Egy kutatócsapat nemrég genetikailag szekvenálta tíz mellrákban elhunyt nő másodlagos daganatait, és megállapította, hogy általában a beteg sejteknek csak két vagy három hulláma indul ki az eredeti tumorból. Carlos Caldas, a Cambridge-i Rákkutató Intézet kutatója és munkatársai a genetikai vizsgálatokkal átlagosan 19 másodlagos tumorból származó mintákat tudtak kimutatni személyenként. A vizsgált személyek némelyikének azonban több száz másodlagos daganata volt - számolt be róla a New Scientist .
Mivel az összes testben lévő daganatsejt egyetlen rákos mutációjú sejtből származnak, minden beteg esetében egyfajta "családfát" tudtak felállítani, bemutatva, hogy a tumorsejtek milyen kapcsolatban álltak egymással, és arra is rájöttek, hogy milyen régen váltak szét egymástól. "A mutációk száma ténylegesen egy időmérő szerkezet, egy óra" - jelentette ki Caldas. Elmondta, hogy a mutációk mintázatai arra utalnak, hogy az elterjedésük maximálisan három eseményhez kapcsolódik, de előfordult, hogy ez a szám egy volt. "Nagyon kevés olyan esemény történik, amelynek során a tumorsejtek bekerülnek a keringésbe" - tette hozzá.
Szerencsés szerencsétlenség
Nem ez az első áttörést jelentő tudományos eredmény ezen a területen. Két évvel ezelőtt tették közzé a tanulmányt , amely bemutatta, hogyan sikerült pontosan nyomon követni egy betegben a rák evolúcióját. A kutatók pontosan ismerték, hogy mikor jött létre a daganat a páciens testében, ami lehetővé tette a számukra, hogy kialakítsanak egy idővonalat arra, hogy a rák hogyan alakult ki néhány sejtből, egészen az esetlegesen bekövetkező halálig. A tanulmány útjelzőket adott annak megértéséhez, hogy miért terjed néhány rák gyorsabban, illetve a jövőben segíthet az orvosoknak megjósolni, hogy a tumor hogyan reagálhat a terápiákra.
Az elemzést egy bélrákos megbetegedéssel diagnosztizált emberen végezték, akinek szervezetében később áttétek alakultak ki. Amikor az elsődleges rákos szöveteket sebészeti úton eltávolították, Nicola Valeri a Londoni Rákkutató Intézetben felfedezett egy csomót a férfi tüdejében. Miután biopsziával megállapították, hogy ez egy másodlagos daganat, azt is eltávolították.
De a biopszia ritka mellékhatásaként rákos sejtek maradtak hátra, a páciens mellkasfalában egy másik másodlagos tumorrá fejlődtek. Ezt a daganatot csak két évvel később, 2013-ban fedezték fel. Mivel pontosan azon a helyen alakult ki, ahol a tűt beszúrták, a daganatnak a biopsziából és a beavatkozás napjától kellett származnia. Ez a ritka eseménysorozat Valeri és munkatársai kezébe egyfajta stopperórát adott, mert pontosan tudták, hogy néhány sejt mikor kezdte meg a kétéves metasztatikus daganattá fejlődést.
Ezt az időbélyegzőt használták az összes daganat genetikai elemzéséné l, amelyeket a páciens a haláláig kifejlesztett - beleértve az elsődleges béltumort is -, hogy megtudják, hogyan változott a rák az élete során. Tudva, hogy mikor született meg a ritka mellkasdaganat, meg tudták vizsgálni azt is, hogy hány mutáció alakult ki az áttét két évvel későbbi felfedezéséig. Ez tájékoztatást adott számukra a változás üteméről, amelyet azután extrapolálhattak és felhasználhatnak a betegség előrehaladásának nyomon követésére az időben egészen a kezdetektől.
Vissza az időben
Az elemzés kimutatta, hogy az elsődleges vastagbélrák a diagnózis felállítását megelőzően öt-nyolc évvel történt. Körülbelül egy évvel azután, hogy megtalálták, az elsődleges rák áttétessé vált, és eljutott a tüdőbe, illetve a pajzsmirigybe. A pajzsmirigydaganatot végül 2012-ben fedezték fel. A beteg pedig 2015-ben halt meg egy újabb, a veséjében kialakult metasztázis miatt.
Valeri szerint az elemzés legnagyobb meglepetése az volt, hogy a rák mennyire gyorsan átterjedt a bélből a tüdőbe, illetve a pajzsmirigybe, de mindhárom daganat sok éven át alvó állapotban maradt, ahelyett, hogy folytatta volna a szétterjedést és növekedést. "Ez arra vall, hogy néha elég sok idő van a korai diagnózisra, és a metasztatikus terjedés megakadályozására. Azaz lehetnek olyan periódusai a betegségnek, amikor adott a lehetőség a beavatkozásra" - állítja.
Az analízis rámutatott arra is, hogy miért terjedt el olyan gyorsan a rák, majd évekig miért nem vált agresszívvá. Habár a rákos sejtek elterjedését elősegítő gén mutációja korán megtörtént, ez nem befolyásolta a további áttétek fejlődését. Ezek a daganatok nem tudtak kifejleszteni olyan komoly genetikai változásokat, amelyek a rákot agresszívebbé teszik .
