Balesetek és sérülések : Hegyi betegség
Testi épségünk igen törékeny: a baleseti sebészetek a kórházak és szakrendelők legforgalmasabb osztályai, és a balesetek az elsők között szerepelnek a halálozási okok listáján is. A közutakon, a háztartásokban, illetve a munkahelyen, játszótéren, vagyis az élet minden területén történhet baleset. A segítség gyorsasága és hatékonysága mellett fontos az is, hogy az lehetőség szerint szakszerű legyen, hiszen a beavatkozással semmiképpen nem szabad ártani a betegnek. Érdemes tudni, hogy a mentők 104-es, illetve a központi segélyhívó 112-es telefonszámát minden telefonról, még egy lejárt kártyájú mobilról is ingyenesen lehet hívni.
Hegyi betegség tünetei és kezelése
Mi a hegyi betegség?
A hegyi betegség, más néven magassági betegség a tengerszint feletti magasság növekedésével és az ezzel együtt járó légköri nyomáscsökkenéssel arányosan csökkenő oxigén- és szén-dioxid-koncentráció következményeként kialakuló betegség.
Tünetek
A légköri oxigén parciális (részleges) nyomása a tengerszinti értékhez képest 3000 méteren kb. 31 százalékkal, 5000 méteren kb. 44 százalékkal, 8000 méteren kb. 65 százalékkal csökken.
Ennek következtében 1500-3500 méter között a vérben az oxigént szállító hemoglobin (Hb) oxigént kötő helyeinek a telítettsége (szaturáció) a fiziológiás száz százalékról kilencvenre csökken, ami egészséges embereknél tolerálható. A magasság további emelkedésével a szaturáció arányosan csökken.
A tünetek a oxigén- és szén-dioxid-koncentráció csökkenésének függvényében jelentkeznek, de igen erősen függenek az egyéni tényezőktől, valamint a környezetváltozáshoz való hozzászokás időtartamától (akklimatizáció).
A hegyi betegség előfordulása
A hegyi betegség enyhébb tünetei általában 2500 méter fölötti magasságban már egészséges embereknél is jelentkezhetnek.
Ázsiában és Dél-Amerikában több helyen élnek e magasság felett is, akik megfelelően akklimatizálódtak (alkalmazkodtak) a magashegyi légköri viszonyokhoz. Régészeti és genetikai vizsgálatok szerint a Homo nemzetséghez tartozó, sok ezer évvel ezelőtt kihalt gyeniszovai ember is képes volt Dél-Szibériában alkalmazkodni ilyen viszonyokhoz, a mai tibetiek genetikai állománya is hasonló. Az etiópok és az Andokban élők génjei azonban másképp módosultak, mint a tibetieké.
Az európaiak közül elsősorban a hegymászókat, valamint a magasabb hegyeken lévő sípályákon nem megfelelően edzett, illetve nem felkészített sportolókat érinti ez a betegség. A 4500 méter feletti tartós élet már olyan következményekkel is járhat, amelyek jelentősebben korlátozhatják az ott élők élettartamát. Ugyanis a reaktiv vörösvértest-képződés, jelentősen emeli a hematokrit (Htk) értéket, és az ezzel együtt járó vér viszkozitás fokozódás a vérkeringést terheli.
Fontos tudniuk a szív- és tüdőbetegeknek, hogy a magasabban fekvő helyekre csak orvosi konzultáció után mehetnek, mert a hirtelen jelentkező oxigénhiány náluk súlyosabb következményekkel járhat.
A hegyi betegség okai
A hegyi betegség kiváltó oka a levegőben lévő oxigén- és szén-dioxid-koncentráció csökkenése. A levegő oxigénkoncentrációjának csökkenése miatt a tüdőben az alveolo-kapilláris oxigénnyomásgrádiens csökken. Ez azt jelenti, hogy az alveolusokban és a kapillárisban lévő oxigénnyomás közti különbség csökken.
