Az ajánlott népegészségügyi szűrésekre, így a nőgyógyászati rákszűrésre és a mammográfiára mindenkinek ajánlott eljárnia, továbbá tüdőszűrésen is célszerű rendszeresen részt venni, különösen dohányosok számára. A népegészségügyi vastagbélrákszűrés ugyancsak fontos, 50 éves kor fölött mindenkinek érdemes elvégeztetnie. Akiknek a családjában már előfordult daganatos megbetegedés, még komolyabban kell venniük a szűrővizsgálatokat. Például a vastagbélrák megelőző állapotát is kimutatni képes kolonoszkópiát családi halmozódású vastagbélrák vagy 60 éves kor alatt diagnosztizált elsőfokú rokon esetén már 40 éves kortól érdemes rendszeresen elvégeztetni. Bizonyos, a családban előforduló vastagbélpolip- vagy vastagbélrák-szindrómák esetén pedig 25 vagy akár 10 éves kortól szükséges a rendszeres kivizsgálás.
Ennek oka, hogy a betegségre való hajlam öröklődhet, így komoly rizikótényező a családi előfordulás. Ilyenkor nemcsak a székletvér és a vastagbéltükrözés során észrevehető eltérések lehetnek gyanúsak, hanem az is, ha a rutin laborvizsgálaton ok nélkül jelentkezik vérszegénységre utaló eltérés, így alacsony hemoglobinszint vagy vashiány. Emiatt ezek értékét célszerű évente megnézetni. Vannak olyan széklettel ürülő markerek is, amelyek már a teljesen tünetmentes vastagbéldaganatot is jelzik az esetek 96 százalékában. Ezek szintjének mérése mindig javasolt, ha mással nem magyarázható gyomor- és bélrendszeri tünetek jelentkeznek.
Árulkodó génjeink
Az emlőrák családi előfordulásánál szintén jobban kell figyelnie a szűrésekre. Ez a ráktípus a BRCA1 és a BRCA2 gének hibája miatt is kialakulhat, így akinek a családjában ismétlődően vagy fiatal korban előfordult a betegség, annak érdemes molekuláris diagnosztikai vizsgálatot végeztetnie az öröklődő jelleg tisztázása végett. Ha a genetikai hajlam igazolódik, indokolt lehet gyakrabban és korábban szűrővizsgálatra járni, a mammográfia mellett pedig célszerű MR-vizsgálaton is rendszeresen átesni. Mivel a BRCA-gén a petefészekrák rizikóját is növeli, ilyenkor a hagyományos nőgyógyászati szűréseket is komolyabban kell venni.
A férfiak prosztatarákja ugyancsak halmozódhat családon belül, emiatt akinek volt már érintett rokona, annak érdemes ennek szűrővizsgálatára is kiemelten figyelnie. A vizsgálat első része egy vérvételt követő laborvizsgálatot jelent, amelyből a prosztataspecifikus antigén (PSA) szintjét határozzák meg. Mivel az érték jóindulatú prosztata-megnagyobbodásnál is emelkedhet, ezt követően az orvos fizikális vizsgálatot és ultrahangvizsgálatot is végez, majd azokból, illetve a PSA szintjéből vonja le a következtetést.
Életmentő anamnézis
Mivel nem lehet mindenkit automatikusan mindenre szűrni, fontos, hogy a betegek az orvosoknak mindig elmondják, hogy családjukban előfordult-e valamilyen daganat, és ha igen, akkor milyen. Ők ugyanis ebből tudnak következtetni arra, hogy páciensüknek milyen szűrővizsgálatra lehet szüksége. Az olyan betegségeket végképp meg kell említeni, amelyek nem gyakoriak, így szűrésük nem magától értetődő, viszont családon belül öröklődhetnek. Ilyenek a ritka daganatszindrómák, a többi között a MEN2, a neurofibromatózis, a Li-Fraumeni- vagy a Von Hippel-Lindau-szindróma (VHL). Utóbbi betegségben például ugyanannál a betegnél többféle szerv daganata is kialakulhat – tipikusan ilyen az agy, azon belül is elsősorban a kisagy, valamint a szem ideghártyájának daganata, de előfordul hasnyálmirigy-, vese- és mellékvesevelő-daganat is.
A családi előfordulását azért kell említeni, mert a betegség átörökíthető, azt viszont nem lehet megjósolni, hogy a kórképet átadjuk-e. Emiatt van, hogy ha egy családtagnál már sikerült kimutatni a betegségre utaló mutációt, akkor érdemes valamennyi vérrokonát végigszűrni, ha pedig a mutáció náluk is kimutatható, akkor nekik is célszerű rendszeresen szűrővizsgálatokra járniuk. Így elősegíthető, hogy az esetlegesen megjelenő daganatokat idejekorán felfedezzék és még a tünetek megjelenése előtt kezelni lehessen.
