A torontói Ryerson Egyetem Alvás- és Depresszió Laboratóriumában a kutatók egy csapat főiskolai hallgatót teszteltek, hogy világosban, illetve sötétben alva hogyan reagálnak a hangos zajokra. A megfigyelések azt mutatták, hogy míg a jó alvókat nem igazán rémisztették meg a zajok még a sötétben sem, addig az alvásgondokkal küzdőkről ez nem mondható el.
Taryn Moss, a tanulmány szerzője beszámolt róla, hogy a rosszabbul alvókat sokkal könnyebb volt megrémiszteni a sötétben, mint a jó alvókat, majd hozzátette, hogy az eddigi kezelések során többnyire abból indultak ki, hogy a rosszul alvók azért lesznek feszültek, amint kialszanak a fények, mert tudat alatt az ágyat összekapcsolják azzal az állapottal, hogy képtelenek elaludni, ám ezen a feltevésen a jövőben valószínűleg módosítaniuk kell. Amint arról a szerző beszámolt, a mostani vizsgálatból kiderült, hogy valószínűleg számos ember küzd a sötétség miatt fóbiával, akiket eddig nem kezeltek megfelelő módon.
A kutatók most azon dolgoznak, milyen új módszert lehetne kidolgozni azoknak a rosszul alvóknak a megsegítésére, akik valójában a sötéttől félnek. Colleen Carney, a Ryerson munkatársa úgy véli, a már meglevő sötétségfóbiás kezeléseket kellene ötvözni új módszerekkel, ám ehhez még számos további kutatásra lesz szükség.
