A hirosimai atombombát 1945. augusztus 6-án dobta le az amerikai légierő bombázója. A világ első atombombája uránból készült, és közvetlenül mintegy 42-93 ezer ember a bomba más utóhatása miatt vesztették életüket.
Az első támadás után három nappal, 1945. augusztus 9-én a szintén japán Nagaszakira is ledobtak egy plutóniumbombát. Ez volt a világ második atombombája. Itt a Kaliforniai Egyetem "konzervatív" Wikipedia a halálos áldozatok számát Nagaszakiban 39-80 ezer közé teszi.
De milyen borzalmas egészségügyi következményei vannak egy atombombának ? A bomba ledobásakor a becsapódási helyszíntől 500 méteres körzetben lévők 90 százaléka halhatott meg azonnal. A másfél kilométeres távolságban a sérültek és halottak aránya kétharmados, a halottaké ezen belül egyharmadnyi. A két kilométerre lévők fele sérült meg, tizedük halt meg. A sebesültek aránya a lakosságon belül csak 4 kilométeres távolságban esett tíz százalékra. A legtöbb ember már a bomba ledobása pillanatában vagy az első napon meghalt. A halálos áldozatok egyharmada viszont a bomba ledobása utáni negyedik napig vesztette életét. A halálozások kétharmada bekövetkezett a tizedik napra, az áldozatok 90 százaléka pedig három héten belül hunyt el.
A sérülések a legkülönfélébbek és legborzasztóbbak voltak. Égési sérültek, sugárbetegek voltak az elsődleges áldozatok. De aztán folyamatosan megjelentek a bőrbetegségek, a leukémia, a különböző rákok és a trauma okozta pszichikai problémák, a kromoszóma-rendellenességek és a születési rendellenességek, szembetegségek. Nem soroljuk fel az összes következményt, de az atombomba hatását máig vizsgálják az orvosok.
Amerikai és japán kutatók egy 2011-es tanulmánya elérhető az interneten is. Eszerint egy 63 éves követéses vizsgálatot végeztek az amerikai Atomic Bomb Casualty Commission (Atombomba-sérültek Bizottsága) és utódszervezete a Radiation Effects Research Foundation (Sugárzás-hatásvizsgálati Alapítvány) keretei között a hirosimai és nagaszaki lakosságon. Tanulmányukban a kutatók a két atombomba hosszú távú egészségügyi hatásait vizsgálták a bombatámadás túlélőin és gyermekeiken. Körülbelül 200 ezer ember életét követték nyomon, akiknek negyven százaléka volt életben a tanulmány megjelenésekor (2011-ben).
A vizsgálatból kiderült, hogy évekkel, évtizedekkel a bomba ledobása után is nőtt a nem vérképzőszervi rákos megbetegedések (szolid tumorok) miatti halálesetek száma a túlélők között. Ugyanakkor a bomba ledobása után magasra becsült leukémiás halálesetek száma csökkenőben volt. (A leukémiás halálesetek számáról csak becslések voltak a negyvenes években, a hivatalos és szervezett adatgyűjtés az ötvenes évek közepétől vált megbízhatóvá.)
A tanulmány szerint a hosszabb távon fellépett halálesetek 70 százaléka daganatos jellegű betegség miatt történt, amiből 60 százalék a szolid tumoroknak (nem vérképzőszervi daganatoknak), 10 százalék pedig a leukémiának volt a végzetes következménye. A fennmaradó, az atombombával szintén összefüggő, de nem daganatos betegség következtében történt halálesetek száma ugyancsak emelkedett az ezredfordulóig. Ezek között a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a stroke voltak különösen veszélyesek – a nem rákos halálesetek 54 százalékáért voltak az utóbbiak felelősek.
A túlélők várható élettartama is csökkent az atombomba miatt. Az egy gray alatti sugárzást kapók élettartama két hónappal rövidült átlagosan, az efölötti sugárzást elszenvedőké viszont 2,6 évvel. Ez a mediánértékeket jelenti, tehát nem számtani átlagokat, hanem ezek voltak a két csoportban a leggyakoribb előfordulásai az élettartam-rövidülésnek. (A gray az elnyelt sugárdózis mértéke: egy kilogramm tömegű anyag által elnyelt egy joule energiát jelent. )
