Testünk só iránti vágyát nem kell sokat magyarázni, azt már megtapasztalhattuk, hogy izzadtságunk és könnyeink is sót tartalmaznak. Azt is tudjuk, hogy a konyhasó a nátrium miatt fontos testünknek, de azt eddig még senki sem vizsgálta, hogy mi történik akkor, ha testünk nátriumszintje drasztikusan csökken. Robert McCance, a University of Cambridge kísérleti orvostani professzora ezen témában végzett kísérleteket négy önkéntessel.
Mi történik, ha nem fogyasztunk elég sót?
Első körben kivonta a sót szervezetükből: több napon át ültek hőlámpákkal körbevéve, izzadtságukat pedig gondosan felitatták. Étrendjükben háromszor átfőzött zöldségek szerepeltek, különlegesen elkészített kenyérfélével és szintetikus tejjel.
Nem hangzik túl ízgazdagnak, de ez az adott helyzetben nem is volt probléma, ugyanis az önkéntesek egy idő után teljesen elvesztették étvágyukat és ízérzékelésüket is. Ha éreztek is erős ízeket, azok csak visszatetszőek voltak: elmondásuk szerint a hagymának olyan íze volt, mint az édes zsírnak, más ételekből és a cigarettából pedig nem is éreztek semmit.
Aztán az önkéntesek annyira kimerültek, hogy enni sem tudtak. Nátriumszintjük tovább zuhant, s míg az életfunkcióik remekül működtek, vérük besötétült és besűrűsödött. A kísérlet 10 nap után ért véget: a résztvevők ezek után újra kaptak sós ételt. Meglepő és szerencsés módon ennek hatására perceken belül visszatért az ízérzékelésük, amitől még boldogabbak lettek, mint attól, hogy végre hátuk mögött tudhatják kimerültségüket.
A nátriumhiány ennél viszont lehet komolyabb is. A hyponatremia néven is ismert állapot hatására testünk sejtjei nem képesek vízfelvételüket szabályozni, teljesen megszívják magukat és feldagadnak. Ennek hatására az említett kimerültség mellett fejfájást, hányást , zavarodottságot, ingerlékenységet, izomgyengeséget tapasztalhatunk, rosszabb esetben önkéntelen izomremegéseket, rángásokat is, valamint kómába is eshetünk.