Ennek következtében a tüdő léghólyagjaiba (a faágszerűen osztódott legkisebb hörgők végén lévő, légzőhámmal bélelt alveolusokba) jutó levegőben "megritkul" az oxigén. Az alveolusokat körülvevő kapillárisok (hajszálerek) közötti diffúzió - vagyis az oxigén és a szén-dioxid szabad áramlása - során a vér oxigénfelvételének a hatásfoka romlik, és így a vérkeringés az oxigénnel nem kellően telített vért viszi tovább.
A hegyi-betegség tünetei
Magassági betegség kialakulásakor a tünetek széles skálán jelentkeznek, és súlyosságuk nemcsak az oxigénhiány (hypoxia) mértékétől, hanem attól is függenek, hogy beteg azonnal vagy fokozatosan, előkészítve került-e az adott oxigénhiányos környezetbe.
Fokozatos és kisebb mértékű hiány esetében az alábbi tünetek jelentkezhetnek:
idegrendszeri:
fejfájás, szédülés, feledékenység, álmatlanság, eufóriás érzés, érzészavar, priapizmus (a hímvessző kóros, a szexuális ingerektől függetlenül fellépő vagy fennmaradó merevedés, amely kezelés nélkül szervi szövődményekhez vezet; általános kondíció:
fáradtság, kimerültség, gyengeség, rossz közérzet;
légzés:
szapora légzés (alveoláris hiperventiláció), amelyet általában vér vagy az alveolusokba került levegő magasabb szén-dioxid koncentrációja vált ki, a hegyi betegségben viszont, ahol a szén-dioxid tartalom is csökkent, az oxigénhiány generálja és vezérli a légzés frekvenciát. Ez azonban nem optimális szabályozás, mivel az eredendően alacsony pCO2-t tovább csökkenti. terhelésre jelentkező légszomj; gasztrointesztinális:
étvágycsökkenés, hányinger, hányás, haspuffadás;
szív-keringés:
állandó szapora pulzus, cianózis (bőr szederjes-lilás elszíneződése, ami különösen az ajkakon és az ujjak végein kifejezett), perifériás (végtagokon jelentkező) ödéma (szövetközti vizenyő).
Súlyos, életet veszélyeztető tünetek:
tüdőödéma:
- köhögés,
- verítékezés,
- szapora pulzus;
- egyre erősödő nyugalmi légszomj,
- majd kifejezett fulladás, ami fekvő helyzetben fokozódik, és ezért ülő helyzetet keres a beteg;
- egyre fokozódó cianózis;
- kapkodó, felületes légzés, hallható szörcsölés, majd véres-habos köpet;
agyödéma:
- fájdalomcsillapítók ellenére nem szűnő fejfájás;
- mozgáskoordinációs zavar (ataxia);
- egyre fokozódó hányinger, hányás;
- retinális (szemfenéki) bevérzés,
- epilepsziás roham,
- Cheyne-Stokes légzés: periodikusan ismétlődnek a fokozatosan gyengülő légzési szakaszok, melyeket rövid légzési szünet (apnoe) követ, lásd fent a tünetek között a szapora légzést, illetve az oxigénhiány általi vezérlést,
- fokozatosan kialakuló öntudat-, eszméletvesztés, amely végül kómába megy át.
Mind a tüdő-, mind pedig az agyödéma azonnali szakszerű, intenzív kezelést igényel, mert különben ezek a súlyos állapotok igen rövid idő alatt halálhoz vezetnek.
A hegyi betegség diagnózisa
A diagnózis felállítása általában nem jelent problémát:
- az adott környezet, a hegy tengerszint feletti magassága;
- a beteg életkora, valamint megítélhető kondíciója (alkat, izomzat, stb);
- a panaszok felsorolása, és kialakulásuk ideje egyértelmű utalást adhat a kórképre, lásd fent a tüneteket;
- eszméletlenség esetén a kísérő rokonoktól vagy barátoktól nyert információk, míg ép tudatnál a betegtől nyert anamnézis, és a fentiek alapján már jó eséllyel megítélhető a hegyi betegség fellépésének a ténye.
