Idén szeptemberben a második legkisebb jégkiterjedést mérték az északi sarki óceánon, októberben pedig már rekordalacsony volt a jégborítottság - hívta fel a figyelmet keddi hírében az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ). De mit is jelent ez valójában a földi klímára nézve? A jelenség hátteréről Jonathan Bamber, a Bristoli Egyetem geográfus professzora foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat a The Conversation oldalán megjelent cikkében.
Mint írja, a Jeges-tengert az év nagy részében hó fedi, márpedig ez a lehető legvilágosabb természetes felszín a bolygón, amely a napsugárzás mintegy 80 százalékát visszaveri az űrbe. Ezzel szemben az óceán az egyik legsötétebb felszínt képezi, amely a beérkező napsugarak 90 százalékát elnyeli. Mindebből világosan kirajzolódik, mennyire jelentős kihatással vannak a tengeri jégtakaró változásai arra, hogy mennyi napfényt nyel el a földi felszín, és mennyire gyorsan melegszik fel.
A Jeges-tenger egy vékony rétege minden évben befagy, majd tavasszal és nyáron újból kiolvad. Ezzel együtt a tengeri jég egy része a melegebb hónapokban is megmarad, ezt nevezzük többéves jégnek. A többéves jég vastagabb és ezáltal ellenállóbb, mint a szezonálisan képződő és pusztuló tengeri jég. Ahogy azonban a sarkvidéki klíma melegszik - méghozzá kétszer olyan gyorsan , mint a világ más részein -, ez a többéves jég is veszélybe kerül. Olyannyira, hogy az elmúlt 40 évben az összterülete hozzávetőleg a felére zsugorodott.
A téma szakértői jelenleg úgy számolnak, hogy néhány évtizeden belül a Jeges-tenger teljesen jégmentessé válhat nyaranta, ami aggasztó következmények lehetőségét veti fel az éghajlat komplex rendszerére nézve. Az idei évben ehhez a vészjósló forgatókönyvhöz tettünk egy nagy lépést azáltal, hogy nyáron szokatlanul erős hőhullám sújtotta Szibériát.
Leáll a tengeri jégüzem
A Föld óceánjai hatalmas hőkapacitással bírnak, ami azt jelenti, hogy rengeteg hőt képesek tárolni. Csak az összehasonlítás kedvéért: az óceánok legfelső egy métere önmagában is hasonló hőfogó kapacitással rendelkezik, mint a teljes légkör. Nem véletlen, hogy az óceánok partjain még kifejezetten kellemes az idő késő ősszel, amikor beljebb a szárazföldön már alig haladja meg a hőmérséklet a fagypontot. Ennek az az oka, hogy az óceánokban lassan gyűlik fel a hő nyáron, majd a tél folyamán egyenletes lassúsággal bocsátódik ki.
Éppen így történik ez a Laptyev-tenger esetében is, amely az Arktikus-óceán részeként a szibériai partoktól északra terül el, és amely egyfajta jéggyártó üzemként szolgál. Rendszerint itt képződik ugyanis az új tengeri jég, ahogy a hőmérséklet nulla fok alá zuhan ősszel és télen, hogy aztán a tartós tengeri szelek az új jeget fokozatosan egyre nyugatabbra sodorják, mintha csak futószalagon szállítanák. A folyamatot az úgynevezett polynyák képződése táplálja: ezek egyfajta lyukak, pontosabban nyílt vízfelületek tengerjéggel körülvéve. E képződmények azáltal segítik a jegesedést, hogy hőt bocsátanak ki a hidegebb légkörbe, így csökken a víz hőmérséklete. Ha viszont nem képződik tengeri jég, úgy nem formálódik polynya sem, és az egész láncolat megszakad.
Márpedig műholdfelvételek alapján - mint azt az OMSZ is jelentette - októberben rekordalacsony a jégborítottság a Laptyev-tengeren. A szibériai hőhullám következtében több hő gyűlt fel a környező óceáni vizekben, mint máskor, emiatt késik a tengeri jég visszafagyása.
A jég eltűnése ezért veszélyes
Az 1980-as években körülbelül 600 ezer négyzetkilométeren borította többéves jég a Laptyev-tengert. Ugyanitt idén hónapokig egyáltalán nem volt jég, mivel nem maradt meg többéves jég sem. Ráadásul úgy tűnik, ez a sors vár a teljes Jeges-tengerre a jövőben: rövidesen a jég kiterjedése egymillió négyzetkilométer alá csökkenhet az óceán felszínén, ami esetén már szinte jégmentes állapotokról beszélhetünk. Négy évtizeddel ezelőtt még 8 millió négyzetkilométeren borította fagyott felszín ezt a vidéket. A Laptyev-tengeri jégképződés rekordmértékű csúszása tehát csak a kezdet.
Az Északi-sarkvidék gyors változása globális léptékben is aggasztó. Ahogy az örökké fagyott talaj, a permafroszt felolvad, metán szabadul fel belőle, egy üvegházhatású gáz, amely becslések szerint 84-szer olyan erős hatással bír, mint a szén-dioxid. Eközben a grönlandi jégtakaró , az északi félteke legnagyobb jégtömege jelenleg minden más forrásnál erőteljesebben növeli a tengerek szintjét. Hova tovább, elegendő jeget foglal magában ahhoz, hogy a globális tengerszint 7,4 méterrel megemelkedjen, amennyiben teljesen leolvad. És bár a felmelegedő Északi-sarkvidék távolinak tűnhet, valójában tudományos bizonyítékok utalnak arra, hogy a teljes északi félteke időjárását erősen befolyásolja, mi történik a világ gyors átalakulásban lévő tetején.
