Mi változik a kórházból való hazatérés után? Szinte minden. A szerepek, az életminőség és a viszonyrendszerek is a családon belül, attól függően, mennyire volt súlyos az agyvérzés. A stroke ugyanis az agy különböző részeit érintheti, azaz különféle készségek, funkciók károsodhatnak. Egy agyvérzés után leggyakrabban azzal kell szembenéznünk, hogy romlik a beteg hallása, egyensúlya, látása, légzése és kontinenciája, illetve visszamaradhat valamilyen bénulás, beszédzavar a néhány hetes kórházi kezelés lejárta után is.
A gondozó feladata hatalmas, hiszen a rehabilitáció onnantól az ő felelőssége is: a cél, hogy gondozottja visszanyerje korábbi képességeinek nagy részét, és mihamarabb képes legyen a lehető legönállóbb életre. Ennek érdekében az őt körülvevő környezetet, a vele való kommunikációt és természetesen a rehabilitáció eszközeit is egyéni adottságaihoz kell igazítani, ami rengeteg türelmet és időt igényel, és anyagilag is megterhelő lehet a rokonoknak.
Az ilyen típusú ápolás nem olyan feladat, amire lenne időnk felkészülni, vagy amiről lennének korábbi tapasztalataink, így annak érdekében, hogy gördülékenyebb legyen az ellátás, az alábbiakban néhány hasznos tudnivalóval próbáljuk segíteni a leendő gondozókat.
Amit gondozóként megtehetünk...
- A háziorvosnál érdeklődjünk az otthoni ápolási szolgálatról és az igényelhető támogatásokról!
- Legyen egy dossziénk, amibe minden információ bekerül a zárójelentésekkel és a gyógyszerpapírokkal együtt, és ugyanitt vezessük a vérnyomásnaplót is! Jegyezzük fel a kontrollok, foglalkozások időpontjait is!
- Ha félünk, hogy nem tudunk mindent maradéktalanul megjegyezni, előzetes engedélykérés után nem szégyen bármit videóra vagy diktafonra rögzíteni (például a tornagyakorlatokat, a háziorvos vagy a logopédus utasításait)!
- Gyűjtsünk minden prospektust, szórólapot, aminek hasznát vehetjük az ápolásban, a könyvtárban pedig nézzünk szét a szélütéssel foglalkozó szakkönyvek között!
- Próbáljuk meg felvenni a kapcsolatot más gondozókkal, érintettekkel is (akár az interneten), keressünk olyan csoportot, ahol időről időre beszélhetünk valakivel az ápolással járó testi-lelki nehézségeinkről!
Mindennapi rutin: az al­vástól a gyógyszerszedésig
A hazatérő hozzátartozónak rengeteg pihenésre van szüksége. Biztosítanunk kell számára a nyugodt alvást, a megfelelő fekhelyet a lakás lehető legnyugodtabb részén, ahol a szellőztetés is megoldható. A fekvésirányt úgy kell kialakítanunk, hogy könnyen fel tudjon kelni, és érdemes úgy elhelyezni az ágyát, hogy szobája nyitott ajtaján át lásson valami mozgást is (a nappaliban, az étkezőben vagy konyhában); bármit, ami idővel a közös tevékenységekben való részvételre motiválhatja.
Jó, ha hazakerüléskor egyből kialakítunk számára egy napi rutint, amihez mindenki tartja magát: ez rendszert hoz az étkezésekbe, meglesz a pontos ideje a gyógyszerosztási időszakoknak és a tornának, illetve a kezdetben még nagyon rövid beteglátogatásoknak is.
Még a kórházban érdemes beszélni az orvosokkal, nővérekkel, hogy hozzátartozónk kontinenciája rendben van-e, azaz hogy képes-e szabályozni a széklet- és vizeletürítését. Amennyiben nem, átmeneti megoldásként eldobható pelenkára lesz szükség, azonban hosszú távon az a cél, hogy ezek az ürítési folyamatok ismét akaratlagossá váljanak. A folyamatos fekvés miatt a székrekedés elkerülésére és kezelésére egészen addig nagyobb figyelmet kell fordítani, míg a beteg újra járni nem tud.
Étkezését speciális igényeihez kell igazítanunk, és ügyelni a megfelelő testsúly elérésére, megtartására. Kerüljenek előtérbe a zsírszegény ételek és konyhatechnikai eljárások (párolás, gőzölés, grillezés, abálás stb.) a hozzátartozónk fogyasszon minél több friss zöldséget, gyümölcsöt, és természetesen csökkentsük sóbevitelét. Amennyiben nyelési problémák is fennállnak, próbáljunk meg mindent pépesíteni.
