Az inkontinencia a vizelet és a széklet visszatartási nehézségét jelenti, habár a kifejezést rendszerint az akaratlan vizeletvesztésre használjuk a köznyelvben. A kellemetlen állapot többféle formában is előfordulhat, ugyanakkor a legtöbben az úgynevezett stresszinkontinenciától szenvednek, amely nem más, mint a hasűri nyomás fokozódására fellépő vizeletcsepegés. A panaszt tehát kiválthatja például egy ártatlan tüsszentés, köhögés és nevetés is, oka pedig a húgyutak szerveit megtartó, a húgyhólyagot zárva tartó gátizomzat meggyengülése.
Gyakori tévhit, hogy az inkontinencia kizárólag idősebb nőket sújtó probléma lenne, valójában ugyanis mindkét nemnél és bármilyen életkorban felléphetnek ilyen jellegű panaszok. Igaz ugyanakkor, hogy valamelyest gyakoribb a nők körében, valamint hogy a menopauza során végbemenő hormonális változások egyik jellemző velejárója a vizelettartás nehezítettsége. Mindemellett több tényező is negatív hatással lehet a gátizomzat megfelelő működésére, így például a terhesség és a szülés, illetve a túlsúly és a mozgásszegény életmód.
Függően az állapot súlyosságától a kezelési lehetőségek az egyszerű gátizomtornától akár egészen a műtéti beavatkozásokig terjedhetnek. Súlyos stresszinkontinencia esetén sem kell azonban ma már feltétlenül sebészi úton megoldást keresni, hiszen egy minimálisan invazív eljárástól, a lézeres inkontinenciakezeléstől is tartós javulást lehet várni.
Hogyan működik a lézeres terápia?
A kezelés megújító és rekonstruáló jellegű, pontosabban mondva, a lézerfény - hőhatása révén - elősegíti a kollagéntermelődést, illetve ezzel egyidejűleg a meglévő kollagén újrarendeződését az elülső hüvelyfal területén. Ezáltal a medence szalagrendszere feszesebbé válik, ami - megtámasztva a hólyagalapot - enyhíti az inkontinencia tüneteit. Mindez a kötőszöveti rétegek felmelegítésével érhető el, ami beindítja a megvastagodásukhoz szükséges regenerációs folyamatokat.
A lézeres inkontinenciakezelés nagy előnye, hogy biztonságos és gyors, hiszen nem áll fent a sebészi beavatkozásokra jellemző komplikációk veszélye, a lábadozási idő pedig egészen minimális, így a páciens lényegében azonnal visszatérhet hétköznapi feladataihoz. A nagyjából 20 percig tartó kezelés nem okoz fájdalmat, illetve összességében véve nem jár több kellemetlenséggel, mint egy rutin nőgyógyászati vizsgálat.
Az optimális eredmény eléréséhez többször is érdemes megismételni a beavatkozást: a páciens állapotától, az inkontinencia súlyosságától függően általában 3-6 alkalom hozza meg a kívánt hatást. Az enyhe vagy közepes stresszinkontinenciában szenvedő pácienseknél a cél rendszerint a kellemetlenségek maradéktalan megszüntetése, de a súlyos állapotban lévőeknél is nagy mértékű javulás érhető el az életminőségben.
