Az ivóvízben megjelenő ólom elsősorban a régi épületekben és városrészekben még ma is megtalálható ólomcsövekből származik, főként az épületek belső hálózatából. Mint azt a qubit.hu cikke írja, a csap megnyitásakor magasabb a víz ólomtartalma, mint némi folyatás után, így bizonyos esetekben átmenetileg ez is csökkentheti a kockázatokat. Szakértők szerint ugyanakkor régi épületekben ez a módszer sem biztos, hogy elegendőnek bizonyul a gyakorlatban. Valódi megoldást csak a vízhálózat ólomtartalmú részeinek teljes cseréjétől lehet várni. Társasházak esetén tehát nem elég, ha a lakásban gondoskodunk a cseréről, hanem az egész épület vízellátó rendszerét korszerűsíteni kell.
Az NNK felmérései szerint a magas ólomkoncentráció problémája főként Budapestet és az ötezer fő feletti lakosságú vidéki városokat érinti, illetve ezekben több mint 80 ezer épületet. A fővárosban az épületek mintegy negyede magas vagy nagyon magas kockázati szintű besorolást kapott. Fontos leszögezni, hogy az ólomnak sem érzékelhető íze, sem szaga nincs a vízben, így kizárólag a csapvíz bevizsgáltatásával lehet megbizonyosodni arról, hogy mi is kerül pontosan a poharunkba. Ezzel együtt hasznos támpont lehet az épület kora. Az 1945 előtt épült épületekben a csap nyitását követően a vizsgált minták 25, egy perc folyatás után a 14 százalékában mértek határérték feletti ólomszintet. Az 1975 utáni épületekben ezek az arányok már csupán 10 és 3 százalékot értek el, míg az összesített országos átlag 14 és 6 százalék.
Ami az ólom egészségügyi hatásait illeti, elmondható, hogy az emberi szervezet szinte minden részének működését befolyásolhatja, kezdve az idegrendszertől az immun- és hormonrendszeren át egészen a szív-érrendszerig vagy a vérképződésig. Érdemes hozzátenni, hogy a legtöbb ólom nem az ivóvízből, hanem a levegőből, porból és élelmiszerekből kerül a testünkbe. Mindazonáltal ismert, hogy gyerekeknél nincs biztonságosnak mondható vérólomszint, ahogy a terhesség alatt vagy szoptatáskor a kalciummal együtt felszabaduló és a véráramba jutó ólom a szülőképes korú nőket is kiemelten veszélyezteti.
