Az orvosok régóta javasolják a sétát, az úszást és más kíméletes mozgásformákat azoknak, akik idősebb korban is szeretnének aktívak maradni. Ezeket a tevékenységeket számos kutatás összefüggésbe hozta a jobb agyi egészséggel is. A tudósok azonban most egy másik kérdésre is keresték a választ: vajon a memória és a gondolkodási képességek romlása vezethet-e ahhoz, hogy az idősebb emberek egyre kevesebbet mozognak?
Kognitív hanyatlás jele
Ezzel kapcsolatban egy kutatásban 2529, 50 évnél idősebb, az Egyesült Királyságban élő felnőtt vett részt. A vizsgálat különlegessége a hosszú követési idő volt: a kutatók 17 éven keresztül figyelték a résztvevők kognitív teljesítményének alakulását. Ez idő alatt rendszeresen mérték a memóriát és a verbális fluenciát, vagyis azt a képességet, hogy valaki mennyire könnyen tud szavakat előhívni és megnevezni – olvasható az EatingWell.com cikkében.
A memória vizsgálatához azonnali és késleltetett szófelidézési feladatokat alkalmaztak. A verbális fluenciát úgy tesztelték, hogy a résztvevőknek meghatározott idő alatt minél több állat nevét kellett felsorolniuk. Az évek során gyűjtött adatok alapján a kutatók minden résztvevő esetében kirajzolták a kognitív teljesítmény alakulását: kiderült, kinél maradt stabil, kinél javult enyhén, és kinél mutatott romló tendenciát.
Miután meghatározták ezeket a kognitív pályákat, a fizikai aktivitást is pontosan felmérték. A résztvevők nyolc egymást követő napon át, napi 24 órában csuklóra erősíthető gyorsulásmérőt viseltek, amely a mai fitneszkarkötőkhöz hasonlóan rögzítette a mozgásukat. Az eszközök azt is megmutatták, mennyi időt töltöttek közepes vagy intenzív testmozgással, könnyű fizikai aktivitással, ülő tevékenységekkel és alvással.
Az eredmények egyértelmű kapcsolatot mutattak a hosszú távú kognitív egészség és a későbbi fizikai aktivitás között. Azok a résztvevők, akiknél a memória a 17 év során látványosabban romlott, idősebb korukban kevesebb időt töltöttek mozgással. A gyorsabb memóriahanyatlást mutató emberek átlagosan heti 1,6 órával kevesebb könnyű fizikai aktivitást végeztek, mint azok, akiknek memóriája stabil maradt vagy javult. A könnyű fizikai aktivitás kategóriájába olyan mindennapi mozgásformák tartoztak, mint a laza séta, a könnyebb házimunka vagy az ételkészítés.
Az életkor tovább erősítette ezt az összefüggést. A 70 év felettiek körében még nagyobb különbséget találtak: azok, akiknél kedvezőtlenebb memória-pálya rajzolódott ki, hetente átlagosan 2,3 órával kevesebb könnyű fizikai aktivitást végeztek. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a memória gyorsabb romlása együtt járt az ülő életmód növekedésével. Az érintettek több időt töltöttek ülve vagy fekve ébrenlétük során.
Érdekes módon a mozgási szokások sokkal szorosabban kapcsolódtak a memória alakulásához, mint a verbális fluencia változásaihoz. A közepes vagy intenzív fizikai aktivitás, illetve az alvás mennyisége ugyanakkor csak kis mértékben különbözött az egyes kognitív csoportok között.
Mit jelent mindez a mindennapokban?
Az eredmények új nézőpontot kínálnak az öregedés és az önállóság kérdésében. Ha egy idősebb ember egyre kevesebbet mozog, gyakrabban ül, vagy felhagy korábbi mindennapi tevékenységeivel, hajlamosak vagyunk ezt kizárólag fizikai okokkal magyarázni: ízületi fájdalmakra, az izomfáradtságra vagy az állóképesség csökkenésére gondolunk. A kutatás azonban arra utal, hogy a háttérben kognitív változások is állhatnak.
A fizikai aktivitás nem csupán izomerő kérdése. Ahhoz, hogy valaki megtervezze, elkezdje és rendszeresen végezze a napi tevékenységeit, az agynak megfelelő memóriára, szervezőkészségre és mentális kapacitásra van szüksége. Ha ezek a képességek gyengülni kezdenek, az aktivitás fenntartása is nehezebbé válhat.
