A végéhez közeledő franciaországi UEFA Labdarúgó Európa-bajnokság még erősebben a sportágra terelte a különben is erős figyelmet. A futball, ha közel azonos erősségű, és jó játékosokból álló csapatok játsszák, gyakran bővelkedik a drámai fordulatokban. De a dráma nem csak a mérkőzések eredményének alakulásában, a küzdelemben, a párharcokban vagy az összjáték szépségében bontakozik ki, hanem a játékosok egyéni sorsának szemünk láttára való irányváltásaiban is. Amire nem csak egy-egy nagyszerű teljesítmény van hatással, hanem a sajnálatos sérülések is. A futball legmagasabb szintjén az összecsapások intenzitása is a legerősebb, így a sérülésveszély is nagyobb. De aki egyszer leáll focizni, az tisztában van vele, könnyen megesik, hogy kifordult bokával, vagy rúgástól dagadt sípcsonttal kell hazasántikálni.
A leggyakoribb futballsérülések
Nem meglepő, hogy a lábsérülések a leggyakoribbak a fociban. Ezek a sérülések lehetnek traumatikusak, például egy rúgás következtében, vagy a boka és térd elmozdulása, amit az inak, az izmok, a porcok és a csontok túlterhelése okoz.
A leggyakoribb lábsérülések a rándulások és húzódások. Ezek súlyossága attól függően változik, hogy mennyire károsodnak az izmok, a porc és az ízületeket összetartó ínszalagok. Az ilyen károsodásokat gyakran csak műtéttel lehet gyógyítani. További gyakori sérülések a zúzódások, amelyek közvetlen külső behatások nyomán keletkeznek.
Az izmok (például a vádli) túlterhelése fájdalmas görcsökkel járhat, a térd túlterhelése pedig kínokat okozó íngyulladást eredményezhet. Nem kevésbé kellemetlen az Achilles-ín gyulladása . A focisták hajlamosak a lágyéki húzódásra, a comb a vádli és a törzs izmainak húzódására.
Úgynevezett stressz törések pedig akkor keletkeznek, amikor a csont legyengül a folyamatos túlságosan nagy igénybevétel miatt. A stressz töréseket gyakran nehéz megkülönböztetni a lágyszöveti sérülésektől.
A kar- és kézsérülések legtöbbször akkor keletkeznek, ha a játékos a földre esik, és kinyújtott karral ér talajt. Ilyenkor keletkeznek a csukló rándulások, törések, ficamok és a váll sérülései is. A futballban a könyöksérülés viszonylag ritkább.
Mivel a játékban a fej is komolyan részt vesz, értelemszerűen megjelennek a fej, a nyak és az arc sérülései, zúzódások, törések, vágások és az agyrázkódás. Az utóbbira különösen kell ügyelni a potenciálisan súlyos következmények miatt.
A futballsérülések kezelése
A szabálytalanságok utáni fetrengés megszokott látvány a futballpályákon, de ennek nem csak az az oka, hogy a játékosok e színházzal befolyásolni szeretnék a játékvezető döntését, hanem az is, hogy időt nyerjenek, s idejük legyen összeszedni magukat a fájdalmas kontaktus után. Másrészt a profi játékosok tudják, hogy a fájdalmas sérülést legjobb azonnal diagnosztizálni, és kezelni. Nem akarnak ugyanis egy súlyosabb (mind a csapatuk, mind saját maguk száméra komoly veszteséget okozó) sérülést megkockáztatni, így a bajukat szeretnék azonnal megmutatni a szakembereknek, a csapatorvosnak és a fizioterapeutának. Ők a legtöbbször rövid ápolás után vissza tudják irányítani a játékost a pályára. Ha súlyosabb a sérülés, s nem segít a jegelés, a nyújtás vagy masszázs, akkor abba kell hagyni a játékot a súlyosabb problémák elkerülése érdekében, adott esetben rögzíteni kell a sérült testrészt, és hordágyon levinni a pályáról a sérültet. Mivel az adrenalin miatt a játékos nem mindig érzi pontosan a sérülés komolyságát, a szakembereken különösen nagy felelősség nyugszik ilyenkor.
Hogyan előzhetők meg a focisérülések
A szezon előtt még az amatőr játékosoknak is érdemes sportorvossal és fizioterapeutával konzultálnia, hogy a szervezetük általános állapotát és az edzettséget figyelembe véve tanácsokat kapjanak a felkészülésre. Emellett fontos a megfelelő felszerelés, különösen a jól illeszkedő stoplis cipő és a sípcsontvédő. Figyelembe kell venni a pálya talaját is, hiszen az egyenetlen, buckás, száraz felületen nagyobb a sérülésveszély. Mindez igaz akkor is, ha nem füvön és nem nagy pályán játszanak.
A modern futball-labdák már műanyagból készülnek, amelyek nem szívják meg magukat vízzel, és a felületük is tovább épségben marad, mint a bőrlabdáké. A rossz minőségű labdák, ha túl sok vizet vesznek fel, az megnöveli a tömegüket, s ez egy rossz mozdulatnál, erőteljesebb lövésnél vagy fejelésénél fokozott sérülésveszélyt jelentenek. A hordozható kapuk praktikusak, de veszélyesek is, mert könnyen ráborulhatnak a játékosokra. Jobb ezért fix kapura játszani.
Fontos a test fittségének fenntartása a játék közben is. Ehhez elsősorban megfelelő hidratáltságot kell elérni, azaz időben pótolni kell a folyadékot. Ez különösen akkor fontos, ha túl forró az idő, és erőteljes az izzadás. Más veszélyek is fenyegetnek a focipályán. Például a napszúrás, vagy a leégés. Ezért amikor ennek túl nagy a veszélye érdemes a játékot abbahagyni, s árnyékba vonulni.
Végül pedig jó tudni azt is, hogy a statisztikák szerint azok a játékosok szenvednek elsősorban sérülést, akik nem készültek fel megfelelően a játékra. Rossz az edzettségi állapotuk, nem melegítenek be megfelelően, nem jó a felszerelésük és nem tartják be a sportolásra vonatkozó általános egészségi szabályokat. Ez a „lefutunk a pályára és beállunk játszani” mentalitás elsősorban a legnagyobb tömeget adó amatőr vagy még inkább hobbisportolókat jellemzi. Pedig ők is tanulhatnának a tökéletesen felkészített profik eseteiből, akik minden gondos előkészület ellenére is megsérülnek. Forrás: stopsportsinjuries.org
