A limfóma a nyiroksejtek (limfociták) rosszindulatú burjánzása. A limfómás megbetegedések alapvetően két nagy csoportra oszthatóak: a Hodgkin-kórra és a non-Hodgkin limfómákra, amely több mint 60-féle, egymástól akár nagyon eltérő altípust foglal magába. A Hodking-kór ritka betegség, leginkább fiatalkorban fordul elő, jellemzően 15-34 év között, esetleg 55 év fölött jelentkezik. A non-Hodgkin limfómák előfordulása sokkal gyakoribb, ezek inkább az idősebb korosztályt érintik (a betegek átlagéletkora 65 év), valamint a férfiak gyakrabban betegszenek meg ebben, mint a nők. A kétfajta betegséget az alapján különböztetik meg egymástól, hogy a szövettani mintában jelen vannak-e az úgynevezett Reed-Sternberg sejtek, amelyek sokkal nagyobbak, mint a normális limfociták.
Milyen tünetek utalhatnak limfómára?
A legjellemzőbb tünet a fájdalmatlan, érintésre kemény, megnagyobbodott nyirokcsomó a nyak, a hónalj vagy az ágyék területén. Gyakran előfordul akaratlan fogyás, láz, nyugalmi helyzetben is jelentkező erős éjszakai izzadás, és tartós, kimerítő fáradtság. A limfóma előfordulhat belső szervekben is (lép, máj, gyomor): ilyenkor hasi fájdalom, puffadás vagy étvágyvesztés jelentkezhet. Kiütések, viszketés vagy folyamatos bőrváltozások is szerepelhetnek a tünetek között a bőr érintettsége esetén. Mivel a panaszok gyakran általánosak, fontos, hogy a duzzadt nyirokcsomó több hetet meghaladó fennállása esetén orvosi kivizsgálás történjen.
Okok és kockázati tényezők
A limfóma pontos oka gyakran ismeretlen, de bizonyos tényezők növelhetik a kockázatot. Genetikai elváltozások és a limfociták DNS-ének sérülése vezethet rosszindulatú sejtosztódáshoz. Egyes fertőzések — például az Epstein-Barr vírus, a Helicobacter pylori bizonyos gyomorlimfómák esetén, illetve az immunrendszert gyengítő állapotok vagy krónikus gyulladások — szintén összefüggésbe hozhatók a limfóma kialakulásával. Életkor, bizonyos anyagoknak való kitettség és korábbi sugárkezelés is szerepelhet a rizikófaktorok között – írja a Mayo Clinic.
Hogyan diagnosztizálják?
A kivizsgálás alapja a fizikális vizsgálat, vérlabor, képalkotó vizsgálat (CT, PET) és a nyirokcsomó-biopszia, amely patológiai vizsgálattal igazolja a limfómát, valamint meghatározza a típusát. A pontos diagnózis elengedhetetlen a személyre szabott kezelés kiválasztásához – írja a Cleveland Clinic.
A kezelés a limfóma típusától, stádiumától és a beteg általános állapotától függ. Minden esetben egyénre szabott, hiszen nincs két egyforma limfómás beteg. Még az azonos típusú vagy stádiumú betegségben szenvedők sem ugyanazt a kezelést kapják, és betegségük várható lefolyása sem egyforma. Legtöbbször gyógyszeres kezelést – kemoterápiát, gyakran kombináltat – alkalmaznak, de egyre gyakrabban használt korszerű lehetőség a célzott kezelés, például a monoklonális antitest terápia, amely egyfajta immunterápia.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Ha több héten át fájdalmatlan nyirokcsomókat, indokolatlan fogyást, éjszakai izzadást vagy tartós kimerültséget észlelünk, kérjünk orvosi vizsgálatot. Minél korábban történik a kivizsgálás és a pontos típusmeghatározás, annál célzottabb és hatékonyabb lehet a terápia.
