A szervhiány globális probléma. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint a szervátültetésre szoruló betegek csupán alig egytizede jut hozzá az egészsége és élete megőrzéséhez szükséges donorszervhez. Nem véletlen, hogy napjainkban egyre nagyobb figyelem övezi a xenotranszplantációt, azaz a más állatfajoktól származó donorszervek felhasználásának lehetőségét az emberi szervezetben, amely megoldást kínálhatna a szervhiányra. Az elmúlt években sertésvesét, -szívet és -májat is ültettek már be emberbe. Legújabban pedig egy kínai kutatócsoport arról számolt be a Nature Medicine című folyóiratban, hogy sertéstüdő-transzplantációt hajtottak végre emberen – írja a The Guardian.
Kilenc napig működött a beültetett sertéstüdő
A tanulmány szerint a beavatkozást egy 39 évesen elhunyt, agyhalott férfin hajtották végre, akinek alapvető létfunkcióit mesterségesen tartották fenn. Beültetés előtt a donorszervet 6 módosították genetikailag, hogy csökkenteni tudják a kilökődés veszélyét. Végül a szerv 216 órán, azaz 9 napon keresztül látta el a feladatát a férfi testében, miközben nem jelentkeztek sem hiperakut szervkilökődés, sem fertőzés jelei. Mindazonáltal a fogadó szervezet az immunrendszert elnyomó kezelés ellenére is fokozatosan elkezdett antitesteket termelni a sertéstüdő ellen, ami néhány nap után jelentős szöveti károsodáshoz vezetett.
Dr. Justin Chan, a New York-i Egyetem tüdőtranszplantációs sebésze, aki maga nem vett részt a kísérleti beavatkozásban, úgy fogalmazott a The Guardiannek, hogy a tanulmány egy ígéretes előrelépés a területen, de messzemenő következtetéseket még nem lehet belőle levonni. Szerinte például a beültetett tüdő önállóan nem tudta volna ellátni a beteget, ha még életben lett volna. Andrew Fisher, a Newcastle-i Egyetem professzora pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a kínai kutatók csak egy tüdőfelet ültettek be a páciensbe, meghagyva saját tüdeje másik felét, ami csökkenthette a donorszerv immunológiai eredetű károsodásának mértékét, ezáltal jelentőségét.
A tüdőátültetés különösen nehéz
A két szakember hangsúlyozta továbbá, hogy a tüdőátültetés különösen nehéz kihívás, ha xenotranszplantációról van szó. Tekintve ugyanis, hogy minden egyes lélegzetvétellel a külső környezet szennyeződései is bejuthatnak a szervezetbe, az immunrendszernek különösen aktívan kell őrködnie a tüdőben. Szervátültetés esetén viszont éppen az immunrendszer jelenti az egyik legnagyobb kockázatot, aktiválódva ugyanis a donorszerv ellen fordulhat, meggátolva annak beépülését és működését. Magyarán a tüdőbeültetés más szervekhez képest is különösen rizikós, főleg sertésszervet használva. Még ha a mostani kutatás hozott is tehát hasznos eredményeket, hosszú út vezet még addig, hogy a klinikai ellátásban is alkalmazni lehessen ezt a megközelítést.
Borítókép: Getty Images
