Az orvosok szerint már túl vagy az életveszélyen a napok óta kórházban fekvő Gálvölgyi János – ez derült ki Gálvölgyi Eszter és Gálvölgyi Dorka közös Facebook-videójából. A színész már képes önállóan lélegezni, így hétfőn levették a lélegeztetőgépről. Lányai megköszönték mindenkinek, hogy közösen drukkolt velük édesapjuk felépüléséért.
„Minden perc egy örökkévalóságnak tűnt”
Gálvölgyi Dorka az alábbi szöveggel tette közzé a videót:
A mai napon kimondták, hogy apu túl van az életveszélyen! Nagyon köszönjük a sok támogatást, üzenetet és szeretetet! Lassú gyógyulás vár apura, de a nehezén már túl van! Mindenkinek mindent köszönünk! Egyelőre még az intenzívosztályon ápolják, így nem tudtok vele kapcsolatba lépni, és kérjük, hogy legyetek türelmesek! Az elmúlt napok nekünk is nagyon nehezen teltek, minden perc egy örökkévalóságnak tűnt, de valóban nagyon nagy szükség van most békére és nyugalomra. Néhány nap múlva a mi életünk már visszaáll a normál kerékvágásba, de apunak ez még néhány hét biztosan lesz. Vannak csodák, csak hinni kell!”
„Nem szeretnénk, ha ez mással is előfordulna”
Ahogy mi is beszámoltunk róla, lélegeztetőgépre került Gálvölgyi János, miután múlt szerdán súlyos állapotban kórházba szállították. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészhez ugyan kihívták a mentőket, a rohamkocsi azonban csaknem 50 perc alatt sem érkezett ki a helyszínre, így végül a lányai vitték kórházba a beteget, aki légzési nehézségekkel küzdött és félrebeszélt. Az Országos Mentőszolgálat belső vizsgálatot rendelt el az ügyben, a napokban pedig kimondták: hibázott a mentésirányító, amikor az esetet nem az életveszélyes kategóriába sorolta be.
A színész lányai a videóban kiemelték, ők csupán azért hozták nyilvánosságra az egész ügyet, mert nem szerették volna, ha mással is előfordulna, hogy egy hasonló késlekedés miatt kerül súlyos, életveszélyes állapotba. Mint mondták, bár sok helyen megjelent a sajtóban, hogy Gálvölgyi János tüdőembóliával küzd, ez nem igaz. A nehézlégzés valódi oka egy összetett tüdő- és szívelégtelenség állt.
