Mikor kezdtél el mélyebben foglalkozni a hosszú, minőségben megélt élet gondolatával?
A Longevity témaköre akkor kezdett érdekelni, amikor huszonegy éves koromban rákkal diagnosztizáltak. Egy egészséges életmódot élő, fiatal férfi voltam, aki előtt egy tisztességesnek tűnő élet állt. Bár nem voltam kifejezetten tudatos, de semmiképpen nem bulizós, alkoholizáló, dohányzó srác. Sportoltam, tanultam, készültem az egyetemre. Derült égből villámcsapásként ért engem ez a diagnózis. Az utána következő műtét, és kemoterápiás kezelés segítségével meggyógyultam. Ekkor kezdett el igazán érdekelni ez a terület, vagy inkább gondolkodásmód. A mérnöki tanulmányaim iránya sorsszerűen az orvostechnika felé vezetett, majd bioszenzorokkal, élettani paraméterek mérésével kezdtem el foglalkozni.
A hosszú, de ami még fontosabb: egészséges élet lehetősége tudományos és személyes szinten is szenvedélyemmé vált.
Persze mindenki hosszú életre vágyik, de az egészségügyi statisztikák nem mutatnak túl nagy tudatosságot.
Több kutatás mutat rá, hogy a mai világban, leginkább a technológia, és a közösségi média is befolyásolja az embereket. Az informális térből áramlanak az egészségben megélt, hosszú élet üres frázisai, de úgy tűnik, ezek nem ösztönöznek tudatos cselekvésre. Személyesen az is motivál a hosszú és egészséges életre, hogy ha pár éven belül gyerekeim lesznek, akkor láthassam felnőni őket. Második esélyként élem meg az életemet, ezért extrém nagy célkitűzést álmodtam meg; hogy legalább 120 éves élettartamot élhessek meg!
Ide kapcsolódnak a kutatásaim is. Az élmények átélése és az értékek visszaadása az embertársaimnak; egy rákból való gyógyulás után sok más élethelyzetben segíthet. Emiatt is szeretnék minél tovább élni, hogy több tudást és tapasztalatot oszthassak meg.
Melyek azok az okoseszközök, amelyek már ma is segítenek a betegségek megelőzésében?
A folyamatos vércukormonitorozó szenzorok kiváló példák: trendeket mutatnak az étkezés, mozgás vagy stressz hatására bekövetkező vércukorszint-ingadozásokról. Vannak orvostechnikai eszközök az alvásmonitorozásban is: akár egy okosgyűrű vagy okosóra is sokat segíthet, ha a trendeket követjük, nem az abszolút számokat. Bár ezek inkább fitnesz-, wellnesscélúak és nem orvostechnikai eszközök. Érdemes ezeket inkább hosszú távú megfigyelésekre használni. Például azt figyelni, hogy hogyan változik, mondjuk, a mélyalvásunk, mikor hamarabb elmegyünk aludni, vagy ha korábban vacsorázunk? Ezeket tökéletesen tudjuk monitorozni.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Nyereményjáték szabályzat 2025.11.
Valóban „előre jelezhető” egy betegség az okosóra vagy gyűrű alapján – vagy ez csak marketingfogás?
A szívfrekvencia-variabilitás (HRV) például betegségmegelőző indikátor lehet: már napokkal a tünetek előtt jelezheti, ha valami nincs rendben. Azonban érdemes óvatosnak lenni: ezt más is okozhatja. Ha valaki sportol és túledzettségi állapotban van, akkor is bezuhanhat ez az érték. Vagy egy nagyon stresszes nap a munkahelyen, az iskolában vagy otthon szintén megjelenhet. Az érzelmi stressz is befolyásolja az eszköz által mért adatot.
Ezeket az adatokat orvosi környezetben is felhasználják már? Az még a jövő, hogy az orvos már nem csak laboreredményt, hanem napi alvás- és pulzusadatokat is néz majd?
Néhány haladó szemléletű orvos már együtt dolgozik a betegekkel az ilyen eszközök adatai alapján – például Dr. Bana Richárd, Longevity szemléletű háziorvos, aki tudatosan vállalja, hogy úttörőként halad ezen a területen. A jövő abszolút ebbe az irányba tart, főleg a telemedicina fejlődésével: otthonról is küldhetünk adatokat, akár egy vércukorértéket vagy alvásmintázatot, amit az orvos kiértékel.
És mi a helyzet az adatbiztonsággal? Nem aggályos, hogy okoseszközök gyűjtik a személyes egészségügyi adatainkat?
