A Medical Xpress értesülései szerint a University of Virginia kutatói arra a felfedezésre jutottak, hogy a legtöbb ember szívesebben csinál valami aktívat - akár olyasmit is, amivel fizikai kárt okoz saját magának – ahelyett, hogy otthon ülne egyedül, a gondolataival.
A Science című tudományos folyóiratban a múlt héten megjelent eredmények egy 11 vizsgálatból álló kutatási sorozatra hivatkoznak, amelyet Timothy Wilson pszichológus és csapata végzett el a University of Virgina és a Harvard egyetemek közös programjában. A vizsgálati eredmények szerint a különböző életkorú kísérleti alanyok még csak rövid ideig sem érezték magukat komfortosan, ha magukra hagyták őket egy üres szobában azzal, hogy csak töprengjenek vagy épp álmodozzanak. A válaszadók többsége sokkal szívesebben választott aktívabb időtöltési formát: zenehallgatást, vagy az okostelefonjukon való játékot. De volt olyan is, aki akár kisebb áramütésekre is elcserélte volna a gondolkodás terhét.
"Bizonyára vannak jó páran, akik meglepőnek érzik ezeket az eredményeket, ők jellemzően azok, akik néha szeretik picit kizárni a külvilágot és csak magukra koncentrálni" - magyarázta Wilson. "Én magam ilyen ember vagyok, azonban a kutatásunk hitelt érdemlően bizonyította, hogy a többség inkább aktívabban töltené az idejét, még akkor is, ha rövid időtartamról van szó."
Ez az idő egyébként 6-15 perc közti időt jelentett a kísérlet során. Az első kísérletben egyetemi hallgatókat figyeltek meg, majd az egybehangzó válaszok miatt megismételték a kísérletet szélesebb korcsoporttal is (18-77 évesig), ennek ellenére azonos eredményeket kaptak.
"Meglepő volt, hogy még az idősebb embereket sem vonzotta annyira a lehetőség, hogy okostelefon - tulajdonítja ezt az eredményt, sőt, a szakember szerint az okostelefonok csak az eredményét jelentik ennek a vágynak, vagyis, hogy mindig elfoglaljuk magunkat valamivel.
A vizsgálat során egyébként egy teljesen üres szobában kellett a részvevőknek eltölteni 6-15 perc közötti időt, amely előtt arra kérték őket, hogy fejben szórakoztassák el magukat . Ezután olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, mint például, hogy mennyire élvezték az élményt, nehezükre esett-e koncentrálni és hasonlók. Egy további kísérlet során véletlenszerűen kiválasztott alanyokat kértek meg, hogy foglalkozzanak azonos mennyiségű időt a gondolataikkal, de közben egyéb, "külső" aktivitásra is sor kerülhetett, például hallgathattak zenét, de nem kommunikálhattak másokkal. Ez a csoport jóval kellemesebben érezte magát, mint az üres szobába zárt társaik és az sem esett a nehezükre, hogy a gondolataikra koncentráljanak.
Mivel ez egy viszonylag egyértelmű eredmény, a kutatók tovább mentek. Feltették a kérdést, vajon akkor is az aktívabb lehetőség mellett döntenének az emberek, ha az kellemetlenséggel járna? Az eredmények szerint igen: a következő kísérletben ugyanúgy üres szobában kellett várakoznia a résztvevőknek, azonban enyhe áramütéseket adhattak magunknak egy gomb megnyomásával. A vizsgálatban részt vevő 18 férfiből 12-en éltek a lehetőséggel legalább egyszer, míg 24 női résztvevőből hatan nyomták meg a gombot. Mindannyian azonos mértékű áramütést kaptak, amellyel kapcsolatban utólag azt mondták: ha arra lenne szükség, akár fizetnének is érte, hogy ez ne történjen meg újra.
"Ami egészen megdöbbentő a kísérletet illetően, hogy az emberek annyira idegenkednek attól, hogy 15 percre bezárják a saját gondolataival egy üres szobába, hogy még akár saját maguknak is képesek voltak áramütést adni, amelyet egyébként elkerülnének" - írják a tanulmány szerzői.
Wilson és csapata rámutatott, hogy az eredmények szerint a férfiak jobban keresik a fizikai érzületeket, mint ahogy ez a magukat áramütésnek alávető alanyok nemi eloszlásából is kitűnik. A kutatók egyelőre tovább dolgoznak az eredmények értékelésén, hogy feltárják annak okait, miért érzik magukat az emberek kényelmetlenül a saját gondolataikkal. A szakember szerint bár sokan szoktak álmodozni , révedezni, azonban a legtöbbször ez csak akkor élvezetes, ha spontán történik, nem utasításra.