Az öltözködésben és ruházkodásban törekedjünk az egyszerűségre. Olyan ruhák kerüljenek a gondozott gardróbjába, amit akár saját maga is könnyedén fel tud venni: nagy nyakkivágású, gumis derekú, bő ujjú darabok, és fűzős helyett bebújós lábbelik. Amelyik ruhát lehet, alakítsuk át, a gombokat, cipzárakat cseréljük le patentra, tépőzárra, a nadrágokba, szoknyákba varrjunk gumit!
A környezet átalakítása, speciális igények
egy stroke-on átesett hozzátartozó lakását?
Ügyeljünk arra, hogy a gyakori veszélyforrásokat is felszámoljuk: a földön kígyózó vezetékeket rejtsük el, mindenhol gondoskodjunk a megfelelő világításról, a törött vagy sérült felületek (bútor, lépcső, járólap) kijavításáról.
A fejlődés útján
A továbbiakban a mozgásban mérhető le leginkább, hogy milyen ütemben fejlődik az agy és test az agyvérzés után: az ágy szélére való kiülés, a stabil ülőhelyzet, a tolószékbe való átülés, majd a járás a lassú javulást mutató fokozatok, melyek felügyeletet, segítséget és kíséretet igényelnek. Miután hozzátartozónk képes újra járni, ápolójának egyet kell szem előtt tartania: hogyan lehet az elesések kockázatát minimálisra csökkenteni. A bénult oldalra különösen figyelni kell, hiszen a test elsősorban arra húz, és a beteg arra az oldalára esve a legvédtelenebb. A mozgásterapeutával való kapcsolattartás mindvégig elkerülhetetlen, tőle érdemes elsajátítani azokat az egyszerű mozdulatsorokat is, amelyeket két foglakozás között otthon, szakember felügyelete nélkül lehet végeztetni.
Az újratanulás során a gondozó úgy lesz a betegnek leginkább segítségére, ha az elvégzendő feladatokat mindig kisebb, apróbb részlépésekre bontva tanítja. Bizonyos együtt töltött idő után a gondozó is megérzi, ápoltja mikor befogadóképes, azaz mikor érdemes valami újat tanítani neki, illetve különféle feladatokkal "stimulálni" az agyát.
Mentális képességek fejlesztése, kommunikáció
Az érrendszeri rendellenességek és agyi sérülések gyakori velejárója az afázia, amely egy sajátos nyelvi rendellenesség, és mindenkinél más formában jelentkezik. Van olyan, aki a stroke után nem találja a megfelelő szavakat, és előfordul az is, hogy csak a mondatok összeillesztése okoz nehézséget. Mások teljesen összefüggően beszélnek, környezetük mégsem érti egyetlen szavukat sem. Ez a kommunikációs nehézség a stroke-os betegek 30 százalékát érinti, és érdemes tudni róla, hogy nem végleges állapot, hiszen az afáziás nyelvi képességei beszédterapeuta segítségével rengeteget fejlődhetnek, ahogy a beteget körülvevő környezet segítő magatartása is hihetetlen javulást hozhat.
Minden segítséget fogadjunk el!
A gondozó szerepben lévő személy kiégése az egyik leggyakoribb oka annak, hogy az ápoltat végül mégiscsak otthonban helyezik el, ha állapota nem javul, vagy terhessé válik a család számára. Ezért a gondozó egészsége és lelki épsége is rendkívül fontos, amit úgy tud megőrizni, ha nem szigetelődik el a család többi tagjától és a barátaitól, illetve ha minden segítséget elfogad. Legyen szó akár arról, hogy valaki vállalja helyettünk a főzést, vagy minket felváltva egy órát felügyel a betegre, esetleg kivételesen ő viszi sétálni, minden a javunkra válhat.
Ez is érdekelhet
Miért éri meg?
A felépülés és a gyógyulás nem olyan folyamat, amit egyedül csinál végig az ember, hiszen hihetetlen hatással van rá a környezet is. Mivel senki nem tudja előre megjósolni, hogy mennyi idő szükséges a szélütés után a gyógyuláshoz, 10 hónapot vagy 10 évet igényel, a legnagyobb szükség arra van, hogy maradéktalanul higgyünk hozzátartozónk folytonos tanulási, gyógyulási és fejlődési képességeiben, türelemmel, töretlen lendülettel újra és újra nekifutva minden nehézségnek. Ne feledjük, egy ilyen feladatra szinte sosem jelentkezik az ember, az ilyesmit az élet hozza. Nem köszöni meg senki, nem értheti meg az, aki nem élt át hasonlót. Gondoskodásunknak egyetlen jutalma lehet, ha azt látjuk, érezhető hatása van mindennapos törődésünknek, és ez erőt adhat, ha fáradtnak érezzük magunkat.
Legjobban: