Az élethez szükséges "aminok"
A XX. század közepe táján fogalmazták meg a vitaminok máig is használatos definícióját, mely szerint a vitaminok olyan, nem táplálék jellegű, szerves vegyületek, melyeket az állati szervezetek normális életműködésükhöz és növekedésükhöz igényelnek. A szervezet energia-átalakító folyamatainak katalizátorai, az anyagcsere-folyamatok nélkülözhetetlen szereplői.
Ha nincsenek kellő mennyiségben jelen a szervezetben, jellegzetes hiánybetegségek jelentkeznek. Nagyfokú vagy teljes vitaminhiányt nehéz előidézni, relatív vitaminhiány, ún. hipovitaminózis viszont az elégtelen táplálkozás következményeként könnyen felléphet. Ennek a ténynek köszönhető a vitaminok felfedezése és beazonosítása is.
Vitamintörténelem - citromhéjban
A XVI-XVIII. században egy rettegett betegség tizedelte a hosszú útra induló tengerészeket. Magellán földkörüli hajózásáról is alig egy maroknyi tengerész tért vissza, mert út közben ereik elpattantak, külső és belső vérzések okozta kínok között még a tengeren meghaltak. Többeket is foglalkoztatott ez a rejtélyes kór, mígnem egy skót fizikus, James Lind (1716-1794) bebizonyította, hogy ha a tengerészek megfelelő mennyiségben citromlevet kaphatnak, nem betegszenek meg. Akkoriban még természetesen maga Lind sem sejthette, hogy a citromlében C-vitamin van, amely a kötőszövetek kollagénjének képződéséhez, és ennél fogva a vérerek falának stabilitásához elengedhetetlen. A lényeg az volt, hogy a gyógymód működött. Azaz mégsem egészen, mert meglepő módon, még az után is, hogy e tény már ismert volt, további negyven évre volt szükség, míg a felfedezésből általános gyakorlat lehetett és sikerült minden kétkedőt és felelőst meggyőzni, hogy a tengerészek életét megmenthessék. Sajnos sokszor így van ez ma is, sok nehézségen kell átjutnia a felfedezéseknek, miután végre hiszünk a tényeknek. De térjünk most vissza a többi vitamin felfedezéséhez!
A rizsszemek rejtélye
Nagyon gyakori betegség volt még a beriberi, ugyancsak egy tengerészbetegség, ami súlyos izomgörcsökkel járt. A XVIII. században azután kissé alábbhagyott a kór, miután egy japán admirális a javarészt halból és rizsből álló tengerészkosztot tejtermékekkel és hússal egészítette ki. 1886-ban egy holland orvos, Christiaan Eijkmann azért utazott Jáva szigetére, hogy kiderítse a betegség pontos hátterét. Ő baktériumokra gyanakodott, amelyeket csirkékben gondolt kitenyészteni - sikertelenül. Egyszer azonban a csirkék a beriberire kísértetiesen hasonlító tüneteket kezdtek produkálni. Az orvos figyelmét nem kerülte el, hogy ebben az időszakban a helyi kórház raktárából származó hántolt rizzsel etették az állatokat. Amikor a csirkék újra hántolatlan rizst kaptak, tüneteik enyhültek. Azt azonban, hogy mi lehet a rizs héjában, mégsem ő, hanem 1906-ban Hopkins találta meg, aki azután bizonyítani tudta, hogy a fehérjék, szénhidrátok és zsírok mellett vannak ún. járulékos tápanyagok, amelyek szükségesek a szervezet zavartalan működéséhez, és egy ilyen van a rizs héjában is, ami a beriberi ellenszere.
Az első vitamin
Melyek is azok az anyagok, amelyeket egyes élelmiszerek tartalmaznak, mások meg nem, vagy nagyon kis mennyiségben?
1912-ben egy lengyel biokémikus kutató, Funk a rizskorpából előállított kristályos anyaggal gyógyítani tudta a beriberi nevű betegséget. Az anyag egy amin-vegyület volt. Tőle származik tehát a vitamin elnevezés, melynek első tagja, a "vita" szó életet jelent, a második pedig nyilván a már említett aminra utal. Vagyis a vitaminok olyan anyagok, amelyek az élethez nélkülözhetetlenek, szervezetünkben azonban nem, vagy nem elegendő mennyiségben képződnek. Azt is tudták, hogy ezen anyagoknak a táplálékkal kell bejutniuk a szervezetbe, mert különben hiánybetegségek jelentkeznek. Az angolkór hiánybetegség volta is ismert volt (D-vitamin hiány), hiszen igyekeztek halmájolajjal gyógyítani.
A vitaminok ABC-je
Már 1913-ban, amikor még alig tudtak valamit a vitaminok valódi természetéről, csupán annyi volt bizonyos, hogy egyes betegségeket ki lehet velük védeni, az amerikai biokémikus, Elmer Vernon McCollum javaslatára betűkkel kezdték megkülönböztetni e létfontosságú anyagokat. Az A, B, C és D vitaminok után következtek az E és K.
Miután pedig kiderült, hogy a B-vitamint tartalmazó táplálék valójában nem egyetlen faktort tartalmaz, és ennek megfelelően több tünetcsoport gyógyítására is alkalmas, további felosztás gyanánt a betűjelek után kis számokat is biggyesztettek a biológusok.
A beriberi egészen pontosan a B1-vitamin hiányának a következménye. Mint azután utóbb kiderült, nem minden vitamin amin-vegyület, de az elnevezés mégis megmaradt.
Néhány alapfogalom
Vitamin: A vitamin-fogalom viszonylagos, hiszen nélkülözhetetlen anyagot jelent, amit a szervezet nem képes előállítani. Ugyanakkor a különböző állatfajok más és más vitaminokat tudnak előállítani, és másokat igényelnek. Az ember viszont sokszor hajlamos csak önmagában gondolkodni, így a köztudatban vitaminként ismert vegyületek gyakran annak köszönhetik e megnevezésüket, hogy az emberi szervezet nem tudja őket előállítani, tehát számunkra életfontosságúak.
Vitaminhiány: A vitaminhiány oka lehet az elégtelen vitaminellátás, a vitamin felszívódási zavara, vagy olyan állapot, amikor a szervezet vitaminigénye valamiért megnövekszik, pl. fejlődő szervezetekben. Az antibiotikumok a bélflórát alkotó baktériumok pusztításával okozhatnak hipovitaminózist, mivel egyes vitaminokat a bélben élő baktériumok állítanak elő a szervezet számára.
Provitaminok: A provitaminok olyan előanyagok, amelyekből a szervezetben képződik vitamin. A zsíroldékony vitaminok sokszor provitaminok formájában fordulnak elő és kerülnek be a szervezetbe. Az A-vitamin provitaminja például a béta-karotin, a D3-vitaminé pedig a 7-dehidro-koleszterin-nek nevezett anyag. A vízoldékony vitaminoknak nincsenek provitaminjai.
Zsíroldékony vitaminok: A zsíroldékony vitaminokat (A, D, E és K) a szervezet képes raktározni. Ezért ezeket könnyebb túladagolni, és csak tartós vitaminhiány okoz betegséget. A vízoldékonyakból naponta kell elegendő mennyiséget fogyasztanunk.
A vitaminok kémiai természetéről és feladatukról az emberi szervezetben az egyes vitaminoknál részletesen olvashat.
Legjobban: