Az eredeti elképzelés, amely sokáig a húsos gyümölcsök színeinek magyarázatául szolgált, az 1800-as évek végén keletkezett, amikor a kutatók arra gondoltak, hogy a növények így küldenek jelzést az állatoknak, hogy vigyék és vessék el magjaikat.
De a bizonyítékok erre az elméletre nem voltak valami erősek, mert a madarakat, majmokat, denevéreket és a többi gyümölcsfogyasztó állatot senki sem tudta megkérdezni, hogy a színnek mekkora szerep jut a táplálékuk kiválasztásában. Azaz hosszas kutatásokra volna szükség a különböző fajok esetében a biztos válaszra. Az első probléma, hogy a gyümölcsök színéről szóló tanulmányok egy része feltételezi, hogy ugyanolyan színeket látunk mi emberek, mint más állatok, és a gyümölcsöket velünk együtt egy tucatnyi színkategóriába sorolják, például zöldbe, narancssárgába vagy pirosba.
De jó okunk van kételkedni benne, hogy a nekünk vörösnek tetsző gyümölcs ugyanúgy néz ki például egy lemurnak is. Az emberek szemében háromféle színérzékelő sejt van, és mindegyik más hullámhosszra érzékeny. De a legtöbb emlősnek csak kétféle színdetektáló sejtje van, a madaraknak pedig négy. Azaz az emlősök többsége kevesebb, a madarak pedig több színt látnak, mint mi. Az olyan gyümölcsök például, amelyeket mi feketének látunk, ultraibolya sugarakat tükrözhetnek, ezt pedig a madarak láthatják, az emberek viszont nem.
Kevés faj látja olyan színekben a világot, mint mi
"Egy maréknyi más főemlős kivételével nincs más állat, amely éppen úgy látná a színeket, ahogyan mi" - mondta Kim Valenta, a Duke Egyetem evolúciós antropológia tanára, a Nature Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője.
Másik probléma, hogy a színek gyakran veszélyt jeleznek, például hogy egy növény vagy gomba mérgező. A ricinus, amely az egyik leghalálosabb mérget, a ricint termeli, élénk vöröses, lilás termést fejleszt.
Számos korábbi tanulmány figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a gyümölcsök hogyan fejlesztik sajátos színeiket. Például egyes növényfajok egyszerűen csak a legközelebbi genetikai rokonainkat követhetik, amelyek meghatározott színű gyümölcsöket teremnek, mert közös őseik is így tettek. De a gyümölcsszín lehet olyan környezeti tényezők terméke is, mint a földrajzi szélesség, a hőmérséklet vagy a talaj tulajdonságai.
Omer Nevo, az Ulmi Egyetemen kutatója, illetve Valenta és munkatársai összegyűjtöttek Ugandából és Madagaszkárról származó, 97 növényfaj érett gyümölcseiről és leveleiről származó fényvisszaverődési adatokat. Úgy találták , hogy a genetikailag szorosan összefüggő fajok gyümölcsszínei nem hasonlítanak annyira, mint amilyenre számítottak.
Mi tetszik a majmoknak, és mi a madaraknak?
De az is kiderült, hogy az emlősök, például a majmok által előszeretettel fogyasztott gyümölcsök nagyobb reflexiót mutatnak a spektrum zöld részében, míg a madarak által terjesztett gyümölcsök inkább vörös színeket tükröznek, mert a madarak a táplálékkeresés során sok más állattal szemben inkább a színlátásukra támaszkodnak, a vöröseket pedig könnyebb észrevenni a zöld lombok között. Ezek a megállapítások határozottan támogatják azt az elképzelést, hogy az állatok által terjesztett magok segítik a trópusi növények gyümölcseinek színeket támogató evolúcióját.
Azt is megállapították, hogy a növények, amelyek gyümölcsei ultraibolya fényt vernek vissza, szintén UV-tükröző leveleket hordoznak, ami arra utal, hogy a gyümölcs színe legalább részben az egész növényt érintő környezeti tényezőkre reagál, például a nap káros sugaraira.
A kutatás ezzel viszont még nem ért véget. A tudósok ugyanis tervezik, hogy a gyümölcsök más tulajdonságait is megvizsgálják, például a szagot, a méretet és a textúrát. "Lehet, hogy a vizuális látvány, például a vörös szín képes odacsalogatni a madarakat, de az érő gyümölcs illata sokkal fontosabb lehet az olyan állatok vonzására, amelyeknél a szaglás sokkal fontosabb szerepet tölt be a táplálkozásban, mint a látás" - mondta Nevo.
