Arcidegbénulás tünetei és kezelése

Az arcideg-bénulás a VII. agyideg (orvosi nyelven nervus facialis) valamilyen károsodás miatt létrejött kisebb-nagyobb mértékű működés-képtelensége vagy teljes bénulása. Ennek következtében az általa beidegzett azonos oldali arcfél izmainak gyengesége vagy bénulása jön létre.

Konkrét adatok nem állnak rendelkezésre, egyes adatok szerint 100.000 emberből 23-at érint élete során.

A perifériás típusú arcidegbénulás oka a VII. agyideg valamilyen okból létrejött működészavara. Az arcidegbénulás leggyakoribb típusa az ismeretlen eredetű (idiopátiás), más néven Bell-féle bénulás (parézis). Ez a fajta elváltozás legtöbbször teljesen egészséges emberen, minden előzetes fájdalom, egyéb tünet nélkül hirtelen alakul ki. A hátterében azonban meghűlést, illetve a vírusos-eredetet (herpesz szimplex) valószínűsítenek. Az arcidegbénulás gyakran idegsérüléssel járó baleset után jön létre, de kialakulhat egy idegeket megbetegítő vírusfertőzés (mumpsz, övsömör) után is.

A kullancscsípés utáni ideggyulladások (Lyme-kór) is okozhatnak arcidegbénulását. A betegség hátterében állhat ritkábban valamilyen egyéb gyulladás (pl. középfülgyulladás, fültőmirigy-gyulladás), anyagcserezavar (például cukorbetegség, pajzsmirigy-alulműködés, porfíria), immun-mechanizmusú betegség (pl. szklerózis multiplex, Guillan-Barré-szindróma). Érelváltozás, daganat okozta idegkárosodás is előfordulhat a perifériás elváltozás hátterében. A központi idegrendszeri eredetű ún. centrális típusú bénulás okai között stroke, gyulladás, daganat szintén szerepelhet.

Az arcizom-gyengeség súlyosságát tekintve az enyhétől a teljes bénulásig terjedhet. Csak az arc egyik fele érintett. Ez az oldal elsimul és kifejezéstelenné válik. Az arcizmok bénulása következtében az érintett arcfélen a homlokráncok elsimulnak, a szemet nem lehet behunyni, a szájszél nem mozog és az ellenoldalhoz képest lejjebb áll.

A beteg oldalon a szájból a folyadék kifolyik, a beteg nem tud fütyülni, felfújni az arcát és a szavak képzése is nehezített. Mivel két VII. agyideg van, ezért ritkán az is előfordul, hogy mind a kettő egyidejűleg betegszik meg, ilyenkor mindkét orca izmai bénulnak.

Az egyik arcfél összes mimikai izmának bénulását perifériás (típusú) arcidegbénulásnak nevezzük, megkülönböztetve attól az esettől, amikor kizárólag a szájszél nem mozog megfelelően, ez utóbbit centrális (típusú) arcidegbénulásnak nevezzük, mivel ennek oka nem az azt beidegző azonos oldali VII. agyideg betegsége, hanem az átellenes oldali agykérgi mozgató-mezőtől a VII. agyideghez vezető idegpálya sérülése.

A felismerése nem szokott problémát jelenteni, mivel szabad szemmel is látható az arc érintett felének teljes vagy csupán a szájszélre lokalizálódó bénulása. A Bell-féle parézis kialakulása előtt egy-két nappal fájdalom jelentkezhet a fül környékén, majd az arcizmok bénulása hirtelen következik be. Gyakran említik a betegek a huzatos helyen tartózkodást is. Előfordul, hogy a beteg az arcidegbénulás oldalán a hangokat kellemetlenül erősnek hallja, továbbá, hogy az ízeket a nyelv érintett felén nem érzi vagy, hogy a beteg oldalon a könny és nyálképződés csökken vagy megszűnik.

Bell-féle parézisben hiányzik a láz, a laboratóriumi vizsgálatok normálisak, a neurológiai vizsgálat az arcidegbénuláson kívül eltérést nem talál. A Bell-féle arcidegbénulást az egyéb arcbénulással járó kórképektől el lehet különíteni, ugyanis ellentétben a Bell-féle hirtelen kezdettel, ezek rendszerint lassan fejlődnek ki. Amennyiben a betegség kialakulásának körülményei vagy a neurológia vizsgálat során talált további eltérések alapján felmerül, hogy a perifériás arcidegbénulás hátterében valamilyen másfajta kórfolyamat áll, ezekben az esetekben koponya MR-vizsgálatra is gyakran sor kerül az arcidegbénulást okozó folyamat tisztázására. Központi idegrendszeri úgynevezett centrális típusú arcidegbénulásban rendszerint koponya CT- vagy koponya MR-vizsgálat elvégzésére kerül sor.

A Bell-féle ismeretlen eredetű (idiopátiás) perifériás arcidegbénulásban a betegek rendszerint szteroid tartalmú tablettákat kapnak, mivel ez hatékonyan csökkenti az ideg duzzadását és a feltételezett neuroallergiás folyamatokat. A szemet a kiszáradástól megóvandó műkönny csepegtetése is szükséges lehet, továbbá fedőkötés a szemre olyan esetekben, amikor a pislogás teljesen megbénult. A bénult arcizmokat - fizioterápia során - elektromosan ingerlik (szelektív ingeráram-kezelés), hogy az izmokat megóvják a sorvadástól, addig amíg a normális idegvezetés helyre áll. Hasznos lehet az idegregenerálódást elősegítő B1-vitaminok adása is.

A nem-idiopátiás perifériás típusban, illetve a centrális típusú arcidegbénulásban az alapbetegség kezelése az elsődleges, amelyet követően az arcidegbénulás is javulhat.

A Bell-féle arcidegbénulás az esetek 80 százalékában fokozatosan meggyógyul, a gyógyulás ideje rendszerint nem haladja meg a két hónapot. Az esetek 20 százalékában a javulás hosszadalmasabb, illetve előfordul az is, hogy az arcidegbénulás nem vagy csupán részlegesen gyógyul. A mindennapi gyakorlatban az arcizmok bénulásának súlyossága az, ami legjobban előrejelzi a Bell-féle parézis gyógyulási esélyét, minél kevésbé súlyos az izmok bénulása, annál valószínűbb a teljes gyógyulás.

A VII. agyideg elektromos vezetési tulajdonsága még egzaktabb indikátora a Bell-féle parézis gyógyulási prognózisának: az arcidegbénulást követő 3-5. napon talált jó idegvezetési eredmények valószínűsítik a maradéktalan gyógyulást. Centrális típusú arcidegbénulásban a háttérben álló betegség természete és gyógyíthatósága szabja meg a prognózist.

Bármilyen típusú arcidegbénulás esetén mihamarabb neurológushoz kell fordulni. Perifériás arcidegbénulás esetén, amennyiben a szemhunyás elégtelensége miatt a szem kiszáradása és sérülése fenyeget, szemorvoshoz is el kell menni, aki a szem védelmére óraüveg-kötést helyez fel és műkönnyet ír fel.