„Nálunk az italozás családi hagyomány volt” – fogalmazott a walesi származású sztár a The Guardiannek adott interjúban. A 87 éves Hopkins mintegy hat évtizeddel ezelőtt, 1964-ben vett részt először meghallgatáson a londoni Nemzeti Színházban, ahol aztán hirtelenharagú természete miatt számos konfliktusa akadt, főként rendezőivel. Nem kedvelte a brit színházi világ középosztálybeli bratyizós stílusát, a puszilkodós hangulatot, közös pontot jelentett azonban pályatársaival az alkohol. Ez volt a dühös fiatal férfiak korszaka, és Hopkins saját bevallása szerint maga is beillett a sorba. Nem tűrte a rendezők hatalmaskodó, tekintélyelvű basáskodását, még ha utólag úgy is érzi, inkább volt ez paranoia a részéről, mint megalapozott sértettség. Ezzel együtt abban az időben nem volt ritka, hogy még kocsmákban is verekedésekbe keveredett.
Családja is ráment az alkoholizmusra
Első feleségét, a szintén színész Petronella Barkert 1966-ban vette el. Alig egy héttel a házasságkötés előtt Hopkins még azt is kijelentette, hogy kilép a színházból és felhagy a karrierjével az egyik rendezővel fennálló vitája miatt. A lagzin aztán a társulat többi tagjával alaposan felöntöttek a garatra, mit sem törődve azzal, hogy másnap délután fellépésük lesz. „Ó, igen, az szörnyű volt. Ott állsz a színpadon, miközben azt sem tudod, hol vagy, vagy miért vagy ott, ami miatt legalább 10 perccel tovább tartott a darab” – emlékezett vissza a történtekre. Ugyanakkor saját elmondása szerint ez akkoriban egyszerűen csak így ment. „Igen, mi lázadók vagyunk. Még verekedünk is! Kit érdekelnek az elvárások? Fiatalon egészséges dolog szembemenni mindennel, lázadni és túlélni. És én is úgy gondoltam, hogy jó móka. De közben egy nap az is eszembe jutott, hogy közben meg is öl majd” – árulta el Hopkins.
Hozzátette, még ha a pályafutása felfelé ívelt is, a 70-es évek közepére az alkohol és a mértéktelen dohányázás egészségére és emberi kapcsolataira is rányomta a bélyegét. Rövid – rengeteg veszekedés, depresszió és whiskey jellemezte – házasság után, 1969-ben kilépett családja, Barker és közös lányuk, Abigail életéből. Úgy fogalmazott az interjúban, hogy bár kétségtelenül ez élete legszomorúbb pontja, egyben az a hiba, amelyet valaha a leginkább megbánt, de nem tagadja, hogy mindenkinek rosszabb lett volna, ha továbbra is a családban marad. Végül 1972-ben váltak el egymástól hivatalosan az addigi feleségével.
Egy ponton túl muszáj volt segítséget kérnie
Az igazi ébresztő azonban csak később, 1975 decemberében jött el immár számára Los Angelesben. Egyik reggel arra kelt fel a színész, hogy nem találja az autóját. Rögtön felhívta az ügynökét, aki azonban szembesítette a ténnyel, hogy a járművet nem lopták el. „Az úton találtunk rád” – közölte a telefonban Hopkins ügynöke. Mint kiderült, a sztár részegen vezetett egész éjszaka – Arizonától Beverly Hillsig hajtott közel 800 kilométeren át, amikor elvesztette az eszméletét a sok italtól. „Őrült voltam, teljesen kattant, és a fele útra nem is emlékeztem. És így élni halálos, mert egyáltalán nem törődtem magammal. Simán elüthettem volna egy egész családot... Tudtam, hogy segítség kell, tudtam, hogy ennek véget kell vetnem” – vallotta be az azóta két Oscar-díjat is nyert sztár.
Végül bevonult egy elvonókúrára, ahonnan 1975. december 29-én új emberként távozott. Elmondása szerint azóta sem vágyik az ital után. „Mindannyiunkban megvan belül az ehhez szükséges erő. Azt hiszem, mi választjuk meg az életünket és azt, hogy milyen inspirációt követve navigálunk végig rajta” – üzeni Sir Anthony Hopkins.