Mindezeket megerősíti a fizikális vizsgálat:
- légzés: percenkénti száma, mélysége, eseteges periodicitása (Cheyne-Stokes légzés, lásd fentebb), hallgatózási lelet, szörcsölés, stb.;
- szapora pulzus;
- bőr színe, cianózis;
- reflexek, mozgáskoordináció, tudatállapot stb.
Azonban a diagnózis felállításánál arra is gondolni kell, hogy fiatalemberek is kaphatnak szívinfarktust, vagy magas hegyen is lehet valakinek gyomorrontása.
Amennyiben a diagnózis az adott körülmények között (például magashegyi tábor és nincs orvos), akkor nem szabad találgatni, hanem a biztonság kedvéért, még az enyhe tünetekről panaszkodó beteget is azonnal alacsonyabb helyre kell vinni (kísérni), de közben megkezdhető (lehetőség szerint) az oxigénlélegeztetés A tünetek megszűnése ellenére is javasolt a szakorvosi vizsgálat.
Súlyos eszméletvesztéses állapotokban lehetőség szerint azonnal meg kell kezdeni az oxigén-lélegeztetést, és azonnal intézkedni kell a minél hamarabbi intenzív kórházi ellátás biztosítása érdekében.
A hegyi betegség kórlefolyása
A szervezet válasza az oxigénhiányra:
A vese szöveti oxigénellátottsága közvetlenül szabályozza az eritropoetin (a vese által termelt vérképző hormon) szintézisét, amelynek a mennyisége az alap körülbelül 10 pikomol/literről akár a százszorosára is emelkedhet. Ezért a magaslati klímán, a csökkent oxigénnyomás miatt kialakuló oxigénhiány is kiváltja az eritropoetin szintézisét, melynek hatására növekszik a keringésbe kerülő vörösvértestek száma, és ezzel együtt nő a szervezet az összhemoglobin (Hb) mennyisége, amely a vér oxigénszállítási kapacitását növeli.
Továbbá fokozódik a vörösvértestekben a 2,3-difoszfoglicerát (2,3-DPG)-szintézis is, ami elősegíti a hemoglobinról az oxigénleválást a szöveti kapillárisokban, tehát fokozódik az oxigén hasznosítása a szövetekben.
Azonban a szervezet reakciója nem minden esetben hasznos, ugyanis a vörösvértestszám emelkedését jelző hematokritérték emelkedésével az oxigénkötő kapacitás lineárisan emelkedik, de mivel a fiziológiás határok felett a vér viszkozitása exponenciálisan nő, a megnövekedett áramlási ellenállás és a keringés lelassulása miatt az eredő oxigénellátás romlik.
A Földön élő magasabb rendű szervezetek aerob körülmények között, azaz oxigén jelenlétében állítják elő az élet fenntartásához elengedhetetlenül szükséges energiát hordozó molekulákat. Ez a folyamat az úgynevezett mitokondriumokban történik, amelyeknek legfőbb feladata a "sejtlégzés" (belső, szöveti légzés) során a sejtbe jutott oxigén felhasználásával történő elsődleges "kémiai energiahordozó", az adenozin-trifoszfát (ATP) szintézise.
Hipoxia - az oxigénhiány anyagcserére való közvetlen hatása:
A tápanyagok oxidatív lebontásához, és ezzel együtt az ATP szintéziséhez, melynek folyamata a terminális oxidációval válik teljessé, nyilvánvalóan oxigén szükséges. Az oxigénhiány sejtszintű következménye, hogy megindulnak az anaerob folyamatok, fokozódik a cukrok és zsírok lebontása. Mindezek ellenére nem termelődik elegendő mennyiségű ATP, és így a legnagyobb ATP-fogyasztó enzimek működése károsodik.
Az oxigénhiány okozta enzimkárosodások közül ki kell emelni a sejthártyában található Na+, K+-ATP-áz, azaz kálium-nátriumpumpa enzimet, amely jelentős energiafelhasználással káliumionokat juttat a sejt belsejébe, és helyettük nátriumionokat ad le a sejten kívüli térbe. Ez az ioncsere alapfeltétele a normális sejtműködésnek.
