Nyűg, izgalom, stressz, de ha már muszáj, akkor inkább átaludnánk az egészet? Nincs ember, aki szereti hallani a fogászati fúró hangját, illetve a fájdalomtól való félelem a másik leggyakoribb ok, ami miatt a páciensek egyre gyakrabban választják az altatást egy-egy fogorvosi beavatkozás kapcsán.
"Legtöbbször olyan lelki és érzelmi tényezők vezetnek ide, amelyeket csak nagyon lassan, vagy esetleg soha nem lehet megváltoztatni egy fogorvos-páciens kapcsolatban. Abban az esetben, ha komolyabb beavatkozásokra, hosszabb - egy-két órás - kezelésre, szájsebészeti műtétre, implantátum beültetésre készülünk, érdemes megfontolni az altatást, mint lehetséges érzéstelenítési módszert – tanácsolja dr. Czinkóczky Béla szájsebész fogszakorvos, az elrontott és speciális implantációs esetek szakértője, a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társasága elnökségi tagja. Természetesen ennek kivitelezéséhez komoly háttér szükséges, de ma már egyre több fogorvosi rendelő van berendezkedve altatásban végzett beavatkozások elvégzésére.
A legegyszerűbb módszer a gázzal történő bódítás, melyet például Amerikában a legtöbb rendelőben napi rutinnal alkalmaznak. Ez egy olyan egyszerű érzéstelenítési eljárás, amely az éber állapot megtartása mellett olyan szintű relaxációt biztosít, mint egy alapos italozást követő módosult tudatállapot, természetesen a részegséggel együtt járó kellemetlen mellékhatások és másnaposság nélkül. Ilyen beavatkozás alatt a páciens a kezelőorvos kérésére kooperál, és mindenre emlékszik, de a szorongását tökéletesen oldani lehet.
Ennél mélyebb relaxációt biztosít a vénás szedáció. A vénásan adagolt altatószer hatására egy mély alvás jön létre, de minden olyan reflex, mint a spontán légzés, köhögés vagy éppen a fájdalominger megtartott. Éppen ezért az altatószer beadása után szükség van helyi érzéstelenítésre, jóllehet a beteg ebből már semmit nem kell, hogy érezzen. Az egész beavatkozás alatt egy mély alvás állapotában van a páciens, majd a gyógyszer leállításával bármikor felébreszthető. Az ilyenkor végzett beavatkozások alatt a páciens az elvégzett kezelésből nem emlékszik semmire, hacsak valami kellemeset nem álmodott közben. Miután a garatreflex csökkenhet a relaxálás miatt, ezért a félrenyelés elkerülése érdekében elsősorban a front régiókban végzett kezelésekhez javasolt.
A legmélyebb altatást az úgynevezett intubált narkózis biztosítja. Ebben az esetben minden reflex kikapcsolódik, nincs spontán légzés, az izmok tónustalanul ellazulnak. Ilyenkor az aneszteziológus biztosítja a legfontosabb életfunkciókat, altatógéppel lélegezteti a beteget, és a vénásan adagolt gyógyszerek mellett altatógázzal tartja fenn a szükséges mély narkózist. Az ilyen altatásból a páciens lassabban ébreszthető, és a beavatkozás után akár egy teljes nap is eltelhet, mire az altatás minden utóhatása megszűnik. Ezt a típusú anesztéziát alkalmazzák a kórházi műtétek alkalmával is, és ezzel akár több óráig tartó beavatkozások is gond nélkül elvégezhetők, nem kell figyelni a félrenyelés veszélyére sem.
Fontos hangsúlyozni, hogy Magyarországon a fent említett módszerek közül bármelyiket csak olyan fogorvosi rendelőkben szabad elvégezni, amelyiknek érvényes engedélye van az altatásra. Hivatalosan hazánkban semmilyen narkózist nem szabad alkalmazni altatóorvos (aneszteziológus) felügyelete nélkül. Minden tárgyi és személyi feltétellel rendelkezni kell ahhoz, hogy nyugodtan vállalkozhassunk ilyen típusú beavatkozások elvégzésére. Annak, aki páciensként a legnagyobb komfortban szeretne átesni egy-egy fogászati kezelésen, szájsebészeti beavatkozáson, érdemes tehát felmérni a terepet és körülnézni, rákérdezni a rendelőben, hogy a fentiek figyelembevételével mit ajánlanak a betegeiknek.
