Egyesek úgy vélik, hogy az evési rohamokkal küzdők akaratgyengék, és egyszerűen csak nem tudnak leállni az evéssel. Ez az állapot azonban sokkal több ennél: pszichológiai, hormonális és érzelmi tényezők összetett eredménye – olvasható a well&fit cikkében, amely a 3 legelterjedtebb tévhitet hivatott eloszlatni.
Tévhit: „Falásrohammal csak a gyenge akaratúak küzdenek”
A legtöbben úgy vélik, hogy a falási rohamok annyiből állnak, hogy az illetőnek nincs önuralma, ezért nem tud megálljt parancsolni magának, amikor evésről van szó. Ezzel szemben a valóság az, hogy a falásrohamok gyakran a test természetes reakciói a hosszú távú kalóriamegvonásra vagy érzelmi stresszre. Tehát nem jellemhibáról, hanem biológiai védekezésről van szó.
Tévhit: „A falásroham csak túlsúlyos, elhízott embereket érinthet”
A falásrohamok minden testalkatnál előfordulhatnak. Titokban sok normál súlyú ember is küzd vele, és ők – a szégyenérzet és a megbélyegzéstől való félelem miatt – valószínűleg még kisebb arányban kérnek segítséget. „A probléma nem a test, hanem a viszony az étkezéshez” – figyelmeztetett a well&fit.
Tévhit: „Csak a szigorú diéta jelent igazi megoldást”
A szigorú diéták és korlátozások, az evéshez kapcsolt bűntudat és a tiltott ételek hosszú listája valójában csak még tovább növeli a szorongást és a kontrollvesztés esélyét, valamint súlyosbítja a falásrohamokat. Hosszú távon tehát semmiképpen sem a tiltás, hanem a test jelzéseinek megértése, a tudatos étkezés, valamint a lelki egyensúly visszaállítsa jelenti a megoldást.
