Az ENSZ Meteorológiai Világszervezetének (WMO) friss jelentése szerint az Antarktisz feletti ózonréteg lyuka 2024-ben kisebb volt, mint az elmúlt években, ami „biztató tudományos hír a népesség és a bolygó egészségének szempontjából”.
A sztratoszférikus ózonréteg szűri a nap ultraibolya sugarait, amelyek rákot okozhatnak, károsíthatják az immunrendszert, sőt még az élőlények DNS-ét is. Az 1970-es évek közepén az aeroszolokban és hűtőszekrényekben használt klórozott-fluorozott szénhidrogéneket (CFC-k) az ózonréteg elvékonyodásának fő okaként azonosították, amelyek kibocsátása "lyukakat" hozott létre, köztük egy különösen nagyot az Antarktisz felett. Az elmúlt évtizedekben azonban a globális együttműködés lehetőséget adott az ózonréteg helyreállítására.
A WMO szerint a 2024-ben megfigyelt alacsony szintű ózonréteg-elvékonyodás részben természetes légköri tényezőknek köszönhető. A szervezet mindazonáltal úgy véli, hogy a hosszú távon megfigyelt pozitív tendencia a nemzetközi fellépés sikerét tükrözi. Az 1987-ben aláírt montreali jegyzőkönyvnek köszönhetően az ózonréteget lebontó vegyi anyagok fogyasztása és termelése mára több mint 99 százalékkal csökkent. Az ózonréteg így a század közepére visszatérhet az 1980-as évek szintjére. A WMO szerint ez csökkenti a szürkehályog és a bőrrák kockázatát, valamint az UV-sugárzásnak való túlzott kitettséghez kapcsolódó ökoszisztéma-károsodást.
Az Antarktisz feletti ózonrétegben minden tavasszal újra megjelenik az említett lyuk. Tavaly szeptember 29-én érte el csúcspontját, 46,1 millió tonna ózonhiánnyal, ami alacsonyabb a 1990–2020 közötti időszak átlagánál. „Ha a jelenlegi politikák változatlanok maradnak, az ózonréteg várhatóan 2066 körül éri el az 1980-as (a lyuk megjelenése előtti) értékeket az Antarktisz felett, 2045-re az Északi-sark felett, 2040-re pedig a világ többi részén” – jelezte még 2023 elején az ENSZ Környezetvédelmi Programja legutóbbi négyéves becslésében.
Borítókép: Getty Images
