Testünk többféle folyamatában is kulcsszerep jut a vasnak, ugyanakkor a leginkább közismert funkciója kétségtelenül az, hogy vérünk alkotóelemeként közreműködik az oxigénszállításban. Egészen pontosan a nyomelemre a vörösvértestek festékanyaga, a hemoglobin előállításához van szükség, amely aztán megköti az oxigént a tüdőben, hogy az a vérárammal eljuthasson a sejtekhez. Vasat a szervezetünk nem képes előállítani, így azt mindenképpen külső forrásból kell bevinnünk: állati eredetű élelmiszerekből jelentősen nagyobb arányban képes hasznosulni, mint növényi élelmiszerekből. Elégtelen bevitel, felszívódási zavar, valamint fokozott vérveszteség következtében vashiány alakulhat ki, annak talaján pedig vérszegénység, anémia jöhet létre.
Az enyhe hiányállapot eleinte lehet tünetmentes, azonban a szervezet vasraktárainak ürülésével egyre komolyabb akadályokba ütközik a vérképzés, lassanként folytonos fáradtság, gyengeség lehet úrrá az érintetteken. Gyakori panasz a terhelhetőség csökkenése, a végtagok hidegsége, a bőr sápadtsága, a fejfájás, de repedező körmök, fokozott hajhullás is figyelmeztethet a problémára. A súlyosabb vashiányra, vérszegénységre akár egy rutin laborvizsgálat során is fény derülhet, amelyet például háziorvosunk kér, keresve a páciens tartós kimerültségének kiváltó okát. Anémiára utal, ha a vérképben a vér oxigénszállító alakos elemei kisebbek a kelleténél, továbbá a festődésük is halványabb. A leleten ezt a hemoglobin (Hgb) és a hematokrit (Htk), a vörösvértestszám (vvt), az átlagos hemoglobintartalom (MCH) és az átlagos vörösvértest-térfogat (MCV) alacsony értéke jelzi. Utóbbi és a szérumvas alacsony szintje együttesen pedig vashiány gyanúját vetheti fel.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy amikor a szervezet vasháztartását kell felmérni, önmagában a szérumvas értéke nem nyújt kellő információt. Ennek oka, hogy a vérplazma vaskoncentrációja csak lassan követi a teljes vasanyagcsere változásait, ráadásul egyéb tényezők, például gyulladások, fertőzések is befolyásolhatják az alakulását. Emellett vérszegénység sem feltétlenül alakul ki azonnal vashiány esetén, hanem jellemzően annak elmélyülésével párhuzamosan válik egyre meghatározóbbá. Előfordulhat tehát, hogy valaki annak ellenére küzd vashiányos tünetekkel, hogy a legalapvetőbb laborértékei látszólag nem mutatnak eltérést. Mindez érthetően hamis biztonságérzetet kelthet, késleltetve a helyes diagnózis felállítását és a kezelés megkezdését.
Milyen laborvizsgálatok segíthetnek?
A vashiány kapcsán érdemes kiemelni, hogy egyes csoportokra nézve magasabb a kialakulásának kockázata. A termékeny korú nőknek például eleve magasabb a vasszükségletük, mint a férfiaké, mert a menstruációs vérzés révén sok vasat veszítenek ciklusról ciklusra. A várandós nők esetében is fokozott vasigényről beszélhetünk, akárcsak a még gyorsan fejlődő csecsemők és kisgyermekek kapcsán. De a teljesség igénye nélkül megemlíthetjük a rendszeres véradókat is, akiknek szintén törekedniük kell a megfelelő nyomelembevitelre. A cöliákiától a gyulladásos bélbetegségeken (IBD) át a gyomorfekélyig számos emésztőrendszeri betegség ronthatja a vasfelszívódást, fokozva a hiányállapot kockázatát. A vegetáriánus és vegán étrendet követőknél pedig a vasbevitel maradhat el a szükségestől, mivel a növényi eredetű élelmiszerek kevésbé jól hasznosuló formában tartalmaznak vasat.
Az említett kockázati tényezők fennállása esetén mindenképpen érdemes a vashiány lehetőségére is gondolni, ha az érintetteknek arra utaló panaszaik vannak. Ilyenkor a rutinszerű vizsgálatok mellett egyéb laborparaméterek segíthetnek minél teljesebb képet kapni a vasháztartásról. Ezek közé tartozik a szervezet vasraktárainak állapotát tükröző ferritin, amelynek szintje vashiányos anémia esetén csökkent, egyéb eredetű vérszegénység esetén viszont általában emelkedett. A transzferrin a vér vasszállító képességéről árulkodik, és magas értéke anémiát jelez. Végezetül fontos a szolubilis transzferrin receptor (STFR) vizsgálata, amely a transzferrinhez kötődik, és ennek segítségével jut be a vas a sejtekbe. Mennyiségét a sejtekben lévő vasraktárak szabályozzák, vashiány esetén pedig a vérben mérhető koncentrációja megemelkedik. Egyéb okból létrejövő vérszegénység esetén ugyanakkor nem változik a szintje.
Vashiány esetén ez segíthet
Amennyiben a kezelőorvos a laborvizsgálati eredmények és az anamnézis alapján felállítja a vashiányos anémia diagnózisát, rendszerint gyógyszeres vaspótlás jelenti a hiányállapot kezelésének alapját. Fontos, hogy ilyen esetekben az étrend-kiegészítők alkalmazása nem elégséges, hanem magas vastartalmú gyógyszer kúraszerű szedése szükséges a vasraktárak feltöltéséhez. E gyógyszerek között többféle típus is elérhető. Vannak készítmények, amelyeket csak étkezés után legalább két órával szabad bevenni, mások akár étkezéssel egy időben is alkalmazhatók. Szintén lényeges jellemző, hogy vannak készítmények, amelyek párhuzamos C-vitamin-bevitel nélkül is hatékonyan felszívódnak. Érdemes megemlíteni, hogy a vasháztartás helyreállítása komoly hiányállapot esetén hosszadalmas, többnyire hónapokig tartó folyamat. Ez idő alatt számolni kell a vaspótló szerek lehetséges mellékhatásaival is, amelyek közül kiemelendő a székrekedésre hajlamosító hatásuk. Éppen ezért a kezelés tartama alatt ügyelni kell a bőséges folyadék- és rostbevitelre is. Természetesen a hiányállapot kezelése mellett annak okát is fel kell tárni és szükség esetén kezelni.