Amennyiben a kálium-nátriumpumpa nem működik megfelelően, a sejtbe bejutó nátriumionok és velük együtt a víz a sejtek duzzadását eredményezi. Mindez a sejten belüli kalciumszint emeléséhez is hozzájárul. A kalcium magasabb szintje már károsítja a mitokondriumokat, és ezáltal tovább romlik az energiaellátás, ami további káros folyamatokat generál, és végezetül - megfelelő kezelés hiányában - az adott terület részleges vagy teljes pusztulásához vezetnek ezek a folyamatok.
A hegyi betegségben előforduló súlyos kórképek kialakulását elsősorban ez a sejtkárosító folyamat magyarázza.
A hegyi betegség kezelése
Az első két legfontosabb lépés, amit bárki megtehet:
- a betegnél azonnal megkezdeni az oxigénlélegeztetést (ha erre lehetőség van);
- megszervezni a beteg azonnali alacsonyabb helyre való szállítását, és egyben a szakorvosi ellátást is biztosítani kell.
A betegek kezelése orvosi feladat, és súlyosság szerint ambuláns vagy kórházi (intenzív) ellátást kell számukra nyújtani.
A hegyi betegség gyógyulási esélyei
Enyhe tünetek esetében a betegség spontán gyógyul, amennyiben a beteg időben alacsonyabb helyre kerül. A súlyosabb esetek gyógyulási esélye attól függ, hogy a tünetek fellépését követően mennyi idő telik el az első szakorvosi ellátásig.
A hegyi betegség megelőzése
A hegymászóknak a magassági akklimatizáció során megfelelő időt kell hagyniuk az egyre csökkenő légköri oxigénszinthez való alkalmazkodáshoz. Ezzel nagy valószínűséggel elkerülhető a magassági betegség kialakulása. Ez azt jelenti, hogy néhány napig egy alaptáborban kell maradni. Általános szabály, hogy nem szabad egyszerre 300 méternél magasabbra menni, és az első napon még az alacsonyabb helyen kell aludni. Tehát a csúcsot csak szakaszosan lehet megközelíteni.
Akklimatizációra azoknak is szükségük van, akik gyorsan (néhány óra alatt) közlekednek a különböző tengerszint feletti magasságok között (például a repülőgépek és földi közlekedés, hegyi üdülőhelyek, magasan fekvő városok között). Ilyenkor javasolt a közti magasságokon történő legalább egynapos és/vagy éjszakai megállás.
Az előfordulásnál már említésre került, hogy a szív- és tüdőbetegek csak orvosi konzultáció után mehetnek olyan magaslati helyekre, ahol oxigénhiánnyal kell számolni.
Hasznos tudnivalók
Számos betegség - gyulladások, fertőzések, tüdőtágulás (emfizéma), légmell, daganatok, autoimmun folyamatok, neurológiai elváltozások, tüdőödéma, asztma, összefoglalóan a krónikus obstruktív légúti betegségek (COPD), mellkas-deformációk, műtétek stb. - csökkenthetik a légzőfelületet, illetve gátolhatják a légzőmozgásokat. E kórképek különböző mértékben csökkentik a légzési kapacitást, ami kihat a vér oxigén- és szén-dioxid-nyomására.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Olvassa el aktuális cikkeinket!
Orvosmeteorológia
Fronthatás:
Kettős front
Maximum:
+13 °C
Minimum:
+3 °C
Délelőtt nagyrészt erősen vagy közepesen felhős idő várható, majd délutánra egyre nagyobb területen szakadozik, gomolyosodik a felhőzet. Az ország délnyugati és középső harmadán zártabb maradhat a felhőtakaró, ott valószínű a legkevesebb napsütés. Elszórtan - főként hazánk északnyugati kétharmadán - valószínű kisebb eső, zápor, néhol zivatar sem kizárt. A Dunántúlon az északnyugati, az északkeleti megyékben a délnyugati szél megélénkül, helyenként - záporok, zivatarok nyomán is - megerősödik. A legmagasabb nappali hőmérséklet 11 és 17 fok között alakul. Az orvosmeteorológia terén kettősfronti hatásra kell készülni.