A Nature Communications online folyóiratban közölt jelentés szerint a kutatás megmutatta, ahogy az agysejtek gyorsan változtathatják a réz elosztását az energiatermelés és a szabad gyökök elleni védelem igényeinek megfelelően, enzimek termelésének aktiválására.
„A biokémiai vizsgálatok feltárták, hogy sok olyan, az idegsejtek differenciálódásában részt vevő fehérje létezik, amelynek szüksége van a rézre, s az is biztos, hogy az agysejteknek különböző rézszintre van szükségük az egyes fejlődési szakaszokban” – mondta Svetlana Lutsenko, az egyetem professzora. Szerinte az új tanulmány nagy eredménye, hogy most már sokkal többet tudunk az idegsejtek fejlődéséhez szükséges rézigényről.
Lutsenko és kollégái felfedezték, hogy a redox változásának egyik hatása az Atox1 rézmegkötő fehérje termelése. A differenciálódó sejtek is több Atox1-et és egy hozzá kapcsolódó másik rézszállító fehérjét, ATP7A-t termelnek. Ezek együttműködése révén megnövekszik az idegsejtek közötti jelátvitelért felelős rézfogyasztó enzim rézellátása.
Lutsenko szerint lassan kiderülhet annak a jelentősége, hogy a réz a sejtben a megfelelő helyre jusson a megfelelő időben. Például az öregedésnél ismert, hogy a sejtek pontosan szabályozhatók a redox állapoton keresztül. „A tanulmányunk azt mutatja, a kis redox változás is nagy hatással van a fehérjék elválasztási útvonalára, ami igen jelentős az agy működésében ” – mondta a professzor.
A folyamatok jobb megértéséhez Lutsenko csapata a következőkben azt kívánja megvizsgálni, hogy mi történik, ha a most feltárt folyamat elromlik a betegek sejtjeiben, s kialakul a szervezet réz-feldolgozásához kapcsolódó betegség, a számos kellemetlen tünettel, többek között idegrendszeri problémákkal járó Wilson-kór .
Forrás: Johns Hopkins Medicine
