Az emberek nem érzik jól magukat a bőrükben......
Nem elégedettek önmagukkal, nem szeretik saját testüket, sőt. Saját ellenségüknek tekintik testsúlyukat, életük minden sikertelenségét kövérségükkel magyarázzák. A kövér férfiak és nők összehasonlítása során kiderült, hogy a férfiakat sokkal kevésbé izgatja súlyuk. Az önmagával elégedettlenek legtöbbje nő... S ez már gyerekkorban kezdődik. A University of Arizona 250 tinédzser lány között végzett felmérése szerint, a fehér 14-17 évesek 90%-a elégedetlen testével, nem szereti saját testét(!), 84%-uk látja a diétát önbizalmat növelő módszernek. Ha valaki elégedetlen testével, úgy érzi, nem tud megfelelni a elvárásoknak. Ez szorongást okoz, az önértékelés csökkenéséhez, szociális visszahúzódáshoz vezet.
Le merem fogadni, hogy nincs olyan nő aki ne gondolna a testsúlyára mindennap, és azt hiszem, nem áll messze a valóságtól, hogy a fiatalok naponta akár egy órát foglalkoznak azzal, hogy miként tudnának lefogyni vagy elkerülni a meghízást. Ekkora gond lenne ez valóban? Annyira fontos probléma ez, hogy ennyi időt, energiát vegyen igénybe? Miért lesz ez ennyire fontos? Többek között azért, hogy elkerüljék a kövérséggel együtt járó csökkentértékűségérzést, megalázást, versenyképtelenséget, negatív diszkriminációt. Mert a kövérség mássága különbözik a többitől. Ugyanaz a fiatal, aki meri vállalni az öltözködésbeli különcséget, nem meri vállalni saját testét. Retteg attól, hogy elhízzon. A kövérség ugyanis az előítéletek szerint a gyenge akarat, a puhányság, a testi-lelki gyengeség szimbólumaként él manapság a mindennapi gondolkodásban. Ezek igazságtalan előítéletek, hamisak és gonoszak, hiszen a kövér emberek nemigen tehetnek súlyukról... Esetleg genetikai adottságok, neveltetésük lehet ennek oka. Másoknál lelki sérülésekre adott tudattalan védekezés az evés, nem pedig a gyenge akarat következménye. A kövér emberek ugyanúgy dolgoznak, tanulnak, mint sovány társaik. Nagyobb testsúlyuk miatt ráadásul sokkal több munkát végeznek: úgy élnek, mintha egy sovány ember 20-30 kilós hátizsákkal végezne minden munkát egész életében.
A kövérségtől való félelem az utóbbi évtizedek terméke. Ennek a folyamatnak a következményeként megnőtt a kényszerevők, önáltatók, bulímiások és anorexiások száma, sőt Angliában beszámoltak arról, hogy már hat-hét éves gyerekek körében is találkozunk anorexiával!
Nem mindig volt ez így. Egészen a huszadik század fordulójáig a kövérséghez pozitív tartalmak tartoztak. A kövérség jólétet, hatalmat, erőt sugárzott. Nők esetében termékenységet, szexuális vonzerőt. A soványság viszont negatív, elítélő jelzőket hívott elő: tüdő-, gyomorbajjal, nőknél pedig terméketlenséggel társították, hiszen nagyfokú soványságnál (csakúgy, mint anorexiában is) megritkul a menstruáció, s a nő elveszíti szexuálisan csábító gömbölyűségét.
A korábbi századokban a nők ún. szexuális zsírpárnája mindig kiemelt hangsúlyt kapott a divat által. A XVI-XVII. század a hasat, a XVIII. század divatja pedig a far ívelését hangsúlyozta. Ám a huszadik század második feléig sosem volt olyan női ideálképzés divatos, amely mellőzte volna a zsírpárnákat. Nem is csoda, hiszen ezáltal válnak gömbölyűvé az idomok, márpedig a női testben a gömbölyű vonalak jelentik a talán genetikusan örökölt szexuális felhívóerőt.
A XIX. században nem a kövérség, hanem a szexualitás okozott hasonló aggodalmat. Manapság szinte hihetetlen műtéti megoldásokat kerestek a testi vágy csökkentésére.
1853-tól 1920-ig nők százezreinek a csiklóját metszették ki, vagy a petefészkét vették ki emiatt. Hasonló hévvel aggódunk most társadalmilag a kövérség miatt (s keresünk rá műtéti megoldásokat: zsírleszívás, zsírszövetkimetszés, plasztikai műtétek sorozata stb.)
A szexuális étvágy helyett az előtérben most az evési étvágy van, a falánkság ugyanúgy a hét főbűn között van, mint a bujálkodás. Korábban a menstruációs ciklus alatt a nőket elkülönítették, tisztátalannak tartva őket megbélyegezték, szégyenteljesnek érezhették önmagukat. Az ortodox zsidóknál a tisztátalannak tartott nők nem ehettek egy asztalnál a családdal. Most ha valaki kövér, ugyanúgy nem ehet a családdal csak most azért, mert diétázik.
Megcsalva a férjet el lehetett bukni a szexualitással. Most viszont a diétával lehet megbukni, amit szégyen, önértékelés-csökkenés, a környezet részéről pedig lesajnálás, gúny övez. Persze a diétát is meg lehet csalni. Egy darabig nem venni észre. Ám aztán ha kitudódik, nagy szégyen az. Az evés is épp olyan csábítás, aminek nehéz ellenállni.
