Vannak olyan emberek, akik ugyan ki vannak téve a megfertőződés veszélyének - például az egész családjuk koronavírusos -, az úgynevezett T-sejtjeik vagy T-limfocitáik már a fertőzés legkorábbi szakaszában elpusztítják a vírust, tehát nem fertőződnek meg klinikailag kimutathatóan. Ez történt azoknak a londoni egészségügyi dolgozóknak mintegy 15 százalékával is, akiket a világjárvány első hulláma idején követtek nyomon. A felfedezés a vakcinák a T-sejtes immunválaszt célzó új nemzedékének kifejlesztése felé nyithat utat - mondták a kutatók.
A nagy kockázat ellenére negatív lett a teszt
"Mindenki hallott már olyan emberekről, akik ki voltak téve a vírusnak, mégsem betegedtek meg. Nem tudtuk, hogy nekik tényleg sikerült-e elkerülniük a vírust, vagy csak természetes úton megszabadultak tőle, még mielőtt a rutinszerű tesztek észlelték volna a jelenlétét" - magyarázta Leo Swadling, a University College London immunológusa, a tanulmány vezető szerzője. A vizsgált egészségügyi dolgozók a jelentős kockázat ellenére egyetlen teszteléskor sem bizonyultak pozitívnak. Vérmintájuk azonban azt mutatta, emelkedett a koronavírusra reagáló T-sejtjeik száma a világjárvány előttihez, valamint a vírusnak ki nem tett emberekéhez képest, valamint a vírusfertőzés más jelzőanyagainak mennyisége is emelkedett a vérükben.
Készenlétben állnak a T-sejtek
A tanulmány szerint ezeknek az embereknek egy alcsoportja korábbi, közönséges náthát okozó szezonális koronavírus-fertőzések miatt rendelkezett az úgynevezett memória T-sejtek megnövekedett mennyiségével, és ez óvta meg őket az új típusú koronavírustól. Ezek az immunsejtek ugyanis "kiszagolják" a szezonális koronavírusokkal közös fehérjéket, amelyek a szaporodásban vesznek részt. Úgy tűnik, hogy egyes embereknél ez az immunválasz elég gyors és erős ahhoz, hogy már a legkorábbi szakaszban legyőzze az új koronavírus okozta fertőzést. "Ezek a már létező T-sejtek készen állnak, hogy felismerjék az új koronavírust" - magyarázta Swadling.
Ezek az eredmények azért különösen jelentősek, mert a T-sejtes immunválasz az antitestekhez képest egy hosszabb - inkább években, mint hónapokban mérhető - védettséget jelenthet. A COVID-19 elleni vakcinák jellemzően a SARS-CoV-2 sejtekbe hatolását segítő, úgynevezett tüskefehérje elleni antitestek termelődését serkenti, ez a védettség azonban idővel gyengül. A tüskefehérjét célzó oltóanyagok esetleges gyengeségének tartják továbbá, hogy a vírusnak ez a része mutálódik a leggyakrabban. Ezzel szemben a T-sejtes válasz hosszabb ideig maradhat fenn, és a vírusnak az a területe, amelyre a válasz irányul, a koronavírusokban elég állandónak tűnik.
Azt már eddig is tudtuk, hogy a koronavírus-fertőzés egyik legsúlyosabb lehetséges szövődménye a tüdőgyulladás, ami a betegségből felgyógyulók egy részénél maradandó tüdőkárosodást okozhat. Most azt is kimutatták, hogy a kór milyen pusztítást végezhet a tüdő legapróbb ereiben.
