„Sokan úgy hiszik, hogy a jó szexuális élet azt jelenti, hogy a párok extrém gyakran összebújnak egymással. A valóság azonban az, hogy a kutatási adatok sokkal megnyugtatóbb képet mutatnak” – írja a Psychology Today oldalán Nicole K. McNichols szexuálpszichológus, a Washingtoni Egyetem professzora.
Milyen gyakran szexelnek a párok?
A nagyobb felmérések egyöntetűen arra utalnak, hogy elsősorban azok a párok a legelégedettebbek a kapcsolatukkal, akik nagyjából hetente egyszer találnak alkalmat a szexre. A megfigyelések szerint az ezt meghaladó gyakoriság sem hozható összefüggésbe azzal, hogy a megkérdezettek kielégítőbbnek élnék meg nemi életüket. Nyilván azzal sincs gond, ha egy pár akár naponta összegyűri a lepedőt, arra viszont semmi szükség, hogy bárki valamiféle vélt elvárásnak megfelelve többet erőltessen magára, mint amire igazán vágyik. Az ilyesfajta nyomás ugyanis hamar visszaüthet.
Nem kell mindig kivárni a vágyat
A cikk szerzője ezzel együtt rámutat: a szex kapcsán az egyik legkitartóbb félreértés a köztudatban, hogy csak akkor érdemes belekezdeni, ha már eleve megfelelő hangulatban vagyunk hozzá. Csakhogy – mint az élet oly' sok területén – nem ritkán akkor kapunk igazán kedvet hozzá, miután elkezdtük. A szakértő hangsúlyozza, az említett tévhit különösen a hosszú távú párkapcsolatokban válik problémássá. Kutatások igazolják, hogy a szexuális vágy sokaknál, főként nőknél inkább reszponzív, mintsem spontán. Magyarán akkor lángol fel igazán, ha fizikai, érzelmi ingerek előzik meg. „Ha arra várunk, hogy mindkét fél egyszerre spontán izgalmat érezzen, akkor bizony a végtelenségig várhatunk” – fogalmaz McNichols. Nem véletlen, hogy sok szakértő biztatja a párokat arra, hogy legyenek tudatosabbak a szex kapcsán. Persze nem az a cél, hogy az egész valamiféle robotikus rutinná váljon, de igenis érdemes tudatosítani magunkban, hogy a vágy sokszor csak követi a tetteket, és nem feltétlenül azok előfeltétele.
E ponton érdemes megemlíteni, hogy a tervezett szex megítélése igen kedvezőtlen a társadalom szélesebb körében, mondván, hogy mindenféle romantikát nélkülöz. Ha viszont kicsit távolabbról vizsgáljuk meg a kérdést, akkor máris kevésbé tűnik téves megközelítésnek, és sokkal inkább értelmezhető úgy, hogy igyekszünk felállítani a prioritásokat az életünkben. Elvégre előre megtervezzük, hogy mikor megyünk edzeni, mikor találkozunk a barátainkkal, de még annak is külön helye van az időbeosztásunkban, hogy mikor jut időnk egy kis semmittevésre. Eközben a szextől – amely mélyen meghatározza mind fizikai jóllétünket, mind párkapcsolatunk minőségét – azt várjuk el, hogy valahogy mindig magától, spontán történjen meg.
„Azok a párok, akik kielégítő szexuális életet élnek, jellemzően egy dolgot csinálnak azonos módon: megteremtik a megfelelő feltételeket a kapcsolódásra. Ez azt jelenti, hogy időt szentelnek arra, hogy hetente legalább egyszer együtt lehessenek zavaró tényezők nélkül, lelassítva a nap végén, vagy tudatosan átváltva a napközbeni feladatvégző módból párkapcsolati módba. Így aztán nemcsak azt tervezik meg, hogy szexelni fognak, hanem lényegében azt tervezik meg, hogy hogyan hozhatnak létre olyan körülményeket, amelyek között nagyobb valószínűséggel tudnak összebújni” – magyarázza a szexuálpszichológus. Hozzáteszi, fontos, hogy a tervezés sem jelent kötelezettséget. Csupán lehetőséget teremt. A cél a rugalmasság, nem az, hogy nyomást helyezzünk egymásra.
