A nyirokrendszer fő funkciója a szervezet megóvása: az immunrendszer részeként nyújt védelmet a fertőzésekkel és megbetegedésekkel szemben. Legfontosabb szervei a nyirokcsomók, a lép, a gyomor-bélhuzam nyirokszövete és a szegycsont mögött elhelyezkedő csecsemőmirigy.
A betegség jellemzői
A nyirokkeringés szállítja a szervezetben a kórokozók kiszűrését végző limfocitákat (fehérvérsejteket). Nyirokrákról akkor beszélünk, ha a szervezetben a limfociták (fehérvérsejtek) egyszerre rákos sejtekként kezdenek viselkedni, ellenőrizetlenül növekednek, osztódnak, illetve nem pusztulnak el kellő mértékben: a nyirokkeringéssel a nyirokcsomókba jutva szövetszaporulatot (limfómát) képeznek. Mivel a kórokozókon kívül a daganatsejtek is fennakadhatnak a nyirokrendszer szűrőin, a rosszindulatú daganatsejtek gyakran adnak áttéteket a testünk egészét behálózó nyirokrendszerben.
A nyirokcsomók számtalan okból megduzzadhatnak (gondoljunk például a torokgyulladásra), ezért sokszor nehézségekbe ütközik a daganat időben történő felismerése. A limfóma legáltalánosabb tünete a több mint 1 cm átmérőjű, fájdalmatlan, duzzadt nyirokcsomó. Emellett utalhat limfómára visszatérő, megmagyarázhatatlan láz, köhögés, nehézlégzés, erős éjszakai izzadás, akaratlan és jelentős fogyás, makacs bőrviszketés, és romolhat az érintett betegek vérképe is. Ha a tünetek két hétnél tovább fennállnak, mindenképpen tanácsos orvoshoz fordulni, hiszen a nyirokrák esetében is igaz, hogy a korai diagnózis nagyban növeli a gyógyulás esélyét.
Kezelés és új irányok
Mivel a limfómának számos különböző altípusa van, kezelése sem egységes: egyénenként határozzák meg a terápiás javaslatot. Ha a betegség néhány nyirokcsomóra korlátozódott, sugárterápiára épül a kezelés. A leggyakrabban kemoterápiát alkalmaznak, ezt ma gyakran célzott daganatellenes kezeléssel (monoklonális antitest terápia) egészíti ki, amely mellékhatások nélkül javítja a kezelések hatékonyságát, és önállóan is alkalmazható. Egyes betegeknél további kezelési lehetőség a nagy dózisú kemoterápia, amelyet követően csontvelő-transzplantációra van szükség. A betegség altípusát laborvizsgálatok és nyirokcsomó-biopszia nyomán állapítják meg, ennek nyomán határozható meg a javasolt kezelési mód.
A gyógyszeripar arra törekszik, hogy eredményesebb rákterápiás eljárásokat fejlesszenek ki. A kutatások jelenlegi állása szerint van remény egy, a többszörös kemoterápiára nem megfelelően reagáló, kiújuló vagy csontvelő-transzplantáció után visszatérő nyirokcsomó rák kezelésére szolgáló gyógyszeres terápiára, amely a teljes és progressziómentes túlélést jelentősen növeli olyan betegek körében is, akik számára egyelőre nem áll rendelkezésre hatásos terápia.
