigénnel, erősíti az immunrendszert, felfrissíti a testet-lelket), ha nem jár együtt testsúlycsökkenéssel. Érdemes ezt is szem előtt tartani! Mindenki megtalálhatja a neki megfelelő, számára legnagyobb örömet szerző mozgásformát, választhat a jóga, az úszás, a thai-chi, a futás, a torna, a gyaloglás, a labdajátékok, és számtalan más lehetőség közül.
És a szex?
Aki elfogadja, szereti saját magát, harmóniában él önmagával, az képes mást is szeretni, szeretetet, szerelmet adni. Ez érvényes a testi kapcsolatra is, és ez független a kilók számától. Színes a világ, sokan vagyunk, sokfélék, más-más ízléssel, igényekkel, így bárki lehet vonzó valaki számára, ébreszthet szerelmet valakiben. Egy túlsúlyos embernek nem kell tehát lemondania az élet ilyenfajta örömeiről sem. Vannak, akik úgy vélik, a kövér emberek derűsebbek, jobban élvezik az életet, benne a szerelem örömeit is, olyan is akad, aki eleve jobban vonzódik a gömbölyded formákhoz. Az pedig általános tapasztalat, hogy ha valaki figyel másokra, törődést, szeretetet, gyöngédséget ad, az előbb-utóbb viszonzásra is talál.
