Egészen pontosan arra a következtetésre jutott a kutatás, hogy azoknál a gyerekeknél, akik 7 és 11 éves koruk között rendszeresen tapasztalnak rémálmokat, mintegy kétszer nagyobb arányban alakul ki kognitív hanyatlás 50 éves korukra, illetve hétszer nagyobb valószínűséggel diagnosztizálnak náluk Parkinson-kórt. Minderről Abidemi Otaiku, az eClinicalMedicine című folyóiratban megjelent tanulmány szerzője, a Birminghami Egyetem neurológus kutatója számolt be a The Conversation oldalán. Mint írja, korábbi vizsgálatai során felfedezte, hogy azoknál a középkorú felnőtteknél, akik gyakran küzdenek rémálmokkal, magasabb a demencia és a Parkinson-kór kialakulásának kockázata. Egyszersmind az érintettek igen nagy arányban vallottak arról, hogy már gyermekként is visszatérő rémálmok gyötörték őket.
Otaiku kíváncsi volt tehát, hogy vajon a gyakran megjelenő gyermekkori rémálmok értelmezhetők-e az említett kognitív panaszok korai előjeleként. Ehhez egy híres brit kohorszvizsgálat adataihoz nyúlt vissza, amely az 1958. március 3. és 9. között született összes gyermek egészségének alakulását követi nyomon Angliában, Skóciában és Walesben. A résztvevők szülei körében 1965-ben és 1969-ben is kérdőíves felmérést végeztek, a többi között arról érdeklődve, hogy gyermekük a megelőző három hónap során átélt-e rossz álmokat, és ha igen, akkor milyen gyakorisággal. A birminghami neurológus a válaszokat egy statisztikai szoftver segítségével elemezte annak tükrében, hogy a résztvevők közül 2008-ig, azaz 50 éves korukig kinél diagnosztizáltak kognitív hanyatlást, illetve Parkinson-kórt.
Intő jel, ha gyakran álmodunk rosszat
„Az eredmények egyértelműek voltak. Minél rendszeresebben tapasztaltak a gyerekek rossz álmokat, annál valószínűbb volt, hogy kognitív hanyatlás lépjen fel nálunk, vagy Parkinson-kórral diagnosztizálják őket” – írja Otaiku. Elemzése egészen pontosan azt mutatta ki, hogy azoknál a gyerekeknél, akiket folytonos rémálmok kínoztak, 76 százalékkal magasabb volt a kognitív hanyatlás előfordulási aránya, mint azoknál, akik sosem panaszkodtak rossz álmokra. A Parkinson-kór esetén 640 százalékos kockázatnövekedést lehetett megállapítani az adatokból. A feltárt összefüggés mindkét nem esetében érvényesnek tekinthető.
A kutató cikke szerint genetikai adottságaink nagyban meghatározzák, milyen gyakran kell rémálmokat átélnünk gyerekként. Az egyik ebben szerepet játszó génről (receptortípusú protein tirozin foszfatáz éta, PTPRJ) ismert, hogy kapcsolatban áll az időskori Alzheimer-kór fokozott kockázatával. Lehetséges tehát, hogy a rémálmok és a progresszív agyi betegségek hátterében közös kiváltó okként meghatározott génvariációk állnak. Otaiku azonban úgy véli, hogy emellett a rémálmok közvetlenül is károsítják az agyat azáltal, hogy megzavarják az alvás közbeni regenerációs folyamatokat.
Hozzátette ugyanakkor, hogy bár kutatása eredményei kétségkívül ijesztően hangzanak, azért érdemes azokat a megfelelő kontextusban értelmezni. A tanulmányhoz ugyanis mintegy hétezer résztvevő adatait dolgozta fel. Közülük csupán 268-an küzdöttek gyerekkorukban vissza-visszatérő rémálmokkal szüleik bevallása szerint, és még ezen a csoporton belül is mindössze 17 embernél jelentkezett 2008-ig, azaz 50 éves korig kognitív hanyatlás vagy Parkinson-kór. „Valószínűsíthető tehát, hogy azért a gyermekkorban folytonos rémálmokkal küzdő emberek zöménél nem alakul ki korai demencia vagy Parkinson-kór” – hangsúlyozta a kutató. Ezzel együtt fontosnak tartja, hogy gyakori lidércálmok esetén az érintettek törekedjenek arra, hogy minél inkább csökkenteni tudják a későbbi kognitív problémák kialakulásának veszélyét. Első lépésként jó stratégia lehet például, ha szakember segítségét kérik rossz álmaik kapcsán.