Így tűnik el az intimitás
A szakember szerint sok párkapcsolatból nem is maga a szex veszik ki idővel elsőként, hanem az érintés. Ez azért lényeges, mert ha egy pár tagjai csak akkor érnek egymáshoz, amikor hetente egyszer átadnák magukat egy intim együttlétnek, az hamar nyomássá alakulhat. Így aztán súlyosabb nehézségek forrásává válhat, ha a rohanó mindennapokban eltűnnek az olyan apró gesztusok, mint az egymás kezének megfogása, az ölelések, vagy hogy hazaérve csókkal üdvözöljük egymást. Ezek hiányában a párkapcsolat lassanként elkezd átalakulni valamiféle praktikus együttéléssé, amelynek célja a hétköznapi teendők közös elvégzése, nem pedig az, hogy az érzelmi és fizikai kapcsolat forrása legyen. Számos kutatás alátámasztja, hogy a gyengéd érintések kulcsszerepet játszanak az érzelmi közelség fenntartásában. Megerősítik a kötődést, növelik a biztonságérzetet, egyszersmind segítenek megőrizni a szexuális vágyat az idő múlásával is.
Kapcsolódó cikk
A hálószobán kívüli élet is meghatározó
A szexuális kihívások és nehézségek gyakran olyan dinamikákból erednek, amelyeknek egyébként nincs túl sok közük magához a szexhez. Az egyik leggyakoribb ilyen tényező a háztartási munkák egyenlőtlen megosztása. Ha szinte minden otthoni feladatot az egyik fél lát el, az könnyen kimerültséghez és nehezteléshez vezethet. Márpedig mindkettő összeegyeztethetetlen a szexuális vággyal. Szintén több tanulmány leírta, hogy azok a párok, akik egyenlően tudják beosztani a házimunkát egymás között, jellemzően többször szexelnek, egyszersmind elégedettebbek is. A tisztességes munkamegosztás jószándékot szül, a jószándék pedig megteremti az intimitás feltételeit. „Más szóval csodás szél, ha tervezünk hetente legalább egyszer időt szakítani az intim együttlétekre, de aligha fog sikerülni, ha közben neheztelünk egymásra. Soha ne becsüljük alá a hála és a partnerünk tettei elismerésének erejét!” – tanácsolja McNichols.
Az újdonság ereje
Hozzáteszi, ugyancsak segíthet felébreszteni a vágyat a tervezett együttlétekhez, ha új dolgokat próbálunk ki a hálószobában, ezáltal olyan élményekre számíthatunk, amelyek várakozással töltenek el. Arra azonban érdemes ügyelni, hogy ne ugorjunk fejest a mély vízbe. Sok esetben egészen apró változtatások is megfűszerezhetik a szexet: egy, a megszokotthoz képest másik napszak, egy új helyszín. A lehetőségek tárháza szinte végtelen azt illetően, hogy mivel tudunk egy kis színt vinni a megszokott rutinba. Ezáltal pedig jelentős részben ellensúlyozható a vágyat gyengítő kiszámíthatóság. Elvégre senki sem szeretne minden este pizzát enni vacsorára, még ha egyébként szereti is a pizzát. Ugyanez az elv a szexben is érvényesül.
„Ha van egyetlen tanulság, amelyet a szex és a párkapcsolatok kutatásával töltött évtizedek során levontam, az ez: a jó szex nem a tökéletességről, a szupermagas gyakoriságról és az állandó izgalomról szól. Igen, a rendszeres szex fontos egy egészséges kapcsolathoz, de a több ez esetben sem mindig jobb. Végeredményben pedig a kapcsolódás, a szándék és a reakciókészség többet számít egyetlen konkrét számnál” – vallja Nicole K. McNichols.
