
Mi a dizartria?
A dizartria egy olyan artikulációs zavar, amikor a beszédben szerepet játszó izmok elgyengülnek vagy megbénulnak, és ezért mások számára érthetetlen, hogy az érintett mit akar mondani. Általában baleset, sérülés, vagy valamilyen idegrendszert érintő betegség következtében alakul ki.
Tünetek
A dizartriában szenvedők viszont továbbra is értik mások beszédét. Az, hogy saját magukat nem tudják kifejezni, megnehezíti a társas kapcsolataikat, problémákat okozhat az iskolában, vagy akár a munkáját is elveszítheti miatta valaki. Sokaknak a mentális egészsége is rámegy a betegségre, és a vele járó stressz: az érintettek gyakran küzdenek depresszióval is a kommunikációs nehézségeik miatt.
Nem összekeverendő az afáziával, amikor mások megértése, illetve a szavak mondatokká való alakítása is problémával jár.
A dizartria tünetei
A dizartria legjellemzőbb tünete a nehezen érthető beszéd: lehet, hogy csak kissé zavaros, vagy lassú, de lehet teljesen érthetetlen is mások számára. Az érintettek gyakran azt veszik észre, hogy stressz vagy fáradtság hatására rosszabbodnak a tüneteik. Nehezen tudják kinyitni vagy becsukni a szájukat, illetve a nyelvük és az ajkaik mozgatásával is gondjaik vannak. A beszédjük hangerejét sem tudják szabályozni, néha túl halkan, suttogva vagy túl hangosan, ordítva beszélnek. A szavakat lassan ejtik ki, nehezen találják meg őket, gyakran haboznak beszéd közben. Gyakran orrhangon, rekedten szólalnak meg. Az evés, az ivás is nehéz lehet.
A dizartria okai
A betegséget több minden kiválthatja: általában akkor lép fel, ha sérül az agy vagy az idegrendszer, baleset vagy valamilyen betegség következtében. Leggyakrabban agytumor, stroke, Parkinson-kór, Down-kór, Huntington-kór, sclerosis multiplex, ALS, Lyme-kór, myasthenia gravis, Guillain-Barré-szindróma, cerebrális bénulás (CP), vagy Wilson-kór következtében alakul ki. Egyes gyógyszerek (például antiepileptikumok, vagy szedatív készítmények) és kábítószerek, alkohol mellékhatásaként is felléphet.
A dizartria előfordulása
A dizartria a súlyos agysérülést szenvedett 10-65%-ánál, stroke után az érintettek 8-60%-ánál fordul elő. A Parkinson-kórban szenvedők 70-100%-át, az ALS-sel küzdők körülbelül 30%-át érinti.

A dizartria diagnózisa
Ha hirtelen nehezünkre esik a beszéd, azonnal forduljunk orvoshoz! Ez súlyos betegség tünete is lehet (stroke)! Amennyiben fokozatosan alakulnak ki a tünetek, az okok meghatározásában, kórtörténetünk és egyéb problémáink figyelembevételével neurológus segíthet, az állapotunk kezelésében pedig logopédus. Utóbbi szakember megkérhet, hogy olvassunk fel, hogy soroljuk fel az ABC betűit, hogy számoljunk hangosan, mosolyogjunk, nyaljuk meg az ajkainkat, nyújtsuk ki a nyelvünket stb.
Egyéb vizsgálatokra is szükség lehet, hogy a dizartria okát meghatározzák. Például EEG-re, hogy kiderüljön, van-e valamilyen probléma az agyunk működésével, vagy vér- és vizeletvizsgálatra (gyulladás lehetősége miatt), illetve lumbálpunkcióra, az agy-gerincvelői folyadék laboratóriumi vizsgálata céljából. Az elektromiográfiás vizsgálattal (EMG) az izmok működését tudják felmérni. Képalkotó vizsgálatokra is szükség lehet (MR, CT), hogy egyéb eltérésekre fény derüljön. Neuropszichológiai tesztek segítségével olyan készségeket tudnak felmérni, mint az olvasás, az írás vagy a gondolkodás.
A dizartria kezelése
A diagnózis felállítása után logopédus segítségével tudjuk fejleszteni a beszédünket. Az állapotunk súlyosságától és a problémát okozó betegségtől is függ, hogy milyen terápiára van szükség. Lehet, hogy a beszédben részt vevő izmainkat kell edzetnünk, vagy a beszédtechnikánkat kell érthetőbbé tennünk (például úgy, hogy lassabban beszélünk, jobban artikuláljunk, és a légzéstechnikánk is fejleszthető), de az is lehet, hogy egyéb eszközök használatát kell megtanulnunk (ABC-tábla, beszédgeneráló készülék).
A dizartria gyógyulási esélyei
Az, hogy gyógyítható-e a betegség, az okától is függ. Stroke vagy egyéb trauma esetén lehet, hogy már nem visszafordítható a folyamat, de a kommunikációs készségeink így is javíthatók beszédterápia által. Ha például egy gyógyszer mellékhatásaként jelentkezett a probléma, az érintett gyógyszer elhagyása általában meg is oldja a helyzetet. Súlyosabb esetben egyéb eszközre is szüksége lehet a betegnek ahhoz, hogy kommunikálni tudjon.
A dizartriának több oka lehet, és ezek közül nem tudjuk mindet (például balesetek, sérülések, genetikai adottságok) teljes bizonyossággal elkerülni. Viszont kiegyensúlyozott étkezéssel, elegendő mozgással tehetünk azért, hogy csökkentsük a sztrók kockázatát.