Az inzulinrezisztenciából kifejlődő cukorbetegség a vezető anyagcsere-betegségek egyike – mutatott rá dr. Para Györgyi, a Cukorbetegközpont diabetológus, belgyógyász orvosa, aki a cukorháztartás zavarát jelző állapot egyik jellegzetes tünetére hívta fel a figyelmet.
Az egészséges anyagcsere jelentősége
Az anyagcsere létfontosságú a sejtek működéséhez, az energia biztosításához, a szövetek növekedéséhez, regenerációjához, valamint a felesleges salakanyagok eltávolításához. Ennek a teljes anyagcsere-folyamatnak az irányítását az enzimek mint biokatalizátorok vezénylik.
Az egészséges anyagcsere a szervezetben zajló biokémiai folyamatok zavartalanságát, optimális működését jelenti, melyek során az étkezéseinkkel bevitt (vagy ott tárolt) tápanyagok (szénhidrátok, fehérjék és zsírok) elbomlanak, energiát termelnek, illetve egymásba átalakulnak. Egy hasonlattal élve: az anyagcserénk egyensúlyát képzeljük el egy kétkarú mérlegként, amelynek egyik serpenyőjében az építő, míg másikban a lebontó folyamatok találhatók" – magyarázta dr. Para Györgyi.
Az egészséges anyagcsere hatékony energiatermelést, tápanyag-felhasználást, szabályozott vércukor- és hormonszinteket jelent. Ha azonban ezekbe a precízen szabályozott folyamatokba hiba csúszik, akkor anyagcserezavar alakul ki, ami hosszú távon számos krónikus betegség (cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek, daganatos megbetegedések) kialakulásának kockázatát vonja maga után.
Farkaséhség, avagy a cukor rabságában
"A szénhidrát-anyagcsere egyensúlyának felborulása a lakosság jelentős részét érintő népegészségügyi gond. Számtalan lehetséges oka közül kiemelendő a metabolikus egészségtelenség problematikája, ami hasi elhízással, kóros vérzsírértékekkel, magas vérnyomással és emelkedett vércukorértékekkel jár, és immár egy önálló tünetegyüttest (az ún. metabolikus szindrómát) alkot. Katalizátora egyértelműen a helytelen életmód, ami kevés figyelmet szentel az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozásra és a testmozgásra" – hívta fel a figyelmet a doktornő.
A szakirodalomban metabolikus rugalmatlanságnak nevezett állapotban a szervezet energiatermelő folyamatai nem képesek a két fő energiaforrás (cukor, zsír) optimális felhasználására, és elsősorban a szénhidrátot részesítik előnyben. Rugalmatlan anyagcsere esetén a glükózszintünk jellemzően magasabb lesz a normálisnál, és bizonyos helyzetekben hosszabb ideig marad emelkedettebb a szükségesnél. Ennek következtében a sejtek egyre érzéketlenebbé válnak az inzulinra (erre utal az inzulinrezisztencia kifejezés), amiből mind többet kell termelnie a hasnyálmirigynek ahhoz, hogy a vércukorszintet kordában tarthassa és sejtjeinket elegendő energiával láthassa el. A hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei emiatt túlterheltté, majd lassanként működésképtelenné válnak.
A diabetológus szerint a cukorháztartás zavarát jelző állapot egyik árulkodó jele a farkaséhség, illetve a szénhidrátdús étkek iránti folyamatos vágyakozás. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a szervezet ilyenkor nem jut hozzá a szükséges energiához, ezért krónikus fáradtság kerít bennünket hatalmába, és testünk fokozott étvággyal reagál a vércukorhiányra.
A rugalmatlan anyagcseréjű ember könnyen azon kaphatja magát, hogy az étkezések közti idő egyre rövidül, és folyamatos szükségét érzi az evésnek vagy nassolásnak. Közben mégis fáradtnak és enerváltnak érzi magát (különösen ebéd után, a délutáni órákban), ezért kávéval, energiaitallal, vagy további nassolással próbál úrrá lenni ezen az állapoton. A péksütemények, kekszek és szénhidrátokban gazdag ételek azonban csak ideig-óráig jelentenek megnyugvást, hamarosan újra jelentkezik az idegesség, a fáradékonyság és koncentrációs zavar.
Amikor becsönget az inzulinrezisztencia
Az inzulinrezisztens állapot laborértékeinkben is megmutatkozik természetesen, de mindig a fennálló tünetek figyelembevételével állítható fel a diagnózis. Az éhomi vércukor és inzulinértékekből számított ún. HOMA-index 2-es értéke mindenesetre már felveti az inzulinrezisztencia lehetőségét, ami egy kezelést igénylő állapot, hiszen a cukorbetegség előhírnökének tekintjük. Az elsődleges teendő mindenképpen a személyre szabott életmódterápia beállítása, amely a dietetikus által összeállított kvantált étrendből, valamint mozgásterapeuta irányításával végzett, rendszeres kardio- és erősítőedzést is magában foglaló mozgástevékenységből áll.
Amennyiben ez nem lenne elegendő, akkor a kezelés következő lépcsőfoka a gyógyszeres terápia lesz. Frissen diagnosztizált inzulinrezisztensek esetében a vércukorszint valós idejű nyomon követése is elengedhetetlen, ehhez a folyamatos glükózmonitor (CGM) használatát javasoljuk, hogy a betegek folyamatos betekintést kaphassanak cukorháztartásukat befolyásoló életmódtényezőkre” – hívta fel a figyelmet dr. Para Györgyi, a Cukorbetegközpont szakorvosa.
