A hódok (Castor fiber) képesek úgy átalakítani a folyómedreket, hogy az segíthet megelőzni a szén-dioxid, az egyik legjelentősebb üvegházhatású gáz levegőbe jutását – derül ki egy, a Communications Earth & Environment című folyóiratban megjelent friss tanulmányból. A Birminghami Egyetem, a Wageningeni Egyetem és a Berni Egyetem, valamint számos nemzetközi partner részvételével lezajlott kutatás egy észak-svájci patak mentén mérte fel a terület hosszú távú szénmérlegét. Ezek a kisebb, a folyók felső szakaszait alkotó vízfolyások a kutatók szerint kulcsszerepet játszanak a szén természetes körforgásában, ezért különösen fontos megérteni működésüket. Az említett folyószakasz több mint egy évtizede nyújt élőhelyet egy nagyobb hódpopulációnak. A hidrológiai adatokból, kémiai elemzésekből, üledékminta-vételezésből, az üvegházgázok monitorozásából és hosszú távú modellezésből kirajzolódott, hogy a rágcsálófaj által formált környezet akár tízszer több szenet képes megkötni annál, mintha egyáltalán nem élnének ott hódok.
A hód haszna
„Eredményeink azt mutatják, hogy a hódok nem csupán átalakítják a tájat: alapvetően változtatják meg a szén mozgását is benne. Ez az első ilyen jellegű vizsgálat, amely egy fontos lehetőségre és áttörésre hívja fel a figyelmet a természetes klímavédelmi megoldások jövőjét illetően Európában” – idézi a Birminghami Egyetem közleménye dr. Joshua Larsent, a tanulmány utolsó szerzőjét. A közlemény szerint az elmúlt évtizedek természetvédelmi kezdeményezéseinek köszönhetően a hódok egyre nagyobb számban térnek vissza a kontinens folyómenti területeire. Azáltal pedig, hogy gátakat építenek, nemcsak elárasztják a patakpartokat és vizes élőhelyeket hoznak létre, de egyben megváltoztatják a talajvíz áramlási útvonalait is, valamint nagy mennyiségű szerves és szervetlen anyagot – közte szenet – kötnek meg.
A gátak lelassítják a víz áramlását, visszatartják az üledékeket, és elősegítik, hogy az oldott formában jelen lévő szén a felszín alatti vízrendszerben maradjon, így hosszabb időre kivonódjon a légköri körforgásból. Ilyen módon az állatok állományának növekedése, visszatelepítése jelentős éghajlatvédelmi előnyökkel járhat: nagy mennyiségű szén légkörbe jutását lehet így megakadályozni, a folyókat hatékony szénelnyelő rendszerekké alakítva. A kutatás által vizsgált svájci területen 13 év alatt közel 1200 tonna szén halmozódott fel, ami hektáronként évi 10,1 tonnát jelent. A kutatók szerint a szén jelentős része az idővel felhalmozódó üledékekben és a vízparti erdők holtfájában raktározódik el, amelyek akár évtizedeken át stabil szénraktárként működhetnek, amennyiben a hódgátak fennmaradnak.
„Alig több mint egy évtized alatt a vizsgált rendszer hosszú távú szénelnyelővé alakult, messze meghaladva azt, amit egy kezeletlen patakmenti területtől várnánk” – hangsúlyozta dr. Lukas Hallberg, a Birminghami Egyetem kutatója, a tanulmány első szerzője. A kutatócsoport becslései alapján, ha Svájc minden olyan árterületét figyelembe vesszük, amely alkalmas lenne a hódok visszatelepítésére, úgy a faj által létrehozott vizes élőhelyek képesek lennének akár az ország éves szénkibocsátásának 1,2-1,8 százalékát is ellensúlyozni – méghozzá bármiféle emberi beavatkozás vagy pénzügyi ráfordítás nélkül.
