A CT-ről
Az eljárás során - a röntgentechnológia segítségével - háromdimenziós anatómiai képet hoznak létre. Úgy alkotnak képet, hogy a páciens szervezetén keresztülsugároznak egy nagy energiájú elektromágneses mezőt. Ez a sugárnyaláb egy röntgenfilmre vetíti az árnyékát. Mivel a változó vastagságú szöveteknek más-más árnyékuk van, a képen láthatóvá válik a szervezet belső struktúrája. A lágyabb szövetek több röntgensugarat engednek keresztül, a keményebb szövetek, például a csont ugyanakkor kevesebbet.
Míg a röntgensugarak kétdimenziós képet alkotnak, addig a CT 3-dimenziós képet is tud alkotni, mert a páciens teste körül spirálisan forgatja a hagyományos röntgensugarakat. Ezek a test körüli fordulatok a test egy-egy szeletéről készítenek képet. A számítógép a képszeleteket összegyűjti, összerendezi, és így a célterület vagy akár az egész test 360 fokos képét képes megalkotni.
Ilyen a PET-CT
A PET-CT egyesíti magában a PET és a CT diagnosztikai módszerét. Segítségével felfedezhető és körülhatárolható a rendellenes szövet. A légzés, a szívdobogás és a beteg egyéb mozgása miatt a hagyományos képalkotó eljárásokkal nem mindig vehetők észre a kisebb károsodások.
Az új technológia lehetővé teszi, hogy a PET-CT akár 2 mm-es elváltozásokat is jelezzen, és azokat pontosabban körülhatárolja. Így korábban felfedezhető a daganatos szövet, az egészséges pedig megkímélhető a sugárzástól. Ezek a berendezések mozgó területeket, például a szívet és a tüdőt is tisztán és részletesen ábrázolják.
A vizsgálat során a beteg először radioaktív kontrasztanyagot kap intravénásan, ami 60-90 perc alatt oszlik el a szervezetben. A páciens egy asztalon fekszik, amely lassan keresztülhalad a gyűrű alakú szkenneren. A szkenner eközben begyűjti a PET és a CT felvételekhez szükséges információkat. A 15-60 percig tartó vizsgálat alatt a páciens nem érez semmit.
A szkenner stabil asztala lehetővé teszi, hogy pontosan beazonosítsák a mozgásnak kitett területeken található kisméretű elváltozásokat. Az orvos a vizsgálat után átnézheti a részletes képeket. Emellett a szkenner szoftvere eltárolja az elváltozásokat, és a következő vizsgálatnál betölti azokat, így jól láthatóak a különbségek.
Különbség az egyes képalkotó eljárások eredményei között
Az MRI titkai
Ha valakinek olyan belső szervi elváltozása van, amelyet hagyományos vizsgálattal nem lehet kimutatni, MRI-re lehet szükség. MRI alkalmazásakor a beteg egy kihúzható emelvényen fekszik, amelyet betolnak a gép belsejébe. A gépben lévő, rádiófrekvenciát kibocsátó mágneses tekercs letapogatja a beteg vizsgálni kívánt testrészét. Mágneses mező jön létre, amely végigfut a cső belsején.
A szervezetben hidrogénatomok milliárdjai vannak, amelyek természetes pályán keringenek. Mágneses mező hatására ezek irányba állnak, mint egy iránytű, és új pályán kezdenek keringeni. Amikor megszűnik a mágneses mező, az atomok visszatérnek a természetes pályájukra. Ahogy megnyugszanak, kicsiny rádióadóhoz hasonlóan energiát bocsátanak ki. Különböző szövetek különböző energiaszinteket, és a számítógép érzékeli a pontos impulzusukat. Az atomok visszarendeződési ideje határozza meg az energiakülönbséget. A tömör szövetek hosszabb idő alatt rendeződnek vissza, mint a lágy szövetek.
Tehát ahogy a számítógép érzékeli a különböző energiaszinteket, képet alkot, a tömör szövetek fehéren, a kevésbé tömörek feketén jelennek meg. Ezzel az MRI képes megmutatni például a szerveket, az inakat, a szalagokat. Ez a szervezetünkben lévő nagyszámú hidrogénatomnak köszönhető, hiszen ennek használatával működik az MRI.
