A szemhéj szélére lokalizálódó gyulladás különböző kórképekhez vezet.
A pikkelyes szemhéjgyulladás főleg olyan fehér bőrű, vörös/világos hajú fiatalok kétoldali megbetegedése, akiknek a bőre testszerte, de különösen arcon, fokozott faggyútermelésre hajlamos. Ezen betegségben a szemhéjak vörösek, duzzadtak, korpázó hámlás tapasztalható. Legtöbbször krónikus kötőhártya-gyulladás kíséri.
A pillaszőrtüszők gennykeltő baktériumok okozta gyulladásakor - fekélyes szemhéjgyulladás - a szemhéjszél szintén vörös, duzzadt. Szinte valamennyi pillaszőr tövét sárgásvéres pörk fedi, a pörk eltávolítása után pedig a szőrtüsző gennyes hólyag formájában tűnik elő.
Spontán gyógyulás során a szőrtüsző elpusztul, a pillák kihullanak. Később a szemhéjszél hegesedik, megvastagszik, a megmaradt pillák pedig rendezetlenül nőnek. A hibásan álló pillák a szemgolyót súrolva állandó irritációt, felszíni sérüléseket okozhatnak.
Vannak olyan baktériumok, amelyek a bőr szarurétegét bontó enzimet termelnek. A külső szemzugban megtelepedve a terület állandó vörösségét, viszketését, nedvedzését okozzák. Az állapot mindig fokozott könnyezéssel jár, ami az érintett bőrterület további felázásához vezet. A szem állandó törölgetése pedig - másodlagosan - egyéb kórokozók megtelepedését segíti.
Az említett gyulladások többnyire ártalmatlanok, megfelelő személyi higiéné (gyakori kézmosás, a szem naponta többszöri tiszta vizes leöblítése), esetleg langyos kamillás borogatás az esetek többségében elegendőnek bizonyul. Ha mégsem, ajánlatos szemorvoshoz fordulni, aki megfelelő antibiotikumos kezelést rendel.
Árpa, jégárpa
A szemhéjszél az előzőeknél jóval gyakoribb betegsége a köznyelvben csak árpának nevezett elváltozás. Ez a szemhéj mirigyeinek akut vagy krónikus gyulladása. A szemhéj szöveteiben, a pillák tövénél nyíló valódi és módosult faggyúmirigyek vannak. Szerepük, hogy termelődő váladékukkal síkosan tartsák a szemhéj szélét, ahol az elszarusodó hámból felépülő bőr és az el nem szarusodó hámból felépülő kötőhártya egymással találkozik. Ha ezeknek a mirigyeknek a kivezető nyílása valami miatt elzáródik, a folyamatosan termelődő mirigyváladék nem tud kiürülni, a mirigy gyulladttá válik. Az akut gyulladást közönséges árpának, a krónikust jégárpának nevezzük.
Az akut gyulladást a pangó váladékban felszaporodó baktériumok okozzák. Ilyenkor a szemhéj széli része - esetleg az egész szemhéj - megduzzad, s ez akár olyan fokú is lehet (különösen gyerekek esetében), hogy átmenetileg nem tudjuk kinyitni a szemünket. A gyulladt mirigy fölött a bőr vörös, nyomásra érzékeny. Idővel a gyulladás egyre körülírtabbá válik. Ezután vagy beolvad és az elfolyósodott genny spontán kiürül, vagy az állapot krónikussá válik.
A jégárpa kialakulhat akut kezdet nélkül is. Ekkor a pangó mirigyváladék besűrűsödik, de nem fertőződik. Ez a forma gyakoribb a felső szemhéjon. Ilyenkor a szemhéj felszínéből fájdalmatlan, kerekded, borsnyi-borsónyi csomó emelkedik elő, mely tömött tapintatú, nyomásra nem érzékeny, felette a bőr eltolható, környezetével egyező színű.
A jégárpa ritkán felszívódhat, de általában csak műtéttel lehet eltávolítani.
Akut szakban meleg borogatással, kenőcsös párakötéssel a beolvadás és a spontán megnyílás, a kiürülés meggyorsítása a cél. A jégárpa visszafejlődésére vagy áttörésére antibiotikus szemcseppekkel, kenőcsökkel akkor van esély, ha akutan (vöröses csomó formájában) kezdődött.
A konzervatív kezeléssel dacoló árpa esetén a műszeres eltávolítás lehet a megoldás. Ilyenkor - előzetes érzéstelenítés után - a szemhéj belső felszínén ejtett 1-2 mm-es metszésből a felszaporodott faggyút és a megvastagodott mirigyfalat eltávolítják, majd megfelelő utókezeléssel biztosítják a mielőbbi sebgyógyulást. A beavatkozásnak, amit ambuláns műtét formájában végeznek, gyakorlatilag nincs kockázata. Elmaradása esetén azonban - az esztétikai hibán túl - a jégárpának szemgolyóra kifejtett nyomása következtében látászavar, állandó irritáció léphet fel. XI.évf./9.sz.
Legjobban: