"Nem is a fizikai, hanem a lelki része a nehéz. Mindig nem roppanhatok össze! Mindenkivel nem halhatok meg!...Bár mindenkivel meghalok egy kicsit" - mondta Vinczéné Farkas Mónika, az orosházi Dr. László Elek Kórház és Rendelőintézet itós, azaz intenzív osztályos nővére, akivel az ápolók nemzetközi napja alkalmából az OrosCafé beszélgetett. Az immár 20 éve az intézményben dolgozó szakápoló a hétköznapi megpróbáltatások mellett a koronavírus -járványban átéltekről is mesélt.
"Sokan azt hiszik rólunk, hogy nagyon erősek vagyunk lelkileg"
Elmondta, kezdőként az első elveszített betege után hónapokig tartott, míg fel tudta dolgozni a történteket, de azóta természetesen megtanulta kezelni ezeket a helyzeteket. "Sokan azt hiszik rólunk, hogy nagyon erősek vagyunk lelkileg, mert mondjuk míg a betegágy mellett beszélek a családdal, bírom tartani magam...Csak épp aztán lehet, kimegyek az öltözőbe és sírok" - vallott őszintén érzéseiről, megosztva egy igen megrendítő esetet. "Volt egy hölgy, aki újraélesztés után napokig nálunk volt. Egyszer azt mondta a férjének, menjen ki a temetőbe, majd mindketten sírni kezdtek. Nem értettem, mi lehet a baj, ezért illedelmesen megkérdeztem, tudok-e segíteni valamiben. Kiderült, hogy volt egy kislányuk, aki nagyon fiatalon meghalt, és a hölgy akkor és ott találkozott vele. Megmondta neki, hogy most még nem tud maradni. Vissza kell mennie, hiszen van, aki várja, a másik gyermeke..."
Hivatásáról szólva elmondta, az ápolóknak minden egyes nap ugyanolyan lelkiismeretesen, precizitással kell ellátniuk a feladataikat, akkor is, ha tudják, az az ember sosem fog már kijutni az intenzív osztályról. A koronavírus-járvány kapcsán felidézte, ők tanították be a más osztályról érkező önkéntes nővéreket. "Volt, aki nyugdíj előtt állt, mégis vállalta, hogy jön és segít" - említette meg. Mint mondta, számára az volt nagyon nehéz, amikor látta, hogy saját korosztályából, vagy nála is fiatalabbak hunytak el. "Az utóbbi egy év azért nagyon fárasztó volt, keveset tudtunk pihenni. Gondoltam már rá, hogy otthagyom a kórházat. Aztán ilyenkor eszembe jut, hogy na jó, de akkor mit fogok csinálni? Ebben vagyok, mióta kikerültem a nagybetűs életbe, ez a hivatásom, ezt választottam" - jegyezte meg.
Hangsúlyozta azonban, hogy egy intenzíves szakápoló munkája sem csak szomorúságból áll. "Az apró dolgok is nagyon sokat jelentenek. Akárcsak annyi, hogy megfogom a tányért, amíg ő kanalazza az ételt. Ha már van ereje, akkor igyekszem önállóságra biztatni, de ott vagyok mellette, és segítem, és érzem a háláját " - mondta Vinczéné Farkas Mónika.
Egy friss amerikai kutatás szerint az idén kórházba kerülő koronavírus-fertőzöttek túlnyomó többsége, 99,7 százaléka nem volt teljesen beoltva, amikor megbetegedett. Ha kíváncsi a részletekre, kattintson korábbi cikkünkre .
