A hormonok már az anyaméhben is hatnak ránk a méhlepényen keresztül. Ennek köszönhető, hogy 20-24 hetes magzatként már mintegy tízmillió petesejtünk van. A "rossz hír", hogy ez a rengeteg petesejtkezdemény már születésünk előtt pusztulásnak indul, és mire világra jövünk, "csak" egymillió marad belőlük. Szerencsére ez is több mint elegendő, hiszen a termékeny időszakunkban mindössze körülbelül 400 petesejt érik meg, és közülük kerülnek ki a leendő babáink.
Pubertás: hosszú szünet után alapos átalakulás
A nemi működésünk hormonális szabályozása a születésünktől egészen a kamaszkorunkig egészséges esetben passzív, alvó állapotban van. A serdülőkor kezdetén aztán beindul a nemi hormonok termelődése, és drámai testi és lelki változások kezdődnek el. Az ösztrogén nemcsak a nőies idomok kialakulásáért felel, hanem elengedhetetlenül szükséges az agyunk fejlődéséhez is. A fokozott tesztoszteron - és inzulinszerű növekedési faktor-termelődéstől pattanásossá válhat a bőrünk. A menstruáció általában a hormontermelés megindulásától számítva két év múlva jelentkezik, és eleinte még nem rendszeres, gyakoriak a peteérés nélküli ciklusok. Átlagosan három évre van szükségünk ahhoz, hogy ez az alaposan felbolydult rendszer beálljon egy egyensúlyi állapotba.
Termékenység hónapról hónapra
Körülbelül 40 évig tart a termékeny időszakunk. A ciklusunk első felében az ösztrogén a domináns, ez a hormon segíti a tüszőérés folyamatát. Ahogy a testünkben zajlik az érési folyamat, úgy mi is nagyszabású terveket tudunk érlelni magunkban ilyenkor. Az ovuláció - tüszőrepedés - idején vagyunk a legjobb formánkban. A hormontermelődés csúcsán mi is szinte kicsattanunk: szebb a hajunk, a bőrünk, vonzóbbak vagyunk, sugárzunk. A ciklus második felében a progeszteron veszi át a stafétát. Ez a hormon készíti fel a méhünket a megtermékenyített petesejt befogadására. Ilyenkor sokkal nyugodtabbak vagyunk, általában nem szövögetünk világmegváltó terveket. Ha nem fogantunk meg az adott ciklusban, 14 nappal az ovuláció után a gondosan felépített méhnyálkahártya leválik a menstruáció során. Ilyenkor hirtelen leesik mind az ösztrogén-, mind a progeszteronszintünk, ami ingerlékenyebbé tehet minket, és premenstruációs tüneteket - fejfájást, mellfeszülést, pattanásokat, alhasi görcsöket - okozhat.
Új élet keletkezik
A várandósság időszakában átmenetileg leáll a menstruációs ciklus, hiszen ilyenkor nem a termékenység fenntartására van szükség, hanem a keletkező új élet kihordására, táplálására. Megemelkedik mind az ösztrogén-, mind a progeszteronszint. Az óriási hormonális változásokra egyes kismamák érzékenyebben reagálnak: hányással, émelygéssel, fejfájással . A progeszteronnak van főszerepe ebben az időszakban, hiszen ez a hormon felel a terhesség fenntartásáért. Egy új hormon, HCG is termelődik, ami segíti a méh növekedését, és megóvja a babát az anya immunrendszerének támadásától. Ezt mutatják ki a terhességi tesztek.
Szülés után a hormonszintek hirtelen leesnek, ami a hangulatunkra is alaposan kihat, akár gyermekágyi depressziót is okozhat. Szerencsére ilyenkor ellensúlyozza ezt a hatást egy másik hormon, az oxitocin, ami a szoptatás alatt termelődik. Míg a prolaktin a tejtermelést segíti, az oxitocin lehetővé teszi, hogy az anyatej a tejcsatornából a baba szájába jusson. Ez a hormon alakítja ki a kötődést is anya és baba között, és nyugtató hatással is bír.
Valami változik, valami a régi marad
A menopauzát megelőzi egy hosszabb, 10-12 évig tartó időszak, a perimenopauza, ami általában a harmincas éveink végén elkezdődik. Ekkor még menstruálunk, de a hormonszintjeink már nem a régiek. A menopauza beköszöntével leáll a petefészkeink működése, és a női szerveink beállnak egy nyugalmi helyzetbe. Bár a menstruációnk elmarad, a ciklusunk továbbra is él és működik - csak nem olyan intenzíven és látványosan, mint a termékeny éveinkben. A csökkent hormonszintek is egyensúlyra vágynak és arra törekszenek. Ha valami nincs rendben a hormonális rendszerünkben, akkor a jellegzetes klimaxos tüneteken túl hosszú távon csontritkulás, valamint szív- és érrendszeri betegségek is jelentkezhetnek.
Bármilyen életkorban legyünk is, a hormonok nagyon fontos szerepet játszanak az egészségünk fenntartásában. Akkor tudunk teljes és egészséges életet élni, ha odafigyelünk a működésükre, és bármilyen egyensúlytalanság esetén arra törekszünk, hogy visszaálljon a felborult harmónia.
A cikket dr. Breyer Helga belgyógyász lektorálta.
A cikk a Nők Lapja Egészség Örökké fiatal különszámában jelent meg.
