Definíció szerint az emberi testet alkotó 206 csont mindegyike jellemző alakjánál, elhelyezkedésénél és működésénél fogva egy-egy egységet képvisel. A csontok - mint különálló szervek - egymással folytonosan, vagy ízületeken át (megszakítottan) összekapcsolódva a csontvázat képezik.
A sokoldalú csontok
Mint ahogy picivel feljebb olvashattuk, a csontok többek között a test szilárd vázát, a csontvázat alkotják. Ez viszont csak egy a sok feladat közül, amit ellátnak. A mozgásszerv-rendszer úgynevezett passzív részét adják, mivel helyzetüket a rajtuk tapadó izmok segítségével, passzívan változtatják (az aktív részek az izmok, melyek a tényleges mozgást végzik). A csontok belső szerveket vesznek körül, és így védik őket, pl. a központi idegrendszer szerveit, az agyat és a gerincvelőt. A csontvelő vérképzőszerv, fontos kalcium- és foszforraktár, így például a csontokban van a szervezet kalcium-tartalékainak 90%-a.
Folyamatos megújulás
A csont élő, azaz folyamatos változásban lévő szervünk. A felnőttkori csontszövet megfelelő szerkezetét, tartását a csontképzési és csontbontási folyamatok összehangolt működése biztosítja, amit élettani szempontból csontátépülésnek nevezünk. A csontátépülés során a szervezet mintegy 4-6 hónap alatt csontjaink mikroszkopikus részeit előbb elbontja, majd újra felépíti. Ezután az újra felépített rész néhány évig nyugalomban marad, majd ismét átépül. Ez így folytatódik hosszú éveken át. Egy adott időpillanatban csontvázunk 10 %-a épül éppen át. Mindaddig nincs is baj, ameddig az elbontott csontszövet helyébe ugyanannyi épül vissza, hiszen ekkor a csonttömeg nem változik.
Az átépülés sebességét az adott csont szerkezete befolyásolja. A tömör szerkezetű csontok teljes átépülése közel nyolc évbe telik, a szivacsos állományúaknál ez az idő kevesebb, mintegy négy évet igényel. Ennek is köszönhető, hogy a csontot károsító, úgynevezett oszteoporotikus folyamatok a szivacsos szerkezetű csontokban hamarabb vezetnek csonttömeg-csökkenéshez. Ez az oka annak, hogy a csontritkulás első súlyosabb tünetei - repedések vagy törések - az ilyen csontokban jelentkeznek először. Melyek is ezek? A csukló és a kéz csontjai, valamint a combcsont ilyenek. Ugye ismerős, hogy itt jelentkeznek azok a törések, amelyekről a csontritkulás kapcsán a leggyakrabban hallunk?
Csontjaink folyamatos változása
A szervezet folyamatos mozgásban, megújulásban van, minden percben sejtek százai szűnnek meg létezni és képződnek helyettük újak. Nincs ez másképp csontjaink esetében sem, a csonttömeg az életkortól függően változik, átalakul. Egyes életszakaszokban azonban felülkerekednek az építő, illetve lebontó jellegű folyamatok, ennek alapján két nagyobb szakaszra bonthatjuk életünket csontjaink szempontjából.
- Az első szakasz: a csontépítés és a csonttömeg-egyensúly időszaka
A gyermek-, a serdülő-, illetve a fiatal felnőttkor a csontépítés időszaka. Nő a csonttömeg, a csontok erősekké, szilárdakká válnak, végleges méretük is kialakul. A csontépítés folyamata kb. 25-30 éves korban fejeződik be, ekkorra a csontok elérik maximális tömegüket, kialakul a csúcs-csonttömeg. Kb. 40 éves korig a csontépítési-csontbontási folyamatok egyensúlyban vannak, a csontok tömege állandó. - A második szakasz: a csonttömeg-vesztés időszaka
40 éves kor után a csontépítési-csontbontási folyamatok egyensúlya felborul, a csontépítő sejtek már nem tudnak lépést tartani a csontbontó sejtekkel. Elkezdődik a csonttömeg-csökkenés, a csontok veszítenek sűrűségükből, ásványianyag-tartalmukból. Ez a csontvesztés különösen gyors és látványos a változó korba lépett nőknél, akiknél ez a folyamat a női nemi hormon (az ösztrogén) termelésének csökkenésével van összefüggésben. A csonttömeg gyors csökkenése, a csontszövet szerkezetének károsodása csontritkuláshoz és ennek következtében a törési kockázat növekedéséhez vezet.
