Az egészséges szájban a foggal összekötő hámszövet (az íny) védi a fogágyat, a fog gyökerét. Épsége elengedhetetlenül fontos a fogágy, illetve a fogak egészségének megőrzéséhez, mivel közvetlenül a fog felszínéhez kapcsolódik, és védelmet nyújt az ételmaradékok és a baktériumok ellen. Ezek a fő „összetevői” az úgynevezett plakknak, mely sajnos sok betegség felelősének tekinthető.
A plakk baktériumok előszeretettel szaporodnak a hasadékokban, a fog és a fogínyszél közötti területeken. Ezek a területek fogkefével nehezen elérhetőek, így fogmosás során gyakorta nem tisztítjuk meg ezeket megfelelően. A plakkban található baktériumok, azok anyagcsere termékei és a bakteriális toxinok beindítják a szervezet védekező-mechanizmusait, és gyulladásos sejtek jelennek meg az ínyben, hogy elpusztítsák a fertőző baktériumokat. Ennek a gyulladásnak aztán súlyos következményei lesznek: a gingivitis a fogíny lassú, kóros visszahúzódása a fognyakról. Ez az állapot lehet a kiindulópontja a két leggyakoribb fogágy-betegség - az ínygyulladás és a fogágygyulladás kialakulásának. Az fogágybetegségek (különösen, ha elhanyagoljuk őket), végül a fogak kilazulásához, majd kihullásához vagy elkerülhetetlen kihúzásához vezetnek.
Ínygyulladás és fogínysorvadás
Az egészséges fogíny nem vérzik, egészségesen feszes, halvány rózsaszín színe van. Mivel a fogínybetegségeknek kevés kezdeti tünete van, sokan csak akkor veszik észre a bajt, mikor az már komoly problémákat, fájdalmat okoz. Az első tüneteket sajnos könnyen betudhatjuk valami másnak, pedig ezekre igencsak oda kell figyelnünk!
A gyulladás első jele, ha a fogmosás, fogselyem használata vagy keményebb ételbe (pl. gyümölcsbe) harapás során az íny vérezni kezd. A betegség súlyosbodásával az íny egyre inkább visszahúzódik a fogakról. Ennek egyik következménye a fogak érzékennyé válása (elsősorban hidegre, melegre vagy túl édes ételekre), mert a fognyak szabaddá válik. A fogíny visszahúzódásának jól látható következménye, hogy a fogak közötti rések egyre szélesebbé válnak. A fogínygyulladás miatt a száj baktériumflórája is megváltozhat, ennek pedig a kellemetlen szájszag, illetve a kellemetlen (jellemzően fémes) szájíz lehet a következménye.
Ahogy az íny állapota tovább romlik, úgy elkezdenek meglazulni a fogak. Mivel az íny visszahúzódik, egyre kevésbé fedi, illetve tartja a fogakat, nyelvvel vagy ujjal könnyen mozgathatóvá válnak. Ez természetesen már a beteg mindennapi életét is befolyásolhatja, hiszen egyre óvatosabbá válik evésnél. A legsúlyosabb esetekben a fog és a fogíny közötti rést (az úgynevezett parodontális tasakot) eltömítheti a lepedék vagy az ételmaradék, és az oda „bezárt” sejtek elpusztulhatnak, bomlásnak indulhatnak.
Állandósulhatnak a panaszok
Az érintettnél állandósul az ínyvérzés, a fájdalom, a rossz lehelet, a fogak érzékennyé válnak. Ezt nevezzük parodontitisnek, azaz fogínygyulladásnak. A krónikus gingivitis jellegzetes tünetei a vérzés (már nem csak fogmosás alkalmával), duzzadt és a vörös íny. Amennyiben nem teszünk ellene semmit, a gyulladás egyre mélyebbre és mélyebbre terjed: a baktériumok könnyen elszaporodnak a fogínytasakban. Ez megfertőzheti az ínyt, sőt a fogat magát is: gennyes tályog alakulhat ki, mely a környező területek gyulladásának súlyosbodását, a fogak és az íny állapotának romlását okozhatja. A vérből, nyálból ásványi anyagok épülnek be az íny alatti plakkba és fogkő képződik; a fogínytasak egyre mélyül és a gyulladás egyre nagyobb területet érint. A fogínygyulladás ráterjedhet a fogat tartó szövetekre, a csontban és a gyökérhártyában egyaránt gyulladás jöhet létre, az elhanyagolt ínygyulladás átmehet fogágygyulladásba is.
Az ínysorvadás a fogágygyulladások súlyosabb kísérője. A sorozatos gyulladás következtében a szövetek elhalnak, az íny zsugorodni, sorvadni kezd. Ilyenkor az ellenálló, ép fogak gyökere meglazul és a fog kihullik, vagy elkerülhetetlenné válik az eltávolítása.
