A felnőtteket érintő hosszú COVID-ról már elég sokat tudnak a szakemberek, arról azonban egyelőre kevés információ áll rendelkezésre, hogyan érinti az említett állapot a gyerekeket. Pedig ők is ugyanúgy ki vannak téve a megfertőződés kockázatának – ha nem jobban, mivel eddig viszonylag kevesen kaptak oltást, illetve a vírus terjedésének csökkentésére irányuló intézkedéseket sem mindig tartják be következetesen a gyerekekkel foglalkozó intézményekben –, ebből kifolyólag pedig hosszú COVID is kialakulhat náluk – hívja fel a figyelmet a Medical News Today cikke.
A lap szerint 2022. június 23-ig az Egyesült Államokban közel 13,7 millió gyerek kapta el a koronavírust, ami az összes eset 18,8 százalékát jelenti . A megfertőződést követően egyes gyerekeknél hosszú COVID vagy olyan tünetek alakultak ki, amelyek legalább két hónapig fennálltak, és más okokkal nem magyarázhatók. Ennek ellenére eddig alig született olyan tanulmány , amely a gyerekeknél megjelenő hosszú COVID-ot vizsgálta volna.
A témában készült kevés tanulmányok egyike a közelmúltban jelent meg a The Lancet orvosi folyóiratban. Kutatók Dániából származó egészségügyi adatokat elemeztek, hogy feltérképezzék, milyen kockázatokkal jár a hosszú COVID a 0-14 éves korú gyerekek körében.
A vizsgálat során 10 977, koronavírus-fertőzéssel diagnosztizált gyerek és serdülő, illetve 33 016 olyan kontrollszemély (ugyanúgy gyerekek és serdülők) adatait használták fel, akinél nem állapítottak meg COVID-19-cet. Az adatokat 2020 januárja és 2021 júliusa között gyűjtötték; nagy részük olyan kérdőívekből származott, amelyekben a szülőknek kellett nyilatkozniuk arról, hogyan hatott a koronavírus a gyerekük/gyerekeik egészségére.
Az eredmények szerint a COVID-19-cel diagnosztizált gyerekeknél nagyobb eséllyel jelentkeztek hosszú távú tünetek, ellentétben azokkal, akik csak megfertőződtek a vírussal, de nem lettek betegek. A 0-3 éves korúak körében a COVID-19 -cel diagnosztizált gyerekek 40 százalékánál fordultak elő két hónapnál hosszabb ideig tartó tünetek, szemben a kontrollcsoport 27 százalékával. Ugyanez volt igaz a 4-11 éves korú, COVID-19-es gyerekek 38 százalékára (kontrollcsoport: 34 százalék), és a 12-14 évesek 46 százalékára (kontrollcsoport: 41 százalék).
Ami a tüneteket illeti, a vizsgálat szerint a különböző korcsoportoknál különböző hosszú COVID-tünetek jelentkeztek. A 0-3 éves korcsoportban a hangulatváltozások, a kiütések, a gyomorfájás, a köhögés és az étvágytalanság, a 4-11 évesek körében a hangulatváltozások, a memória- vagy koncentrációs problémák, illetve a kiütések, míg a 12-14 éveseknél a fáradtság, a hangulatingadozás és a memória- vagy koncentrációs zavarok voltak a leggyakoribb panaszok.
További kutatásokra van szükség
Azzal kapcsolatban, hogy egyes gyerekeknél miért alakulhat ki hosszú COVID, dr. Stephen E. Hawes, a Washingtoni Egyetem Epidemiológiai Tanszékének professzora és vezetője – aki egyébként nem vett részt a vizsgálatban – azt nyilatkozta a Medical News Todaynek, hogy további kutatásokra van szükség a pontos rizikótényezők feltárásához. „A felnőtteknél már számos ilyet azonosítottak, beleértve a specifikus autoantitestek jelenlétét és a 2-es típusú cukorbetegséget. Ez a tanulmány rávilágít arra, hogy életkortól függetlenül mindenki potenciálisan ki van téve a hosszú COVID kockázatának. A gyerekeknél egyébként – a fejlődési stádiumtól függően – eltérő lehet, hosszú távon milyen következményei lesznek a COVID-nak, illetve a hosszú COVID kialakulásának rizikótényezői is kevésbé egyértelműek náluk.”
Dr. Mark Hicar, a Buffalói Egyetem Gyermekgyógyászati Tanszékének docense, aki szintén nem vett részt a vizsgálatban, egyetértett dr. Hawesszel abban, hogy továbbra sem világos, egyes gyerekeknél miért alakul ki hosszú COVID . „Láttam már testvéreket, sőt ikreket is, akik az akut COVID után különböző reakciókat mutattak, beleértve a többszervi gyulladás (MIS-C) megjelenését. Vagyis még az akut fertőzések (akár koronavírusról, akár másról van szó) is másképp hatnak a család különböző tagjaira. Ebben a többi között az oltásnak, a genetikának, a tápláltsági állapotnak és a közelmúltban elszenvedett fertőzéseknek ugyanúgy nagy szerepük lehet.”
A tanulmánynak ugyanakkor korlátai is vannak – erre már Selina Kikkenborg Berg, a kutatás társszerzője és a Koppenhágai Egyetem Egészségügyi és Orvostudományi Karának klinikai professzora mutatott rá. Mint megjegyezte, nem biztos például, hogy a kutatás eredményei reprezentatívak a teljes lakosságra nézve. Dr. Hawes emellett azt is kiemelte, hogy mivel retrospektív (azaz visszatekintő, a múltat összefoglalóan feltüntető) megfigyeléses vizsgálatról van szó, előfordulhat, hogy a megkérdezettek tévesen idézték fel az eseményeket, ami nagyban befolyásolhatta a kutatók megállapításait.
