Sam Parnia – aki ma már a New York-i Egyetem intenzív terápiás és újraélesztési kutatási részlegének igazgatója – az 1990-es évek közepén szerezte meg orvosi diplomáját a Londoni Egyetemen. Elmondása szerint ekkor nézte végig, hogyan próbálnak meg újraéleszteni egy férfit, akinek megállt a szíve. Közben azon tűnődött, hogy a beteg vajon hallja-e az életéért küzdő orvosokat, tudatában van-e annak, hogy a halál kapujában áll - nyilatkozta Parnia a Medical News Today-nek.
A szakember úgy gondolta, érdemes alaposabban is foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, és immáron 25 éve kutatja a témát munkatársaival. (Eredményeikről nemrégiben az American Heart Association konferenciáján számolt be.)
Évtizedek óta halljuk az újraélesztett emberek beszámolóit: akik ugyan orvosi szempontból nincsenek tudatuknál, amikor a szívük leáll, emlékeik alapján viszont úgy tűnik, hogy felfokozott tudatállapotban voltak a kritikus pillanatokban - fogalmazott Parnia, hozzátéve, hogy a szív- vagy a tüdőfunkciók leállása után újraélesztett emberek egy része hasonló halálközeli élményekről mesél.
Egy minden szempontból úttörő kutatás
Parnia és munkatársai 567 olyan férfit és nőt vontak be tanulmányukba, akik valamelyik egyesült államokbeli vagy nagy-britanniai kórházban estek át újraélesztésen. A vizsgálat a gyakorlatban úgy zajlott, hogy amikor az egészségügyi szakemberek megkezdték egy-egy beteg újraélesztését, riasztották a kutatókat is, akik hordozható elektroenkefalogram (EEG) segítségével figyelték az idegsejtek elektromos aktivitását az agy különböző részein, emellett mérték az agykéreg felszíni régióinak oxigéntelítettségét is. Egy tablet és a betegek fülére helyezett Bluetooth-fejhallgató segítségével pedig azt is megvizsgálták, miként hatnak az egyes képi- és hanghatások a tudattalan tanulásra ebben az állapotban. Ehhez a tableten tíz kép egyikét villantották fel, majd öt perc alatt egy előre felvett hang percenként ismételte el az alma, a körte és a banán szót.
Meglepő eredmények
A tanulmány 567 résztvevője közül 213-nál tapasztalták a spontán keringés tartós visszatérését, ami azt jelenti, hogy pulzusuk 20 percig vagy annál hosszabb ideig helyreállt. Ugyanakkor a résztvevők mindössze tíz százaléka, azaz 53 ember távozott a kórházból a felépülést követően. Közülük 28 túlélőt interjúvoltak meg a kutatók, és összesen tizenegyen számoltak be szívmegállás alatti emlékekről.
Ketten hallották az újraélesztésükön dolgozó orvosok munkáját, egyikük pedig azt is látta, ahogy az egészségügyi személyzet dolgozott, és érezte, hogy valaki dörzsöli a mellkasát. Hat túlélőnek voltak transzcendens élményei, hárman pedig álomszerű élményekről számoltak be. Összesen hatan emlékeztek vissza a haldoklásukra, egy ember pedig állítása szerint hallotta, amint elhunyt nagyanyja azt mondja neki, hogy térjen vissza.
Az elmondottakat csoportosítva úgy tűnik, hogy létezik egy egyedi halálközeli élmény, amely különbözik minden más élménytől, amelyet az ember megtapasztalhat - összegezte Parnia, hozzátéve, hogy valós élményekről van szó, nem hallucinációkról, illúziókról vagy téveszmékről. Az önbevalláson alapuló visszaemlékezések némelyikében ijesztő emlékek is szerepeltek. Ezek Parnia szerint valószínűleg az orvosi események félreértelmezésének tudhatók be. Mint mondta, az egyik résztvevő például azt hitte, hogy a pokolban ég, ami valószínűleg egy intravénás vezeték okozta égésnek volt betudható.
Érdekes, hogy a kutatók által megkérdezett résztvevők egyike sem emlékezett arra, hogy látta volna a tableten felvillanó képek valamelyikét, és csak egyetlen ember tudta felidézni a megnevezett gyümölcsöket.
A kutatók 53 résztvevőnél figyeltek meg agyi aktivitásra utaló jeleket, beleértve az úgynevezett gamma-, delta-, théta-, alfa- és béta-hullámokat. Ezek némelyike normális esetben akkor jelentkezik, amikor az emberek tudatuknál vannak és gondolkodnak, vagy visszaemlékeznek valamire. A tanulmány szerzői szerint ez az első eset, hogy szívmegállást követő újraélesztés során tudatosságra utaló biomarkereket tudtak azonosítani.