Mikor figyeljünk fokozottan csontjaink egészségére?
- Gyermek-, illetve fiatal felnőttkorban
Ebben a korban igen intenzív a csontgyarapodás. Nő a csonttömeg, a csontok megerősödnek. Ebben az időszakban a legfontosabb feladat segíteni a csontok épülését, hogy a későbbiek során minél hosszabb ideig támaszkodhassunk rájuk. Körülbelül huszadik életévünk körül befejeződik a csontok méretbeli növekedése, de a csonttömeg tovább gyarapszik. Minél inkább megalapozzuk csontjaink egészségét fiatal korban, annál kisebb esélyt adunk a csontritkulásnak. Az egyénre jellemzően elérhető maximális, más néven csúcs-csonttömegünket 25 és 30 éves korunk között érjük el. Nőknél általában erre a korra tehető az első gyermekvállalás, azaz a terhesség és szoptatás időszaka, amely a csontok egészsége szempontjából egy újabb kritikus életszakasz. - Terhesség és szoptatás alatt
A terhesség és szoptatás időszaka életünk egyik leginkább felelősségteljes periódusa. A magzat, majd hosszabb-rövidebb ideig az újszülött, a csecsemő is teljesen anyjától függ, az ő szervezetéből meríti mindazokat a tápanyagokat, melyek növekedéséhez, fejlődéséhez szükségesek. Az anya életmódjának, táplálkozásának a magzat csontfejlődése szempontjából is különös jelentősége van. A csontfejlődéshez nélkülözhetetlenek a D- és a K-vitamin, a kalcium, a magnézium, és több nyomelem is. Ha ezekből a bevitel nem elegendő, az egyrészt kedvezőtlenül érintheti az anya csontrendszerét (ne feledjük, az anyai csontok jelentős mennyiségű kalciumot veszítenek főleg a szoptatás időszakában, éppen ezért ilyenkor a napi szükséglet 1000 mg-ról 1500 mg-ra nő), másrészt hátrányosan érinti a magzati csontfejlődést is. Kicsit könnyedebben fogalmazva: a gyermek minden kalciumban, és egyéb "csontépítő" anyagban dús napja (amit a terhesség, szoptatás alatt édesanyja biztosít számára) évtizedekkel később kamatozik. - Változó korban
A menopauza ősidőktől ismert természetes jelenség a hölgyeknél. Lényegét tekintve nem más, mint a menstruáció megszűnése, a termékenység elmúlása, a csökkenő petefészek-funkció (ösztrogén-termelés) következtében. A változó kort azonban számos egészségi probléma kísérheti. Ezek egyike a csontritkulás, amely az ebben az időszakban felgyorsuló csonttömeg-vesztés következménye. Ebben a korban drasztikusan megnövekszik a kalcium-igény, amelyet egyrészt a táplálkozásunk átalakításával, másrészt annak kiegészítésével fedezhetünk. - Időskorban
Az időskori csontritkulás alapvetően az elégtelen tápanyagbevitelre, a csökkent tápanyag-hasznosításra, a D-vitamin hiányra és a mozgásszegény életmódra vezethető vissza. 40 éves kortól tehát fokozottan ügyelni kell a megfelelő kalcium- és D-vitamin pótlásra!
Legjobban: