Bükkös, gyertyános erdők árnyas mélyén nagy telepeket alkotva bújnak elő ilyenkor minden évben a medvehagyma gyöngyvirágra emlékeztető levelei. Essék szó azonnal ennek a hasonlóságnak a veszélyéről: aki a kettőt összekeveri, és gyöngyvirágot fogyaszt medvehagyma helyett, az bizony súlyos mérgezésre számíthat. Szerencsére nem kell kizárólag a szemünkre bíznunk magunkat, ha kétségeink támadtak, eligazít az orrunk: a gyöngyvirág ugyanis nem fokhagymaillatú.
Mint minden tavasz eleji friss zöldség, amely a nyári vitaminbőség ígéretét hordozza, a medvehagyma is nagy népszerűségnek örvend, nagy mennyiségben kínálják a piacokon, és egyre inkább keresik is. Tőlünk nyugatra olyannyira kedvelt fűszernövény, hogy a tömeges gyűjtés veszélyeztetni kezdte állományát, ezért védetté nyilvánították. Mi szerencsére még nem tartunk itt, és az idejében meghozott szabályoknak köszönhetően remélhetőleg nem is fogunk. Gyűjtését ésszerűen korlátozták: védett területeken tilos, egyéb helyeken is engedélyköteles, ha valaki kereskedelmi mennyiséget akarna leszedni. Ha pedig a gyűjtő még azt is betartja, hogy nem tövestül nyűvi ki a hagymát, hanem tövenként csak egy levelet tép le a kettőből, akkor nem tesz kárt, és évről évre lesz oka visszatérni ugyanarra a termőhelyre, hogy kivegye részét a természetnek ebből az ajándékából, melyet május végéig kínál vendégeinek ez az önzetlen házigazda.
A medvehagyma gyógyhatása igen sokrétű: hurutoldó, bélfertőtlenítő, emésztést segítő hatása mellett tudományosan is igazoltan csökkenti a vérnyomást és a vér koleszterinszintjét, javítja a végtagok vérkeringését, fékezi a koleszterin lerakódását az erekben, és még sorolhatnánk egyéb áldásait, de most inkább azt nézzük, mihez kezdhetünk vele a konyhánkban. Aprított levelét természetesen használhatjuk a snidlinghez hasonlóan friss zöldfűszerként, például szendvics tetejét megszórva vele, vagy salátába, fasírtba keverve, de adhatjuk fűszervajhoz, joghurthoz, körözötthöz is. A következő két receptet pedig azoknak ajánlom, akik ennél bonyolultabb konyhai feladatokra is vállalkoznak a különleges ízélmény reményében.
Medvehagymaleves krumpligombóccal
Hozzávalók:
egy csokor medvehagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 dl tejföl, 3 ek. liszt, 1,5 l erőleves, csipetnyi szerecsendió, só, bors, 3 ek. olívaolaj.
A gombócokhoz:
2 szem burgonya, 1 tojássárgája, 20 dkg liszt, csipetnyi őrölt szerecsendió, só, 1 gerezd fokhagyma.
Elkészítése:
A felforrósított olívaolajba először a finomra vágott fokhagymát kezdem párolni, majd hozzá teszem a felaprított medvehagyma háromnegyed részét. Néhány perc párolás után rászórom a lisztet, összekeverem, rövid idő múlva felöntöm az erőlevessel. Sózom, borsozom, csipetnyi őrölt szerecsendiót teszek bele. Amikor futni kezd, takarékra veszem, belekeverem a tejfölt, és újból felforralom, majd belefőzöm a gombócokat.
A gombócokhoz sós vízben megfőzöm héjában a krumplit. Azon melegében meghámozom, áttöröm, összekeverem a tojássárgájával, a zúzott fokhagymával, a liszttel. Csipetnyi őrölt szerecsendió is kerül bele. Közepesen kemény tésztává gyúrom, lisztes kézzel kis gombócokat formázok belőle, úgy dobom a forrásban lévő levesbe.
Amikor a krumpligombócok feljöttek a tetejére, tálalom a levest, a tányérban tetejére szórom a felaprított medvehagyma maradékát.
Medvehagymás pogácsa
Hozzávalók:
50 dkg liszt, 2 tojássárgája, 1 dl tejföl, 25 dkg margarin, 3 dkg élesztő, 1 dl tej, 1 ek. cukor, 1 csokor medvehagyma, só.
Elkészítése:
Az élesztőt a langyos tejben a cukorral felfuttatom. Összegyúrom a lisztet a margarinnal, a tojással, a tejföllel, a felfuttatott élesztővel és a sóval. Jól kidolgozom tésztává, a tésztát kinyújtom, rászórom a felaprított medvehagyma felét, félbe hajtom, majd megint félbe, azután fél óráig pihentetem. Akkor ismét kinyújtom, és megszórom a maradék medvehagymával, majd az előbbi módon újból összehajtom, és még húsz percig békén hagyom. Amikor az idő letelt, a megkelt tésztát ujjnyi vastagra nyújtom, tetejét megrácsozom, és pogácsákat szaggatok belőle. Megkenem a tetejét a megmaradt tojásfehérjével, és tepsiben 200 fokon megsütöm.
