Vodcast: "Aki boldog akar lenni, az soha nem lesz az"

Nehéz feladat röviden körülírni, mit is jelent az angol well-being kifejezés. A magyarul csak jóllétként emlegetett fogalom egy kevésbé megfogható mérőszám, amellyel a lakosság általános egészségét, boldogságát, elégedettségét mutatja. Nagyon gyakran a munkahelyi környezet emberbarátibbá tétele kapcsán kerül elő, hiszen kimutatták, hogy a jobb munkakörnyezet nem csak boldogabb, de produktívabb munkavállalókat is eredményez. Ugyanez nagyban is igaz: ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, illetve a testi-lelki egészségünk is kielégítő, úgy a társadalomnak is hasznosabb tagjai vagyunk. Rendelő podcastsorozatunk vendége Dr. Fromann Richárd szociológus volt, akivel arról beszélgettünk, miért egyre nagyobb kihívás a testi-lelki egyensúly elérése a fejlett társadalmakban annak ellenére, hogy elvileg egyre jobban élünk és több lehetőségünk is van arra, hogy kapcsolatot tartsunk egymással.

Nem leszünk boldogabbak attól, hogy nagyobb a tévénk

A közgazdaságtanban gyakran emlegetett Easterlin-paradoxon a fejlettség és a boldogság különös kapcsolatára világít rá. Ebben megállapították, hogy a gazdasági növekedéssel nem emelkedik egyenes arányban a lakosság boldogságszintje - bizonyos esetben stagnál, vagy akár még vissza is zuhanhat annak ellenére, hogy az emberek jobb anyagi körülmények között élhetnek. Jó példa erre a második világháború után romjaiból újraépülő Japán, ahol a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évekig hiába emelkedett több mint duplájára az egy főre eső nemzeti össztermék, a lakosság jelentős része elégedetlenebb volt az életével, mint korábban. De közelebbi példát is hozhatunk, elég csak rápillantani az ENSZ évente elvégzett "boldogságkutatására", a World Happiness Report aktuális eredményeire. A világ országait a lakosságuk boldogságszintje alapján rangsoroló listán kitartóan kell pörgetni lefelé, mire felfedezhetjük a 69. helyen tanyázó Magyarországot. Előttünk végzett Európa legszegényebb és egyik legelmaradottabb országa, Moldova, de még a belpolitikai viszályok szaggatta Bolívia vagy a súlyos közbiztonsági problémákkal küzdő Kolumbia lakossága is boldogabb. A hasonló elhelyezkedésű, történelmű és fejlettségi szintű Szlovákia 30 hellyel előrébb végzett nálunk a boldogságlistán. 

Persze a boldogtalanság és a szorongás nem csak a magyar embereket érinti, hanem általános probléma világszerte. Dr. Fromann Richárd szerint ennek több oka is van, az egyik pedig az, hogy a fogyasztói társadalomban a boldogságra is árcímke került, és az embereket a hedonista örömök és anyagi javak halomzására ösztönzik. A gazdaság fogaskerekei csak akkor mozognak, ha nagyobb tévét, gyorsabb sportautót vásárolunk, és ha esetleg nem lenne igényünk ezekre a termékekre, akkor generálják azt nekünk. Mindenhonna azt sugalmazzák, hogy az élet egy versenyfutás, amelyben jobbnak kell lenni a másiknál, a sikert pedig a legtöbbször nem a megélt boldog pillanatok számában, hanem az anyagi javak felhalmozásában mérik. "A boldogság csak egy melléktermék, akinek pedig az maga a cél, és mindenáron boldog akar lenni, az soha nem lesz az" - hangsúlyozta a szociológus. 

A hedonista boldogságben is értékelhetőek az apró örömök

Mint mondta, társadalmi szinten a boldogság egyik fontos eleme, hogy az ember egy olyan kapcsolati rendszert építhessen ki, amelyben elismerést és szeretetet kaphat. Az ember egy társas lény, a kommunikációja ugyanakkor egyre nagyobb arányban az internetes felületekre korlátozódik, ami kiüresedett, személytelen társalgásokat eredményez. Korábban 3 generáció is együtt élt, míg manapság a társadalom atomizálódik, a siker mindennapos hajszolása során pedig az ember egyre kevesebb időt és figyelmet fordít arra, ami igazán boldoggá teheti: az emberi kapcsolatok ápolására. 

"Fontos, hogy szétválasszuk a boldogság két fő ágát: a hedonikus, illetve az eudaimonikus boldogságot. Előbbi talán nem igényel olyan komoly magyarázatot, ez esetben a különböző élvezeti termékek szintjét strófoljuk fel. Érthető módon ez nem mehet a végtelenségig, és ha elapad a külső forrás, a boldogság is lecsökken. Ezzel szemben az eudaimonikus boldogság belső célokra irányul, az összhangra törekszik" - mondta el Dr. Fromann Richárd. Ez már nem okoz olyan mértékű érzelmi kilengéseket, mint a hedonista boldogság, de nem isfüggenek az anyagi növekedéstől. Az eudaimonikus boldogságot nem az anyagi javak váltják ki, egy sokkal kiegyensúlyozottabb, belső növekedésre utal, amelyet a fejlődésünk vált ki. "Van ugyanakkor a jó értelemben vett hedonizmus is, amikor az érintett tudja becsülni az élet apró örömeit: megélni a boldogságot, amit egy pohár bor vagy egy finom étel fogyasztása okoz" - tette hozzá.

A szociológus szerint a közösségek újraszervezésére és a társas lét megélésére lenne szükség, erre az ember törekszik is: ezért lép be futballklubokba, politikai pártokba vagy akár dalárdákba. De ugyanezen okok miatt keresik a radikális nézeteket valló csoportokat is azok, akik nem érzik azt, hogy egy közösség valóban befogadná és elismerné őket.