A stressz egy természetes, illetve bizonyos helyzetekben rendkívül fontos testi reakció. A tartósan fennálló stresszes állapot azonban megterhelő a szervezet számára, és a többi között alvás-, emésztési, memória- és koncentrációs zavarok fellépéséhez, visszatérő fejfájáshoz, súlygyarapodáshoz, szív- és érrendszeri problémákhoz, szorongáshoz és depresszióhoz vezethet. Éppen ezért a mindennapi érzelmi és mentális stressz helyes kezelése a hosszú távú egészségmegőrzés alappillére. Ebben pedig egy új kutatás szerint kulcsfontosságú szerepet játszhat az egészséges életmód egy gyakran elhanyagolt eleme is: a folyadékpótlás.
A dehidratáció felerősíti a stresszt
„A legtöbb ember tisztában van vele, hogy több vizet kellene innia, új kutatásunk azonban az elégtelen folyadékbevitel egy váratlan következményét tárja fel: hatására számottevően nehezebb megbirkózni a mindennapos stresszel” – írja a The Conversation oldalán Daniel Kashi és Neil Walsh, a Liverpooli John Moores Egyetem két kutatója, a Journal of Applied Physiology című folyóiratban megjelent tanulmány első és utolsó szerzője. Eredményeik alapján alacsony mértékű folyadékbevitel esetén drámai mértékben megugrik a szervezet kortizolszintje a stresszes élethelyzetekben. Márpedig a kortizol mint stresszhormon krónikusan magas szintjét korábbi kutatások szívbetegségek, veseproblémák és a cukorbetegség fokozott kockázatával hozták összefüggésbe.
A brit-francia kutatócsapat összesen 62 egészséges felnőttet vont be egy kísérletbe, akiket aztán két csoportba osztottak. Az egyik csoport tagjai naponta kevesebb mint 1,5 liter folyadékot vettek csupán magukhoz, míg a másik csoport tagjai többet ittak, mint a felnőtt férfiak számára ajánlott napi 2,5 liter, illetve a nőknek javasolt 2 liter. Egy hét elteltével aztán minden alany részt vett egy laboratóriumi stresszteszten. Noha ennek során mindkét csoport tagjai hasonló mértékű idegességről számoltak be, valamint pulzusuk is hasonlóan alakult, akadt egy fontos eltérés. A kevés folyadékot fogyasztó résztvevők vérében sokkal nagyobb kiugrást mutatott a kortizolszint a tesztek során, mint a kontrollcsoport esetében.
A kutatók szerint a dehidratáció stresszerősítő hatása a szervezet kifinomult folyadékháztartási rendszerére vezethető vissza. Amikor ugyanis nem viszünk be elegendő vizet, agyunk vazopresszint, avagy antidiuretikus hormont (ADH) kezd el kibocsátani. Ez a hormon vízvisszatartásra sarkallja a veséket, fenntartandó a megfelelő vérkeringést. Az ADH azonban a hormonháztartás szerves részeként más folyamatokra is kihatással lehet, beleértve az agy stresszválasz-rendszerét, potenciálisan fokozva így a kortizoltermelést a nehéz pillanatokban. Magyarán az ADH segít ugyan megtartani a szervezetben az értékes vizet, de egyidejűleg sokkal érzékenyebbé tesz a stresszre. Márpedig mindez a hajtós hétköznapok nyomása alatt súlyosan károsíthatja az egészséget hosszabb távon.
Ennyit kellene innunk naponta
Az elegendő alvás, a rendszeres testmozgás, a helyes táplálkozás és a társas kapcsolatok ápolása egyaránt fontos eszköz a stressz kezeléséhez. A mostani kutatás szerzői e sort bővítik a megfelelő folyadékbevitellel, amely tehát ugyancsak meghatározhatja, miként tudjuk menedzselni az életünkben adódó kihívásokat. A felfedezés jelentősége ráadásul jócskán túlmutat a puszta élettani megfigyelésen. „Abban a társadalomban, hogy a krónikus stresszt egyre szélesebb körben azonosítják népegészségügyi krízisként, a folyadékpótlás egy meglepően könnyen hozzáférhető megoldást kínál. Ellentétben ugyanis más stresszkezelési stratégiákkal, amelyek számottevő időbeli és anyagi ráfordítást igényelhetnek, a vízivás pofonegyszerű és mindenkinek egyformán ajánlható” – fogalmaz Kashi és Walsh.
De mit is jelent valójában a megfelelő folyadékbevitel? Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) felnőtt férfiak számára legalább napi 2,5, nőknek legalább 2 liter víz fogyasztását javasolja. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) által összeállított Okostányér naponta legalább 8 pohár folyadékot, benne minimum 5 pohár ivóvizet irányoz elő, ahol egy pohár alatt 2-2,5 decilitert értenek. E két ajánlás mindenképpen jó kiindulópont, fontos azonban hangsúlyozni, hogy a pontos egyéni folyadékigényt számos tényező befolyásolhatja, kezdve az életkortól és nemtől a fizikai aktivitáson át a környezeti hőmérsékletig. Önmagában tehát a célszámok teljesítése nem feltétlenül, illetve nem minden esetben elegendő.
Meglepő, de a kérdésben nem támaszkodhatunk arra sem, hogy mikor érezzük magunkat éppen szomjasnak. Noha szervezetünk valóban ilyen módon jelezheti, ha több folyadékra lenne szüksége, azért a szomjúság közel sem megbízható tanácsadó, és nem mindig tükrözi hűen a valós helyzetet. A fentebb részletezett kutatás résztvevői például a kevesebb mint 1,5 liter folyadékot fogyasztó csoportban sem érezték magukat általában véve szomjasabbnak, mint azok, akik elegendő folyadékot vittek be a kísérlet egy hete során. A testi jelek közül sokkal inkább a vizeletre érdemes támaszkodni folyadékháztartásunk állapotának felmérésében. A tiszta, áttetsző, halványsárga vizelet annak a jele, hogy eleget iszunk. Ha viszont sötétebb az árnyalata, úgy a vizelet koncentráltabb, ami elégtelen folyadékbevitelre utal. Érdemes tehát nyomon követnünk, hogy mennyit iszunk egy nap, egyszersmind vizeletünk színét is megfigyelni megerősítésként.
„A jó egészség mindennapi apró szokásaink összességéből ered, nem pedig drasztikus változtatásokból. Még ha a megfelelő hidratálás nem is szüntetni meg az élet által ránk tett nyomást, segíthet abban, hogy testünk jobban felkészüljön annak kezelésére. Egy olyan világban pedig, ahol a stressz elkerülhetetlennek tűnik, ez az egyszerű élettani előny sokkal értékesebbnek bizonyulhat, mint azt korábban gondoltuk volna” – üzeni a két liverpooli kutató.
