A túlzott alkoholfogyasztás testi és lelki függőséghez vezethet, egyben a társas kapcsolatokra is rányomja a bélyegét. Az alkoholbetegek nem tudnak felhagyni az ivással, és az alkohol egyre nagyobb teret követel az életükben. Ritkán fordul elő azonban, hogy a problémát felismerve önállóan kérjenek segítséget. Jellemzőbb, hogy tagadásban élnek – ha környezetük fel is veti a problémát, ők egyre csak azt bizonygatják, hogy a kontroll a saját kezükben van, bármikor le tudják tenni a poharat, amikor csak akarják. Ha egy szerettünknek gondjai vannak az alkohollal, sokszor éppen ez az első fal, amelyet le kell döntenünk, mielőtt a helyzet javulna: a tagadás.
Eleinte ugyanakkor a hozzátartozókat is sok kétség gyötörheti. Vajon tényleg problémásak szerettünk alkoholfogyasztási szokásai? Szükség van arra, hogy közbelépjünk? És ha igen, hogyan tegyük? Ilyen helyzetekben az WebMD cikke szerint az alábbi kérdéseket érdemes feltenni magunkban. Ha pedig bármelyikre igen a válasz, úgy igenis elkerülhetetlen, hogy nyíltan beszéljünk a problémákról.
- Aggódsz miatt, hogy mennyit és milyen gyakran iszik a szeretted?
- Szoktál kifogásokat gyártani amiatt, ahogy ittasan viselkedik?
- Előfordult már, hogy ez a szeretted bántott vagy megbántott, amikor ivott?
- Aggódsz amiatt, hogy túl sok pénzt költ alkoholra?
- Megesik, hogy neked kell kimentened a szeretted valaki előtt, amikor az ivás miatt nem tudja ellátni a kötelességeit?
- Szoktad magad idegesnek, feldúltnak érezni, amikor iszik?
- Előfordult már, hogy eszedbe jutott, hogy kihívod a rendőséget, mert a szeretted erőszakossá vált részegen?
Így beszélj az alkoholbeteg családtaggal
A gyógyuláshoz vezető út fontos lépése tehát, hogy az alkoholbeteg szembenézzen a problémával, és készen álljon rá, hogy segítséget kérjen. Hozzátartozóként ebben tudjuk őt elsősorban támogatni. Az ír egészségügyi szolgálat (HSE) tájékoztatója azt tanácsolja, beszéljünk vele őszintén az érzéseinkről és aggodalmainkról. Találjuk meg a megfelelő időt és helyet a beszélgetéshez, amikor a beteg jó hangulatban van és nem áll alkohol hatása alatt. Érdemes lehet vázlatosan előre leírni, mit szeretnénk elmondani neki, így könnyebb a beszélgetést a megfelelő mederben tartani. Előfordulhat, hogy a felvetéseinket hallva dühösen reagál, vagy csak tagadja a mondandónk valóságtartalmát, esetleg megpróbál viccet csinálni belőle. Ha azt érezzük, hogy nem hajlandó beszélni a problémáról, akkor ne erőltessük, mert csak még jobban bezárkózik. Hagyjunk neki teret, de legyünk kitartóak és következetesek, és később folytassuk ugyanonnan a beszélgetést, ahol félbeszakadt.
Fontos, hogy az alkoholbeteg maga is sok aggodalmat, szégyent élhet át, ezért semmiképpen sem szabad vádlóan, elítélően, hibáztatóan megfogalmazni a gondolatainkat. Igyekezzünk éreztetni vele, hogy aggódunk érte és szeretnénk neki segíteni. Hasznos továbbá, ha valós, ténylegesen megtörtént példákon keresztül mutatunk rá, miért okoznak bajt az italozási szokásai, illetve azok milyen következményekkel járnak. Ezenkívül hallgassuk meg, ő mit mond, például milyen tényezőkre vezeti vissza, hogy sokat iszik. Bátorítsuk arra, hogy az érzéseiről beszéljen. Ha pedig készen áll rá, segítsük őt abban, hogy megtalálja a megfelelő szakembert. Első lépésként érdemes lehet felkeresni a háziorvost, akinek nagyobb a rálátása arra, hogy milyen pszichiátriai és addiktológiai centrumok érhetők el a régióban.
Hozzátartozóként hasznos lehet továbbá olyan sorstársi közösséget keresni, ahol anonim ülések keretei között a tagok megoszthatják egymással kérdéseiket és tapasztalataikat. Magyarországon is működnek ilyen önsegítő csoportok az Al-Anon égisze alatt.