Testünk működéséhez elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék fogyasztása, ezt azonban nem elegendő csak a szervezetünkbe juttatni, ha nem tud aztán megfelelő módon hasznosulni. A táplálék feldolgozása rendkívül összetett fizikai és kémiai folyamat, melynek során az élelmiszereket a szervezetünk mikro- és makrotápanyagokra bontja le, hogy energiát nyerhessen belőle. Ebben pedig nagyon fontos szerep jut az úgynevezett emésztőenzimeknek.
Ezeket a szervezetünkben nagy számban előforduló anyagokat az emésztésben részt vevő szerveink - a májunk, a hasnyálmirigyünk, a gyomrunk, vagy a beleink – termelik. Egyik fontos szerepük, hogy lebontják a bejuttatott fehérjéket, szénhidrátokat és zsírokat, de emellett a szervezet számára szükségtelen, nem hasznosítható salakanyagokat is eltávolítják. Ilyen emésztőenzim például a nyálunkban megtalálható amiláz, ami már a szánkban, az étel összerágása közben megkezdi a keményítő lebontását. Hogyha lenyeltük az ételt, a gyomrunkban a pepszin aktivizálódik, amelynek a fehérjék megemésztésében van fontos szerepe. A gyomorból a vékonybélbe jutva pedig az epe és a hasnyálmirigy által termelt enzimek (például a lipáz) folytatják az élelmiszerben lévő zsírok, fehérjék és szénhidrátok lebontását.
Honnan tudhatom, ha nincs elég emésztőenzimem?
Ezek az enzimek nem mindenkinél működnek ugyanolyan intenzitással, ezt pedig számos tényező befolyásolhatja. Az egyik ilyen az életkor: ahogy egyre idősebbek leszünk, sok más élettani folyamattal együtt az anyagcsere működése is lassul, illetve az emésztőenzimet termelődése lecsökken. A helytelen életmód, például bizonyos káros szenvedélyek (dohányzás, illetve alkoholfogyasztás) is hatással lehet ezeknek a termelődésére. Az egyoldalú táplálkozás, illetve a túl nagy mennyiségben elfogyasztott élelmiszerek miatt előfordulhat, hogy a hasnyálmirigy nem képes megfelelő mennyiségben mozgósítani ezeket az enzimeket, amelyek pótlására lehet így szükség.
Az enzimek szintjét bizonyos gyógyszerek szedése is befolyásolhatja, például az antibiotikumoknak, illetve a koleszterinszint csökkentésére szolgáló készítményeknek is lehet efféle hatása. Nők esetében pedig főképp a változókorral járó hormonális változások lehetnek hatással a termelődésre.
Az enzimek hiányát általánosságban különböző emésztőrendszeri zavarok jelzik, jelentkezhet többek között gyomorfájás, puffadás és indokolatlan teltségérzet is. A felmerülő panaszokat alapvetően meghatározza, milyen enzimek termelődésével van gond. A zsírok lebontásáért felelős lipáz hiányára utalhat például a híg, zsíros állagú széklet, a cukrokat lebontó amiláz nem megfelelő termelődése esetén pedig sokan számolnak be indokolatlan fáradtságról és hangulati zavarokról.
Az enzimtermelődési zavarokat vérvizsgálattal diagnosztizálhatják az orvosok. Mindenképpen javasolt felkeresni egy szakembert abban az esetben, ha az alábbiakat visszatérően, hosszabb ideig tapasztaljuk:
- hasi fájdalom;
- puffadás és gázképződés;
- hasmenés;
- indokolatlan fáradtság;
- hányinger és hányás;
- testsúlyvesztés az étrend és életmód változtatása nélkül;
- alacsony vörösvérszám (vérszegénység).
Hogyan pótoljuk az enzimeket?
Szervezetünk egészséges működéséhez kulcsfontosságú, hogy pótoljuk ezeket az enzimeket. Szerencsére a patikák polcain vény nélkül is elérhetőek olyan emésztést segítő készítmények, amelyekkel pótolhatóak. Ezekkel elősegíthetjük a tápanyagok felszívódását és hasznosulását, így a felsorolt emésztőrendszeri tünetek is gyorsan enyhülnek.
Emellett persze a helyes étrendre is oda kell figyelnünk, bizonyos rostokban és enzimekben gazdag élelmiszerek rendszeres fogyasztásával tudatosan tehetünk a kiegyensúlyozott emésztésért. Az avokádóban lévő lipáz enzimek segítenek a zsír kisebb molekulákra bontatni, míg a banánban található amiláz és maltáz segít a szénhidrátok lebontásában. Összességében fontos a rostdús, tápanyagokban gazdag és változatos étrend kialakítása, amellyel elejét vehetjük a különböző emésztési zavaroknak is.
