Úgy tűnik, a magyarázatot a különböző agyterületek egymással való kommunikációja, illetve annak hatékonysága adja – olvasható a Journal of Neuroscience folyóirat cikkében.
„Ezek az eredmények jó előrejelzését adhatnak, hogy egyes emberek esetében a nyelvtanulás sikeres lesz-e vagy kudarccal végződik” – mondta a tanulmány szerzője, Xiaoqian Chai.
Xiaoqian Chai és Denise Klein kutatók a McGill Egyetemen megvizsgálták, hogy a nyugalmi állapotban mért különbségek a csatlakoztathatóságban vajon összekapcsolódnak-e a második nyelv elsajátításával. A montreali neurológiai intézetben 15 angolul beszélő felnőtt agyát tanulmányozták, akik 12 hetes intenzív francia nyelvtanfolyamon vettek részt, s tesztelték a nyelvi képességeiket a kurzus előtt és után.
A nyugalmi állapotban lévő agyat funkcionális mágneses rezonancia képalkotással ( fMRI ) térképezték fel. Az agy két külön nyelvi régióját különösen éles szemmel figyelték: az egyik az a terület, amely a folyékony verbális kommunikációért, a másik pedig az olvasásért, a vizuális szóalakok felismeréséért felelős.
A kutatók tesztelték a résztvevők verbális és olvasási képességeit, sebességét a tanfolyam előtt és annak befejezése után is. „A legérdekesebb az a felismerés volt, hogy a kapcsolat a különböző agyi területek között már a tanulás megkezdése előtt megfigyelhető volt. Ez azt mutatja, hogy az emberek egy részénél adott az idegsejt minta, amely hozzásegít egy második nyelv könnyebb elsajátításához" – mondta Arturo Hernandez, a University of Houston neurológusa.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a nyelvtanulás sikerét előre eldönti az agyunk bedrótozottsága. Az agy nagyon képlékeny és alkalmazkodóképes, ami azt jelenti, hogy lehet rajta alakítani a tanulással és a tapasztalatokkal” – mondta Chai. Magyarán, ha nem megy helyből, attól még mehet szorgalommal. A mostani kutatások mindenesetre hozzájárulhatnak olyan módszerek kidolgozásához, amelyek megkönnyítik a nyelvtanulást a különböző képességű emberek számára.
Forrás: Science Daily