Ez egy fontos kérdés. A tanúsított orvostechnikai eszközök szigorúan szabályozottak és biztonságosak. De a fitnesz-wellness eszközöknél nincs ilyen szintű védelem. Ha például egy pacemakerről van szó, ott nyilván az adatbiztonságra, titkosításra és feltörhetetlenségre kifejezett hangsúlyt fektetnek, míg egy okosóránál, ami mondjuk alvási adatokat mér, és lépésszámot, nem ennyire szabályozott a környezet. Tudnunk kell, hogy az ingyenes applikációk használata gyakran azt jelenti: az adatainkkal fizetünk. Én ezt tudatosan vállalom, de fontos, hogy mindenki mérlegeljen.
Szerinted valóban átalakulhat az egészségügy az ilyen eszközök hatására?
Abszolút. Amerikában már most is gyorsabb a bevezetés, de Magyarországon is látok reményt, főleg fiatal orvosok, startupok, innovációk révén. Az egészségügyre is egyre inkább igaz: a jövő már elkezdődött – csak még nem mindenhol egyformán elérhető. Vegyünk egy innovatív és már megvalósult példát: az EESZT megjelenése, fejlesztése nagyban segíti elő azt, hogy minél inkább rugalmas legyen a hazai ellátórendszer, és hogy proaktívan tehessünk az egészségünkért – ráadásul kényelmes módon. Én egyébként abszolút optimista vagyok, főleg, hogy mérnökként dolgozom a technológiai forradalom és az AI korában, és egy egyre gyorsuló ütemben fejlődő világ aktív része lehetek.
Mesélnél olyan saját fejlesztésedről, ami szintén a hosszú távú egészségmegőrzéshez kapcsolódik?
A kemoterápia után egy Raynaud-szindróma nevű érrendszeri rendellenességgel kellett megküzdenem. Ebből született meg a gondolat: olyan szenzoros kesztyűt fejlesztettem, amely mesterséges intelligenciával képes előre jelezni a kóros érszűkületet, és fűtéssel megelőzni a vérellátási zavarokat. Gyakorlatilag egy egyetemi projektből indulva a mai napig fejlesztem ezt az eszközt. Ma még ugyan csak prototípus, de a cél, hogy orvostechnikai eszközzé váljon.
Volt olyan fejlesztés, amit saját magadon teszteltél és nem várt eredménnyel zárult a vizsgálat?
Igen, több alkalommal is. Most épp egy stressz-szint vizsgálatom ugrik be, amikor egy EKG-s mellkaspántot viseltem egy hónapon keresztül. Ez a közel orvostechnikai eszközpontosságú EKG-t produkáló pánt valójában egy fitnesz-wellness-eszköz. Az eredmények tükrében az derült ki, hogy gyakorlatilag folyamatosan stresszes állapotban vagyok a nap folyamán. A munkanapok végén általában adott egy közel másfél órás testmozgás is, ekkor láthatóan kiváló a regenerációm, az alvásom és így a szervezetem feltöltődése. Amikor azonban leültünk valós elemzést végezni és tételesen átnézni a számsorokat, megdöbbentő dologra jöttünk rá. Arra, hogy krónikus stresszben élek. Semmi különös, mások napjai is ilyenek. A munkahelyen a teendőket pörgetem, meetingről meetingre megyek, készítem a kutatásomat, írom a könyveket, előadásokat tartok, sportolok, magánélet, családi találkozók, és én ezt nagyon élvezem, hogy sosincs megállás, lazsálás. De ekkor jött a döbbenet: ez hosszú távon nem lesz fenntartható, és ha így folytatom, akkor nemhogy száz, de még ötven évig sem fogok élni… Ennek a mérésnek a hatására vettem vissza a tempóból. Ma már szándékosan pihenőidőket iktatok be a megbeszélések közé, az ebédet már nem online megbeszélés közben fogyasztom el és az alvásomon is módosítottam. Azóta a stressz-szintem is visszaállt, és reményeim szerint tényleg a hosszabb és egészségesebb élet irányába mutat. Ehhez is a modern technológiát hívtam segítségül.
Mit tanácsolsz azoknak, akik most indulnának el a hosszú, egészséges élet útján?
Legyenek tudatosak, és merjenek kérdezni. Figyeljenek a testük jelzéseire, de támaszkodjanak objektív adatokra is – akár egy okoseszköz segítségével. És a legfontosabb: ne a betegséget akarják kezelni, hanem az egészséget megőrizni. A longevity nem luxus – hanem hozzáállás kérdése.
Legjobban: